Tüntetés, türelem, fegyelem
A TANÁR NEM NATÁR – ezzel az ostoba táblával tüntetett a minap egy nő Budapesten. Ekkora sületlenséget ritkán látunk még transzparensen is. Ez még a Kunhalmi-féle „belefojtani” táblánál is rosszabb. Kunhalmi tanárnő „csak” helyesen írni nem tud.
A tanár-natár primitív tábla hordozói pedig egyenesen lejáratják a tanártársadalmat. Ezt minden normális pedagógus – szerencsére ez a döntő többség – kikérhetné magának.
Hogy ez a NAT-vita mennyit ér, azt ékesen bizonyítja, hogy a koronavírus megjelenése, vele az iskolák bezárása óta, senki nem „natároz”. Van nagyobb bajunk, gondunk is most annál, minthogy Esterházy vagy Wass Albert került-e be nagyobb időkeretben a tantervbe. Mellesleg az iskoláim során – de saját tanárkodásom alatt sem – tapasztaltam azt, hogy a tanáraim vagy a kollégáim összeroppantak volna attól, hogy éppen mit ír elő a hivatalos tanterv. Nagyszerű irodalomtanárom a gimnáziumban – a legsötétebb szocializmus idején – heteket szentelt kedvenc költő-írójának, az igazán nem baloldali Kosztolányi Dezsőnek. Fütyült arra, hogy mit írt elő erről a kádárista tanterv. Földrajztanárunk pedig valahogy mindig Nagy-Magyarországot rajzolta fel a táblára. Majd szép komótosan törölte le, hogy azért bevésődjön az agyunkba. Egy jó tanárnak a tanterv előírásai okozzák a legkisebb gondot a tanítás során. Nagy vonalakban illik igazodni hozzá, de nem ettől lesz sikeres vagy sikertelen a tanári munka. Minden tanár elolvassa, a véleményét is elmondja róla, aztán tanít úgy, ahogy a szaktudása, lelkiismerete diktálja. Hogy a jobbak – ismétlem, ők vannak döntő többségben – egy tanterv miatt nem vonulnak ki táblákkal az utcára, az biztos. Különösen nem ilyen primitívekkel, mint ez a „natárnő” ott Pesten.
Türelemmel és fegyelemmel kell hozzáállnunk ahhoz is, amit most ezzel a még mindenki számára ismeretlen járvánnyal megélünk. Az orvosok, tudósok is a sötétben tapogatóznak. Annyit azért megnyugtatásul érdemes leírni – össze tudom hasonlítani Németországgal –, hogy a magyar kormány, a felelős szakemberek időben léptek. Nem ismert ma más és több teendő annál, mint amit a kormány kér, és elrendelt a járvány csökkentése, elkerülése érdekében. A nagy különbség a német és a magyar helyzet között a politikai ellenzék és a balliberális média viselkedése. Hiába kért Orbán Viktor önmérsékletet a politikusoktól, a magyar ellenzékiek oda se neki. Elég csak a nagy ellenzéki vezér, Gyurcsány Ferenc közösségi oldalán olvasható riogatásra utalni: „Nem ura a kormányfő a helyzetnek! Elvesztette a vezetés képességét! Szegény hazám...!” Ó, anyám, ne sirass! Éppen ő mond ilyeneket! Aki évekig úgy tett, mintha kormányozna. Bár szó mi szó, Gyurcsány 2006-ban uralta a helyzetet. Gumilövedékekkel, lovasrohamokkal, békés emberek összeveretésével.
Felejtsük el az ilyen embereket. Ami fontos, az a türelem. Ki kell várnunk, hogyan alakul a járvány, és fegyelmezetten be kell tartanunk azt, amit a szakemberek javasolnak. És bízzunk a legjobbakban.