Nyári (szomorú) történetek
Strandidő van, aki teheti, a víz közelét keresi. Képzeljük el, hogy a kaposvári élményfürdőben telt ház van, családok élvezik a vizet, amikor mintegy 60 fekete és arab afrikai huszonéves hirtelen randalírozni kezd a fürdőben. Elfoglalják a csúszdát, elzavarják onnan a gyerekeket, sorra molesztálni kezdik a medencékben fürdő lányokat, asszonyokat. A személyzet tehetetlen. Az egyik biztonsági hölgyet megfenyegetik, ha megszólal, azonnal a falhoz kenik. A kiérkező rendőrök mindenkit felszólítanak arra, hogy azonnal hagyja el a fürdő területét. A strandolásnak vége.
Pontosan ez történt idén már másodszor – nem Kaposváron, hanem – a düsseldorfi Rajna-fürdőben. Mára mintegy 200 muszlim fiatal van ennek a fürdőnek a tiltólistáján, akik képtelenek arra, hogy európai normák szerint viselkedjenek. És ez Németország-szerte majd mindennapi jelenség.
Vagy: állnának a kaposvári pályaudvaron, amikor egy szintén afrikai, eritreai férfi a beérkező vonat elé lök egy anyukát és nyolcéves kisfiát. A kisfiú a helyszínen meghal, az anya külső sérüléseket szenved, amit gyógyítani lehet. A belső, lelki sérülését sohasem. A férfit elfogják, de kiderül, semmi köze nincs az áldozatokhoz. Pusztán bosszút akart állni az európai embereken. Persze ez sem Kaposvárott történt, hanem e hét hétfőjén a frankfurti főpályaudvaron.
Hely nincs felsorolni, hogy mi zajlik, mennyi bűn áradt Németországra 2015 óta, amikor Merkel asszony nagyvonalúan kinyitotta a határokat. Négy éve, hogy így nyár végén – kitörve az alföldi menekülttáborokból – ők vagy társaik, itt gyülekeztek a budapesti Keleti pályaudvaron. Majd Faymann és Merkel kancellár úgy döntött, hogy tömegesen befogadják ezeket az idegen kultúrájú embereket. És itt a tömeges, kontroll nélküli befogadáson a hangsúly. Nagyszerű afrikai, arab honfitársunk van nekünk is itt Magyarországon, de ők legálisan élnek közöttünk, elfogadva törvényeinket, szokásainkat. A migránstömeg nem ezt teszi, hanem megpróbálja a többségre ráerőszakolni a saját kultúrálatlanságát.
Németország nagy ország, gondolhatnánk, hogy a nyolcvanmilliós népességnél talán nem annyira feltűnő egy-egy ilyen esemény. Egyre inkább nem így van. A média már nem meri elhallgatni a botrányokat. A frankfurti gyermekhalál miatt a német belügyminiszter megszakította a szabadságát, hogy a tragédia helyszínére siessen, és intézkedhessen.
Múlt heti jegyzetünkben is téma volt a migránsügy, de szinte mindennap történik valami új, amiről muszáj írni. Mert ez nem megoldott kérdés. Az EU parlamentjében döntő többségbe kerültek azok a pártok, akik a bevándorlást támogatják, és mindenkit embertelennek tartanak, akik nem osztják ebben a véleményüket. Sajnos vannak közöttük magyar képviselők is. A düsseldorfi és frankfurti esetek sem döbbentik rá ezeket a politikusokat, hogy állj, ne tovább! Hogy először talán kezdeni kellene azokkal is valami európait, akik már itt vannak. Ha nem alkalmazkodnak, nem tisztelik Európát, akkor pedig nincs itt helyük.