Hallgatom Hiller István képviselő eszmefuttatását a gyöngyöspatai iskolában történtekről. Pontosabban hallgatnám, de Hiller nem arról beszél, hogy miért volt szegregáció. Arról sem, hogy százmilliós kártérítést kell fizetni azoknak, akik sem szegregáltan, sem szegregálatlanul nem tudtak egy minimális iskolai tudásra szert tenni.
A legújabb felmérések szerint a magyarok nagy része bizakodással tekint az új évre. Többségük szerint tovább fog javulni az ország helyzete, gazdasága, és az emberek egyéni élete.
Nem csak Szilveszter napján szeretnek szépen felöltözni a hölgyek, de ilyenkor képes mindenki túlzásba esni. Sokunknak a flitterek, kristályok és tollak jutnak az eszükbe, ha a szilveszteri ruházkodásra gondolunk és mint tudjuk a csillogó részletekből soha nem elég.
Meglehet, hogy Kaposvár legbőbeszédűbb emléktábláját avatta fel 2012. november 2-án Varga László plébános – a majdani püspök – a százéves Szent Imre-templom külső falán. A centenárium emlékére állított táblán szép idézet olvasható abból az okmányból, amelyet több mint egy évszázaddal azelőtt helyeztek el az épülő istenháza alapfalában.
Most, hogy egy NATO-partnerünk – Törökország – háborút visel egy idegen ország – Szíria – ellen, egész Európa külpolitizál. Mi, amatőr külpolitikusok, azt látjuk, hogy az Európai Unió csak figyel, és semmit nem tesz. A kérdés az, hogy védje-e a megtámadott szíriai kurdokat, vagy álljon katonai szövetségesünk, a török politika mellé. Magyarország nem tétovázott ennyit. Mi támogatjuk Erdogan elnök lépéseit. Számunkra a kérdés ugyanis tisztán migránsügy.
Világszerte hatalmas sikert aratott az 1959-ben bemutatott a Csipkerózsika rajzfilm, aminek 2014-ben elkészítették az élőszereplős változatát Angelina Jolieval és Elle Fanninggal a főszerepben. A népszerű duó újból összeállt, a stábhoz csatlakozott még Michelle Pfeiffer is és leforgatták a fantasy-kalandfilm folytatását, ami a Demóna: A sötétség úrnője címet kapta. Nem csak a filmben láthatunk csodás jelmezeket, de a vörös szőnyegen is.
Minden értékelést megelőzően gratulálunk Kaposvár új-régi polgármesterének, Szita Károlynak, és a városi, megyei közgyűlés új tagjainak. Kaposvár nem kísérletezett, annak a kezébe adták a polgárok a voksukat, aki már évtizedek óta bizonyította, hogy egy várost széppé, élhetővé lehet tenni. Olyanná, ahol a lakók nyugalomban, békében élhetnek. Kaposvár nyert újabb öt év fejlődési lehetőséget.
Vasárnap nem a világ, nem Európa, nem a magyar kormány, hanem a helyi érdekek játsszák a politikai főszerepet. Az ellenzék is tudja ezt, mégis azt próbálja elhitetni, hogy a hétvégén nem Budapestről, nem Kaposvárról szól a szavazás, hanem a magyar kormányról. Már a felvetés is abszurd. A kormány éppen tavaly kapott elsöprő bizalmat, és 2022-ig bizonyosan hatalmon is marad. Mindegy, hogy hétvégén, hogy alakul az országos eredmény.
A múlt hétvége legfontosabb belpolitikai eseménye a Fidesz kongresszusa volt. Ez a párt nemcsak Magyarországon, hanem Európában is különös jelenség. Egy harminchét fős egyetemi közösségként indult, több mint harminc éve. Alig pár év után kormányzó párt lett, majd néppárttá nőtte ki magát. Ma a Fidesz a legnagyobb magyar politikai erő. Úgy, hogy kilenc éve újra kormányzati felelősséget visel.
Régóta keresem, hogy hol az alapvető különbség a nyugati és a magyar ellenzék között. Hogyan lehetséges az, hogy míg például Németországban az éppen aktuális kormány ellenzéke a médiában, a parlamentben szerepel, a magyar folyamatosan vonul. Vonulnak, tüntetnek, ha kell, ha nem. Most, hogy éppen aktuális a klímakérdés, az ellenzék politikusai egy hete a Köztársasági Elnöki Hivatalhoz vonultak, és azt követelték, hogy Áder János képviselje a klímakatasztrófa ügyében az ő javaslatukat az ENSZ klímacsúcsán. Nem az Országgyűlésben szólalnak fel, nem ott értékelnek vagy tesznek javaslatokat egy-egy téma megoldására, mint teszik azt a német ellenzéki pártok vezetői, képviselői. Nem. Nálunk összeverődnek, és valahová vonulnak. Nem egyszer egy-egy nagy csinnadratta után, nevetségesen kevesen masíroznak az utcán.