Az imádkozás dilemmája
Nézzük a görög–török határon a szomorú harci képeket, és keressük, hogy hol is az igazság. Mert emberek vagyunk. Sajnáljuk a síró, szenvedő gyerekeket. Akiket bevisznek a harcok kellős közepébe. Maguk elé tolják őket, a könnygázbombák és a gumilövedékek elé.
A mi értékeink szerint egy szülő védi, menekíti a gyerekét, és nem pajzsként használja. Erre nem lehet magyarázat a kétségbeesés. De gyerekügyben mégis van egy kis dilemma. Velük minden normális érzésű ember kivételt tenne. Őket kihozhatnánk a veszélyből. A gond az, hogy akkor be kell fogadni vele a szülőt is. Mert a családegyesítés emberi jog. De éppen azokat befogadni, akik tolták maguk előtt a gyerekeiket? Kinek kellenek az ilyen emberek?
És melyik európai országnak kellenek azok a fiatalok, akik a saját határukat őrző görögöket vagy magyarokat, horvátokat kövekkel és minden kezük ügyébe akadó tárggyal dobálják, provokálják? Milyen jogi és erkölcsi alapon akarnak betörni egy számukra idegen országba? Miért nem vonulnak hazájukban arrafelé, ahol már béke van? És miért mindig Európa kötelessége a befogadásuk? Mert ezt szajkózzák a balliberális pártok? Miért nem a dúsgazdag arab országok feladata arab testvéreik megmentése? Ahhoz pedig, hogy Szíria romokban áll, semmi köze a görögöknek vagy a magyaroknak, de az osztrákoknak sem. Nem a csehek, a horvátok vagy a lettek lázadtak fel a szír kormány ellen és robbantották ki a polgárháborút.
Érdekes, ezekről a lázadókról alig esik szó. Csak halljuk a hírekből, hogy „a szír kormányerők kiszorították a felkelőket, és a civil lakosság menekül”. De kik ezek a felkelők, akik minimum felerészben felelősek a polgári lakosság elűzéséért? Biztos, hogy nekik van igazuk, és nem a kormányerőknek? Ki az, aki ezt eldönti? Az ENSZ? Az Európai Parlament? Az NGO-k? Miért nem tárgyal az EU, Merkel vagy Macron Aszad elnökkel, hogy fogadja vissza a saját népét? Nemcsak Erdogannal, Aszaddal is le kellene végre ülni. Szíriát kellene támogatni segéllyel az EU-nak, a világnak, hogy újjáépülhessen ez a valamikor virágzó ország. Ilyenkor üt vissza az az ostoba liberális politika, amelyik valakit azonnal kinevez diktátornak, akivel aztán tilos szóba állni. A jog, a demokrácia teljesen önös értelmezése miatt.
Egy földön járó embernek ilyen dilemmái vannak, ha a görög határon történteket nézi. Nincs ilyen gondja a hvg.hu jeles gondolkodójának. Kijelenti, hogy azok, akiknek kétségei vannak, azok erkölcstelen emberek. Aki nem akarja befogadni az európai határokon áttörni készülőket, azzal nincs béke – írja. Értünk szerinte imádkozni kell, hogy a befogadás jó útjára térjünk.
Mi, akik nem filozófusok vagyunk, ezt másként látjuk. Keressük, és nem hirdetjük az igazságot. Mert sok minden jön még ide. A migráns-menekültek békét alig ismerő vallása, az európai kultúrát elutasító, a beilleszkedést tagadó viselkedése. És nem is kevesek agresszív, terrorista bűnözése.
Bizony, minimum vitatkozni lehet azon, hogy itt kinek, és kiért is kell imádkoznia.