EU-s remények
Magyarországot az EU-szkeptikus országok közé sorolják, igaztalanul. Ugyanis nem EU-, hanem Brüsszel-szkeptikus a magyar kormány. Aki hallotta már a holland szocialista Franz Timmermans-t vagy a belga liberális Guy Verhofstadtot Lengyelországról, Magyarországról Brüsszelben szónokolni, az tudja, hogy a lengyeleknek, magyaroknak igaza van.
Egyik nagy bánatuk, hogy nem akarunk migránsokat befogadni. Éppen a holland, portugál, spanyol, belga vagy francia politikusok – a volt legnagyobb gyarmattartók – azok, akik fel vannak háborodva. Amíg ki lehetett zsákmányolni Afrika kincseit, a hódító harcokban kiirtani afrikaiak, ázsiaiak millióit, addig mélységes csend volt a demokráciáról, az emberi jogokról. Ezek az országok még a mai exportpolitikájukkal is egész afrikai iparágakat tesznek tönkre. Elsősorban a helyi élelmiszeripar konkurenciái. Most csodálkoznak, hogy a gazdaságilag évszázadokon át kizsigerelt afrikai országok mindenre elszánt fiatal nemzedéke osztozni akar egykori gyarmattartóik európai jólétéből. És megindulnak tengeren, szárazföldön át Európába.
Az Európai Unió brüsszeli apparátcsikjai erre azonnal meghirdették a szolidaritás elvét. Minden országnak szolidárisnak kell lennie, a volt szocialista országoknak is, akik soha nem rendelkeztek gyarmatokkal. Ellenkezőleg: történelmük jelentős idején gyarmatok voltak. Habsburgok, oroszok, szovjetek, poroszok gyarmatai. És soha nem részesedtek a gyarmattartók óriási bevételeiből. Amiből a nyugati országok, benne Angliával, mérhetetlen módon meggazdagodtak. Csak végig kell menni Hollandia, Spanyolország, Anglia vagy Belgium városain, és összehasonlítani a magyar-lengyel kisvárosokkal, és látható, hová ment és hová nem a gyarmati pénz és áru. Miért kellene akkor Kaposvárnak, Prágának vagy Krakkónak szolidárisnak lenni, és migránsokat a valamikori gyarmatokról befogadni?
A másik nagy csúsztatása Brüsszelnek a jogállamiság agresszív számonkérése. Semmi olyat nem tesz a magyar vagy a lengyel kormány, amit a nyugati országok szerencsésebb történelmük során már korábban ne léptek volna meg. Kezdve a média, a tudomány, az oktatás, az alkotmányozás vagy a bíráskodás átszervezésével. A németeknél, osztrákoknál sem maradt meg a hitleri bíróság, ahogy a spanyoloknál sem Franco államberendezkedése. Közép-Kelet Európa a ráerőszakolt, négy évtizedes szovjet szisztémát akarja végre átalakítani. Ezért kellene ezeket az államokat büntetni? Vagy mert van egy ellenzéki kisebbség, amelyik kiviszi Brüsszelbe a frusztráltságát? Ők azok, akik a Timmermannsokat, Verhofstadtokat ráugratják saját, „elmaradott” hazájukra.
Csak remélni lehet, hogy az új EU-Bizottság, élén Ursula von der Leyennel, nem követi a Juncker-Timmermans pökhendi keleti politikát. „Az Európai Uniót nem szabad annak a sebnek a mentén szétszakítani, amit a Vasfüggöny hátrahagyott” - ajánja az új brüsszeli vezetésnek a napokban a német Bild szerkesztősége. Pontosan erről van szó. Itt az ideje az egyenlő mércével mérésnek.