Poltáry-Tóth és társai
Mikszáth-i magasságokba emelte Tóth Bertalan, a Szocialista Párt elnöke a költségvetési felszólalását a Parlamentben. Ahogy a Noszty fiú esetében Poltáry alispán szóról szóra újra elmondta a megyeházán egy régi beszédét, úgy Tóth doktor is „olyan puskaporral, amellyel már lőtt egyszer“ (Mikszáth) állt ki a pulpitusra. Betűről betűre elismételte ugyanazt, mint két éve. Tóth úr milliós havi fizetése ellenére sem vette a fáradtságot, hogy új szöveget írjon. Poltáry alispán legalább szabadon szónokolt, Tóth még a régi sajátját is csak felolvasni tudta.
Amelyik pártnak elnöke lehet az így önmagát – és ezzel a pártját is – lejárató politikus, annak a tagjai ne csodálkozzanak, hogy az MSZP idejutott. A költségvetési ülések ugyanis minden országban a legfontosabbak. Tóth képtelen volt arra pártelnökhöz méltóan felkészülni. A lusta, régi beszédét előszedő alispán a regényben nagyon kínosan érezte magát, és így siránkozott: „...Most már minden napfényre kerül. Dicsőség, hírnév, szónoki nimbusz, isten veled!“ Tóthnak eszébe sem jutott ilyesmi.
Az MSZP-vezérkar erről a blamáról annyit sem mondott, hogy mukk. Ez is mutatja, hogy a szocialistáknál évek óta súlyos személyi és vezetői válság van. Már Mesterházy is csak orbánviktorozni tudott, az őt követőktől pedig mást sem lehet hallani, mint a kormányzópárt és a miniszterelnök alpári szidalmazását.
Akinek ez az „alpári” jelző durva, az hallgasson bele a szocialista vezetők televíziós fellépéseibe. Vele párhuzamosan pedig egy német ellenzéki párt funkcionáriusainak hasonló szerepléseibe. Kemények ők is a Merkel-kormánnyal, de felkészültek, és végképp nem alpári a stílusuk. A választások után pedig nem akarták elfoglalni a köztévét, nem fetrengtek a folyosón, nem álltak a Bundestag szónoki emelvényére bohóc módjára. Fegyelmezetten tudomásul vették, hogy nem ők nyertek. Megértették, hogy nekik ennyi szavazójuk van, azokat ellenben méltón képviselik.
És ha azt hiszi valaki, hogy a német politikában csupa grállovag van, az téved. Az erősebb ott is erősebb, ott is előnyt élvez, és semmivel nincs nagyobb parlamenti demokrácia, mint nálunk. Csak a politikai kultúra más. Aki nem hiszi, nézzen bele a minapi Bundestag-ülésbe, ahol Merkel kancellártól kérdezhettek a képviselők. Csak az ellenzéki képviselők kérdéseire figyeljenek. Ezt hasonlítsák össze a tésztás zacskóval hadonászó magyar képviselő, vagy a dunai tragédiát a miniszterelnökre hárító hölgy őrültségével. Orbán Viktor válaszaiból azonban mindig kiderül, hogy a miniszterelnök egy másik repülési magasságon politizál, mint az ellenzék.
A Bundestag házszabálya keményebb, mint a mi országgyűlésünké. Az ülésvezető elnök a tésztarázó, pulpitust foglaló, szelfiző, ordítozó „honatyákat” azonnal kizárná a teremből. Hogy mi járna ott ugyanannak a beszédnek az újra elmondásáért, azt nem tudom. Annyi ellenben biztos, hogy arrafelé egy Poltáry-Tóth-féle önismétlő szónoklattal ki is írná magát végképp a politikából az, aki ezt megkísérelné.