Vírusmozaikok
Minden ország küzd a gyilkos járvánnyal – egyiknek jobban, másiknak rosszabbul sikerül. Mi magyarok, a jobbak között vagyunk, sőt talán a legjobbak között.
Egyelőre, és reméljük, hogy ez így is marad. Az USA, például nagyon rossz helyzetbe került. A média igyekszik ezt Trump elnök nyakába varrni, mondván, hogy mindenben későn lépett. Trump a minap ráadásul azt találta mondani, hogy ha a fertőtlenítőszerek gyorsan megölik a vírust, akkor ki kellene próbálni, hogy a testbe spriccelve, nem lenne-e jó védekezésre. Hiába tette hozzá, hogy ezt nem gondolja komolyan, néhány őrült azért megpróbálta, és beinjekciózta magát ilyen szerrel. Az állapotukról nem tudósítottak a lapok. Ahogy arról sem, hogy hogyan lehet, hogy a világ egyik legfejlettebb országában már több mint ötvenezren haltak meg a járványban.
Persze Európában is vannak országok, ahol érthetetlenül tarol a betegség. Belgiumban, Spanyolországban, Franciaországban, hogy Olaszországról már ne is beszéljünk. Ennek ellenére a kormányok elkezdték lazítani a korlátozásokat, hogy lassan beindulhasson az élet. A németek viszonylag jól állnak. Fejlettségük és szerencséjük révén sikerült megakadályozniuk a tömeges halálozást. A szerencse az volt, hogy nem Münchenben robbant be úgy a járvány, mint ahogy Bergamóban történt. Jóllehet Európában éppen Münchenben vették észre az első megbetegedéseket. De sikerült körülhatárolni a gócpontot, egy Kínával kapcsolatban lévő cég dolgozóinál.
Németországban közben megindult a spárgaszezon, és ez ott szent dolog. A spárgát nem lehet géppel szedni, ezért ezt kelet-európai vendégmunkásokkal végeztetik. Akik most a járvány miatt nem tudtak – elsősorban Romániából – visszautazni a munkára. A német kormány ezért charter-járatokat indított, például Kolozsvárról, és így hozták – fütyülve a biztonsági előírásokra – a munkásokat százszámra a német spárgaföldekre. Ha valamire rá lehetne mondani, hogy rabszolga munka, akkor erre a helyzetre ez valóban illik. Tömegszállásokon laknak, zsúfolt autóbuszokkal – maszk nélkül – szállítják őket ki a földekre és vissza. Európa erről – és benne a mindenért azonnal ágáló Dobrev Klárával, Cseh Katalinnal, Donáth Annával vagy Újhelyi Istvánnal – mélyen hallgat. Nem véletlenül soroltam fel a magyar EU-s képviselőket. Ezeknek a román spárga-rabszolgáknak ugyanis a jelentős része nemzettársunk, erdélyi magyar ember. Az sem lenne túlzás, ha a magyar kormány tiltakozna, ha már a román nem teszi. A németek ugyanis azonnal jelentkeznek Budapesten, ha valami emberjogi koholmány böki a szemüket. Ennél durvábban, mint ahogy a spárgaszedőknél ezt teszik, nem lehet embereket a járvány veszélyeinek kitenni.
Május elején a magyar kormány is tervezi, hogy kisebb könnyítéseket tesz a jelenlegi intézkedésekből. Helyes is ez, és remélhetőleg most sem esünk túlzásba, a lazítás nem fogja azt eredményezni, hogy kiszabadul a mostani kontroll alól a vírus.
Csak okosan, türelemmel. A fű sem nő attól gyorsabban, ha húzogatni kezdjük.