Párhuzamos demokrácia
Hallgatom a tudós politológust az ATV-n, amint az új felmérésüket ismerteti. Ebből az derült ki, hogy a magyarokat foglalkoztatja a demokrácia léte vagy nemléte. Nálunk egy párhuzamos „valóság” alakult ki, mondja, mert az egyik fele elégedett a kormánnyal, elégedett a demokráciával, míg a másik fele az nem. (Csak halkan teszem hozzá, hogy ez bizony így van a világ valamennyi demokráciájában: egyik erre szavaz, a másik meg amarra.) Ez az elégedetlen másik fele – a Jobbiktól a DK-sokig – úgy érzi, hogy a magyar demokrácia súlyos sérüléseket szenvedett. A Fideszre szavazók szerint ellenben semmi gond nincs. Az ellenzékiek szerint a baj az, hogy képtelenség demokratikusan leváltani a Fideszt, mert a választások nem szabadok és nem tisztességesek. Kár, hogy arra nem kérdeztek rá, hogy miért is kellene leváltani az Orbán-kormányt.
Hogy a választások nem szabadok, az számomra régóta értelmezhetetlen. Az, hogy a sok millió választópolgár közül ki lehet az, akinek a szavazófülkében fogták a kezét vagy verték addig a fejét, amíg nem a Fidesz-KDNP-hez tette az ikszet, nem tudom. Illetve úgy tudom (és így is hiszem), hogy senkinek sem kötelező olyan pártra szavazni, amelyiket nem kedvel, vagy amelyikről nem tudja elhinni, hogy jól vezetné az országot. Mindenki egyedül van a fülkében, és ott szabadon döntheti el, hogy kire, melyik képviselő-jelöltre vagy pártra szavaz. Nem áll ott a rendőr, a főügyész, de még a sokat emlegetett vidéki polgármester sem, akik köteleznék az embereket arra, hogy hogyan szavazzanak.
Az ellenzéki szavazók és pártok – jelzi a felmérés – pedig az újabb kétharmad miatt apátiába estek. Bezzeg a választások előtt nem volt apátiájuk. Akkor nagy mellénnyel voltak mind: Vona Gábor és Szél Bernadett miniszterelnök-jelölteken át a már-már a miniszterelnöki hivatalba bebicikliző Karácsony Gergelyig. Hogy Gyurcsányról már ne is beszéljünk. Aztán a választók – úgy ahogy az ellenzék is akarta – nagyon sokan elmentek szavazni. Mégiscsak éltek ebben a nem létező demokráciában a demokratikus jogaikkal. És nagyon sokan a Fidesz-KDNP-re szavaztak. A sikert váró ellenzékiek óriásit csalódtak. De nem a tükörbe néztek, hanem demokráciadeficitet kiáltottak.
A beszélgetés végén csak-csak kibukik a lényeg. A felmérés szerint az alacsony végzettségű, kisvárosi, falusi szavazóknak mindegy, hogy demokráciában élnek-e vagy sem. Azt már a műsorvezető teszi hozzá, hogy azért, mert az egyszerű vidéki ember soha nem találkozott az igazi demokráciával. Bezzeg a fővárosiak. Csak tudnánk, hogy miért szavazott a fővárosi többség is a Fidesz-KDNP-re és jelöltjeire.
Felmérés ide, felmérés oda, nincs itt 1990-től, az első szabad választástól máig semmiféle demokráciadeficit, sem párhuzamos valóság. Egyféle demokrácia van és egyféle valóság. A választók kétharmada Orbán Viktorban és pártjában látja azt az erőt, amelyik képes az országot jól kormányozni. Majd, ha ez nem így lesz, akkor másra szavaznak. Mert ilyen a demokrácia.