Vicclapba is tartozhatna, de sajnos véres valóság. Úgy tűnik, Európa nem tud döntetni saját sorsáról. Csak az alábbi kérdésekről nem történt határidőre döntés: kik lesznek az EU vezető tisztségviselői? Kik alkotnak koalíciót és megvalósul-e, és hogyan az Egyesült Királyság kilépése, azaz a Brexit, s vajon megállapodással vagy anélkül?
Megkezdődött az önkormányzati választás. Legalábbis Budapesten. Teljes erővel dübörög az ellenzéki „előválasztási” kampány. Előválasztást a világon mindenütt saját berkein belül szokott egy párt rendezni azért, hogy a több belső aspiráns közül ki legyen végül is a párt jelöltje. Így megy ez például az amerikai elnökválasztáson. A pesti ellenzék ebben is különleges. Itt nem bíznak a pártok a saját erejükben, nem indít minden párt jelöltet a Fidesz ellen, ahogy ez amúgy normálisan szokás lenne, hanem a fellépők harcolnak egyet egymással előre.
Megy a harc az unió fontos posztjaiért. Legutóbb Emmanuel Macronék tartottak egy kis „összeesküvést”, amit Dél-európai Csúcsnak neveztek el. Franciaország, Olaszország, Spanyolország, Portugália, Görögország, Ciprus és Málta állam- és kormányfői ültek össze, hogy álláspontjukat egyeztessék uniós kérdésekben. Nevezhetnénk őket – miután Valettában üléseztek – V7-eknek is. Pont azt tették, amit a V4-eknek mindig felrónak: szervezkedtek. Jóllehet normális dolog, ha azonos érdekkörű országok igyekeznek megállapodni előre abban, hogy a tárgyalóasztalnál ne huszonnyolc ellenkező vélemény ütközzön. Már Sarközy is akart egy mediterrán érdekközösséget, de neki nem jött össze. Most a magát európai fővezérnek tekintő Macron próbálja Franciaország álláspontjáról meggyőzni a déli EU-s országokat.
Nem szoktam házmesterkedni, de most – ezt a képet látván – úgy gondoltam, írok a nagytestvérnek. Jelentettem hát ezt a kedves bejegyzést. A facebook pedig nagyon gyorsan válaszolt.
„Köszönjük, hogy tájékoztattál minket erről. Megvizsgáltuk a fényképet, és bár nem sérti egyik konkrét közösségi alapelvünket sem, jól tetted, hogy szóltál róla nekünk. Megértjük, hogy ennek ellenére sértőnek vagy ízléstelennek találod, ezért szeretnénk segíteni abban, hogy a továbbiakban kevesebb ilyesmit láss.”
A Fidesz választási sikereinek zálogát a legtöbb elemző a miniszterelnök személyében látja. Török Gábor politológus szerint Orbán Viktor rendelkezik azzal a szupererővel, amellyel 2,5-3 millió szavazó gondolkodását és viselkedését befolyásolni tudja. Így szerinte a győzelmi atomfegyver maga Orbán Viktor, minden más csak segédeszköz ebben a politikai küzdelemben.
Speciális magyar jelenség, ha egy szervezet meghirdet egy tüntetést, azon az örök elégedetlenek is ott vannak. Függetlenül attól, hogy értik-e, tisztában vannak-e azzal, hogy mi ellen is tüntetnek. Tipikus példája ennek a Magyar Tudományos Akadémia egyben tartása melletti vasárnapi kivonulás. Ha ennyi kiváló akadémikusunk lenne, mint az a több ezer tüntető, gazdag ország lennénk. Nincs ennyi.
Vasárnap el kell felejtenünk a hazai politikai ellentéteket. Vasárnap Európa jövőjéről szavazunk. A magyarok döntő többsége uniópárti. Sem a polgárok, sem az Orbán-kormány nem akar kilépni az Európai Unióból. Ezért fontos, hogy az elkövetkező öt évben Magyarországot kik és melyik érdekcsoportban képviselik az Európai Parlamentben. Minden szavazatra szükség van. A tét az, hogy milyen legyen az az Európai Unió, amelyben élni szeretnénk.
Londonban a Trafalgar téren, mely a metropolisz legnagyobb tere, az arabok a Ramadánt ünneplik. Az iszlámhívő főpolgármester hatalmas hangszórókat szereltetett fel a muszlim szent imák sugárzására. Aki nem hiszi, keressen rá az interneten!
Nem felvonulási jelszónak szánom a fenti címet, hanem komolyan is gondolom. Most, hogy alig több, mint egy hét múlva európai választás lesz, jó újra és újra elismételni, hogy 1945 májusa óta béke van az Európai Unió országaiban. Talán csak a szlovének és horvátok gondolhatják másként. 1956 miatt kicsit mi is, magyarok. A többi országban valóban nem volt semmiféle háború. Sem kicsi, sem nagy, sem olyan, amelyik évszázadokon át jellemezte és gyilkolta időről időre Európa népeit. Majd egy évszázada béke van. Jövő vasárnap arról is szavazunk, hogy ez a béke fennmaradjon. És persze arról, hogy a békés évtizedek, évek mellett jövőnk politikai békéje is megvalósulhasson.
Múlt héten volt a szabad sajtó napja, és a német második csatorna, a ZDF egy magyar riporttal rukkolt ki e napra. Hogy lám-lám, az EU-ban is vannak olyan országok, ahol lábbal tiporják a sajtószabadságot. Hogy a bejátszás tele volt csúsztatásokkal, hazugsággal, lejáratással, azt ettől a csatornától megszokhattuk. Nincs szinte nap, amikor ne lenne benne egy negatív fideszezés vagy orbánozás. Most, az EU parlamenti választások előtt ez a méltatlan kritika csak felerősödött.