2015 tanulsága
2015-ben a migrációs válságot egyetlen ország vezetője – Orbán Viktor –, merte a nevén nevezni. Az egész világ tapsolt Angela Merkelnek. Mások európai megoldásra vártak. Amiből a luxemburgi Juncker, a német Schulz és a lengyel Tusk vezetésével egy nagy nulla lett.
Ugyanők – kiegészülve néhány szélsőségessel, Faymann osztrák kancellárral, Asselborn luxemburgi külügyminiszterrel, Verhofstadt EP-frakcióvezetővel –, Orbán Viktort és a magyarokat kikiáltották az uniós értékeket sárba tipró patás ördögnek. Sőt, még a német kereszténydemokraták (CDU/CSU) néhány abszurd figurája – élén Elmar Brook EU-képviselővel, Manfred Weber néppárti frakcióvezetővel – is beállt a magyarellenes huhogók közé. Azt az Angela Merkelt, aki semmissé tette országának határait, hősként ünnepelték.
Migránsügyben az Európai Unió komplett vezetése és legfőbb vezető állama, Németország, csődöt mondott. És azóta is nyögi ennek a következményeit. Közben megvádoltak embertelenséggel egy nemzetet – bennünket –, akik történelmükből megtanulták, hogy az iszlám/oszmán invázió mivel jár egy ország népére nézve. A kormány ekézését a hazai ellenzék képviselői – a balliberális médiával együtt – lelkes tapssal kísérték, sőt segítették. Gondoljunk csak Ujhelyi István, Jávor Benedek, Szanyi Tibor európai, vagy Gyurcsány Ferenc és mások hazai megnyilvánulásaira.
Hogy mennyire Orbán Viktornak volt igaza abban, hogy önállóan, nemzeti keretekben cselekedett, azt pontosan mutatja az, ami most a koronavírus ügyében történik. Itt a baj, és hirtelen mind a 27 uniós tagállam rádöbbent, hogy nincs „Európai Egyesült Államok”, és végzetes azt hinni, hogy az Európai Unió a járványügyében minimálisan is cselekvőképes. És láss csodát, egyszerre csak újra lettek nemzeti határok. Határok, amelyeket meg lehet védeni, kerítéssel, határőrökkel, katonákkal, rendőrökkel. A sors fintora, hogy a koronavírus megállítása nem olyan egyszerű, mint a migránsoké. De a védekezés, a járvány országok közötti terjedése miatt a határzár létkérdés.
És most mind hallgatnak. A Brookkok, a Weberek, az Asselbornok és a Tuskok. Még Angela Merkel is rádöbbent – a bajor miniszterelnök, Markus Söder kemény fellépése után –, hogy vannak Németországnak is határai. És hiába sikoltozik – igaz jóval csendesebben – a magyar ellenzék és a balliberális média, Orbán Viktor miniszterelnök és stábja jól tette, hogy nem várt az Európai Unióra, és most is időben lépett. Ami lehetséges, azt a magyar kormány megtette és teszi is.
A kínai példa mutatja, hogy a koronavírust is meg lehet állítani, ha minden nemzet elvégzi a saját feladatát. És nem álmodozik az Európai Egyesült Államokról, közös EU-s lépésekről. Az EU egy nagyszerű gazdasági közösség, sok-sok fontos jóval, például vírusmentes időkben a határok átjárhatóságával. De a 2015-ös migránsinvázió és a mostani járvány megmutatta, hogy nincs Európai Unió önálló nemzetek és azok hiteles, erős vezetői nélkül.
Minden más csak politikai ámítás, hatalmas mese habbal.