Főhajtás és elgondolkodás múltról és jövőről
Szombat a főhajtás napja volt az aradi vértanúk előtt és emlékére. Több mint évszázad óta emlékezünk – amikor persze lehet – szabadságharcunk hőseire, vértanúira. Az elnyomók persze nem szeretik a vértanúkat, mert sokáig élnek a nemzet emlékezetében és az emlékezetet nehéz főbe lőni. Bár voltak, s legfőképpen vannak kísérletek reá. Mostanában leginkább vannak és lesznek.
Hányszor kellett énekelnünk 1990 előtt az internacionálét, „A múltat végképp eltörölni rabszolgahad indulj velünk” ujjongott a dal, már akkor is mikor a hazánkból a szovjet gulágra hurcolt honfitársaink maguk voltak a rabszolgahad. Igaz, nem őket hívták a múltat eltörölni.
A múlt héten jelentették be, hogy az oroszok végre átadták a hadifoglyok és elhurcoltak adatait. Hatszázezer magyar állampolgár adatát kaptuk meg, kik megismerhették néhány évre a szibériai lágerek nyomorát. Igen felkészült zsidó barátom dühöng: mert a gulágra is tömegével hurcoltak magyar zsidókat, s azt Rákosiék egyszerűen átrovancsolták Auschwitz számlájára mint a magyar nemzet kitaszításának áldozatait.
Bölcs és igen szeretett idősb barátunk, ki egykor maga is hordani kényszerült a sárga csillagot, egyszer röviden csak annyit mondott: „Mindez Hitler és beosztottjai műve volt, de sok magyar kollaboráns akadt.” Tán két hónapja a Budapesti Zsidó Egyetem történelem tanszékvezetője ehhez csak egy tőmondatot fűzött hozzá: „Így igaz”. Ők mondták, de tényeket tudok sorjázni hozzá, például Koszorús Ferenc ezredes hősi cselekedetét, mikor 1944 kora nyarán páncélosaival lesemmizte a Baky-féle csendőrpuccsot, megmentve ezzel 250-300 ezer budapesti zsidó életét, s mindezt Horthy parancsára. Erről még az Auschwitzt túlélt Tom Lantos igen nagy elismeréssel beszélt az USA szenátusában, idehaza bizony hangadó körök már legszívesebben letagadnák.
A történelmet és az igazságot szeretik ők megmondani, mi meg bogozhatjuk ki a csúsztatások és történelemhamisítás tömkelegét. Ők nem szeretik a vértanúkat, kik mint a tanúhegyek és a tanúkövek hordozzák a tényeket, az igazságot.
1848-ban a magyar nemzet a szabadság zászlóshajója volt a Népek Tavasza élén. No, éppen ez a baj vele ma is. Az Európai Bizottság – vajon ki által megválasztott és kinek érdekében dolgozó? – vezetői egyre nyilvánvalóbban a Soroshoz erősen kötődő háttérhatalmi érdekeket képviselik.
Nemzetünk szálka volt 1848-49-ben (és a szabadság sokáig sikeres képviselője), s úgy tűnik, a korlátlan hatalomérvényesítésben ismét belénk botlottak, vagy éppen mi állítottunk sikeres akadályt. Mintha történelmi szerepünk ismétlődne. De egy olyan nemzet, melynek 2,5-3 %-a ma is évente elzarándokol egy határon túli búcsúhelyre, Csíksomlyóra, s mely hol EB-szurkoláson, hol nagystílű rendezvényekkel kivívja a nemzetközi elismerést, aligha kétséges, kivédi az alattomos támadásokat. S remélhetően és várhatóan a jövő évi EP-választások ismét kereszténnyé és emberségessé teszik Európát.