Európa – eldöntetlenül
Vicclapba is tartozhatna, de sajnos véres valóság. Úgy tűnik, Európa nem tud döntetni saját sorsáról. Csak az alábbi kérdésekről nem történt határidőre döntés: kik lesznek az EU vezető tisztségviselői? Kik alkotnak koalíciót és megvalósul-e, és hogyan az Egyesült Királyság kilépése, azaz a Brexit, s vajon megállapodással vagy anélkül?
Egy kontinens sorsáról kellene dönteni, lassan azt sem tudjuk, kinek. A népek ugyan választottak, igaz, sajátos kimenetellel. De választottjai nem tudnak dűlőre jutni. Eddig Soros és háttérhatalma a globalizált tőke nyomta a háttérimázst, a migránsokat és migránskártyákat, és a szinte mindenre alkalmatlan migráns munkaerőt. Mindez meg keresztbe feküdt egyes nemzetek torkán.
Ez a blog persze „non-PC”, tehát politikailag nem korrekt, de írója a pszichológiai korrektség nemzetközi iskoláiban nevelkedett. Jól ismeri ezért a politikai korrektség álságos mechanizmusait, s a globális nagytőke szellemi kiszolgálóit, és híve saját kultúrájának, a magyarországi sváboknak és zsidóknak, a lengyeleknek, és horribile dictum az erdélyi románságnak, és folytathatnám a sort.
„Dunának, Oltnak egy a hangja, morajos halk, halotti hang...”
No, ezt a verssort az Úzvölgye pogromja után aligha emlegethetjük, de a Visegrádi négyek valóban lassan összhangra kerülnek. Magyarország évszázadok óta nem bírt ilyen külpolitikai befolyással és tekintéllyel. Mondhatjuk, országunk és nemzetünk ma meghatározó a kontinens történéseiben, és alapvetően megakadályozta a migrációs hullám kiterebélyesedését, csak éppen nem tudta megfordítani az egész folyamatot.
Európa patthelyzetben van. A migrációt a nemzetek és a lakosság többsége nem akarja, sőt kifejezetten ellenzi. Csalódott a hagyományos pártokban is. Porlik a kereszténység, vele együtt a kereszténydemokraták pártjai is. Nem az előbbi hagyta el hagyományos pártjait, hanem a pártok az elveiket. A kereszténydemokrata pártok a kereszténységet, a szociáldemokraták pedig a baloldalt, és lettek koalícióban a globalizált tőke kiszolgálói. Külön-külön s talán együtt is vesztettek most 30%-ot. Sokat nyertek viszont a liberálisok és zöldek. Az utóbbiak méltán, hiszen a világnak a klímakérdés és a műanyagszennyezés ugyancsak a körmére ég. A túlnépesedés pedig kétségtelenül humanitárius katasztrófához vezet. Csakhogy a migráció eddigi kezelése mindenné vált, de nem humánus megoldássá.
Európának sokszor volt célképzete: a gyarmatosítás, a sztálinizmus, Hitler Németországa „mindenek felett”. Kegyetlen elvek, kegyetlen rendszerek. Aztán Adenauer és de Gaulle közös útkeresése, humánus Európa-kép. A Schumann-terv és gyakorlat Európa integrálódására. Abban még szó sem volt Európa nemzeti kultúráinak megsemmisítéséről. Persze szó ma sincs, csak gyakorlat. Lassan jobban őrzöm Goethe, Schiller és Heine kultúráját én, mint egy átlag német iskola tanulója.
A nyugat-európai strandokon néhol betiltották a burkinit, az arab nők zárt fürdőruháját, de az iskolák tantermeiben a keresztet vétették le. Ez lenne a kultúrák közti békés egymás mellett élés? Avagy a lokális hadszínterek átszínezése?
Igen bölcsnek tartom egy szegedi régészprofesszor nyilatkozatát, aki Szíria egy háború által nem sújtott részén kutat csapatával. A helyiek mindig örömünnepet ülnek, ha megérkeznek a magyar kutatók Látják, mondom én, így is lehet. S ahogy Irakban felcseperedett zsidó kollégám mesélte, ősei 2000 évig egy bazársoron árultak az arabokkal. Ez persze 40 éve a múlt története. Később jött az arab tavasz is és a békének és százezreknek bealkonyult.
Néhány választás eredménye: Európa már tudja, mit nem akar, de nincs ereje megfogalmazni, mit akar. No! Jó helyen vagyunk!