Javíthatatlanok

Ujhelyi István, az MSZP európai parlamenti képviselője elkövette azt a pimaszságot, hogy Novák Katalin köztársasági elnöknek nemzeti színű fülbevalót küldött. Éppen ez az ember szólítja fel az elnökasszonyt a haza képviseletére. Éppen ő, aki az EU Parlamentben ülve mindent elkövetett az ország és a haza kormányának lejáratására. A többi magyar ellenzéki képviselővel együtt vezető szerepe van abban, hogy országunk híre, becsülete, az Orbán-kormány tevékenysége ma az EU-ban totálisan negatív. 

Kijev, Washington, Brüsszel

Különleges nyelv lehet az ukrán. Mintha nem lennének benne olyan szavak, hogy szeretnénk, kérnénk és köszönjük. Talán csak a felszólító módot ismerik. Zelenszkij ukrán elnök például nem kéri, hanem felszólítja Scholz német kancellárt, hogy május 9-én legyen Kijevben, megünnepelni a nácik feletti szovjet győzelmet. Ugyanígy a berlini nagykövet sérelmezi, hogy azért, mert Steinmeier államelnököt nem volt hajlandó Zelenszkij fogadni, a kancellár megsértődött. Fel is szólította Scholzot – egy sértő német mondással –, hogy ne legyen már egy beleidigte Leberwurst – azaz sértett májashurka. 

Veszélyes évtized, új képviselőház

A járvány után – pedig még az sem múlt el – itt van a szomszédunkban a háború. Olyan orosz agresszió, amelyik bármelyik pillanatban átcsaphat egy Európát elborító háborúba. Mert szítja a tüzet a legtöbb uniós ország, Lengyelországtól Franciaországon át ma már Németországig, mindenki. Sőt, az EU-ból kivált Anglia is élharcosa – az USÁ-val együtt – Ukrajna fegyveres és pénzügyi támogatásának. 

Tavaszi politikai viharok

Az idei télutó és a tavasz elég különös politikai eseményeket hozott. Jót, örömtelit is, de borzalmaktól sem menteset is. Ez utóbbi az orosz-ukrán háború. Pontosabban – legalábbis szakértők szerint – az USA-orosz háború, ukrán földön, az ukrán nép kárára. 

A vidéki lét elviselhetetlen könnyűsége

Lementem a pincébe, és mint oly gyakran, elment az áram. Álltam a sötétben, aztán tapogatózva kerestem egy kis trágyát. Mindig van valamennyi, az ilyen alkalmakra tartogatom. Elkezdtem majszolni, ez – már többször észrevettem – jó, mert ilyenkor az amúgy teljesen üres fejemben mintha gondolathoz hasonló dolgok jelennének meg. 

A folytonosság értéke

A 2018-as választások után írtam a jegyzetemben: „A magyar választópolgárok egyértelműen és bölcsen döntöttek: a Fidesz-KDNP kapott újabb négy évre kormányzati megbízatást. A választási igen magas részvétel pedig erős legitimitást jelent az Orbán-kormánynak, amit senki nem kérdőjelezhet meg. Sem Európa, sem a hazai ellenzék. Hogy a Fidesz-KDNP még kétharmados többséget is tudott szerezni, az semmi egyebet nem mutat, mint azt, hogy a magyarok elégedettek a kormánnyal. A nemzetközi média persze ismét prüszköl, de sok vizet már nem zavarnak.” 

A most vasárnapi választásról sem tudok mást írni. Orbán Viktor vezetésével egy olyan erős párt szerveződött az 1990-es évek közepétől, amelyik képes arra, amire nagyon kevés országban láthatunk példát. Választásokat sorra nyerni, nem botladozni, hanem kétharmados többséggel egy stabil országvezetést teremteni. 

Semmi kísérletezést! Békét akarunk!

A történelem ismételheti önmagát. Amikor a német gazdasági csoda kancellárja, a Keresztény Demokrata Unió elnöke, Konrad Adenauer az 1957-es választás jelszavának a Semmi kísérletezést! (Keine Experimente) választotta, akkor kicsit hasonló helyzetben lehetett politikusként, mint most a Fidesz–KDNP és Orbán Viktor kormánya. 

Ki is itt a hazaáruló?

Márki-Zay Péternek a szeme sem rebbent, amikor az ATV-ben kijelentette, hogy Orbán Viktor hazaáruló. Ez az ember nem tudja, hogy mit beszél. Mint egy papagáj mondja-mondja a betanult szövegét, nagy önbizalommal. Aki egy kicsit jobban belenéz a szemébe, az hamar megérti, hogy miért tud össze-vissza hordani mindent, majd annak az ellenkezőjét is. Hogy hogyan volt képes a magára annyira adó pesti Orbán-ellentábor Márki-Zay Péterre szavazni az előválasztáson, az maradjon az ő titkuk. Közülük a jobbak már rég megbánták ezt. Magának az ellenzéknek is egyre kínosabb a főjelölt, és próbálják menteni a menthetőt. Még március 15-én sem hagyták, hogy egyedül szónokoljon. Hogy Budapesten mindössze néhány ezer ember ment el meghallgatni őket, igazolja, hogy Márki-Zayt a fővárosiak is leírták.

Ki provokál kit?

Éppen húsz éve írom a Kapos Extrába a jegyzeteimet, de nem gondoltam soha, hogy egyszer egy új európai háborúról kell írnom. Most itt tartunk. Nemrégiben az egyik podcastunkban talán megemlítettem, hogy létezik magyar fordításban is egy nagyszerű könyv, a címe 1913. A szerző azzal foglalkozik, hogy Európa népei, benne elsősorban a Németországban élő, soknációs művészkolóniák hogyan, milyen gyanútlanul élték meg az utolsó békeévet az 1. világháború kitörése előtt. Mostanában sokat gondolok erre a regényre. Mintha mi is ilyen kékszeműen élnénk, csak a békét élvezve, miközben az egyik szomszédos országban a legkeményebb háború vette kezdetét. Amelyik bármelyik pillanatban – elég hozzá egy tehetségtelen politikus –, átváltozhat egy harmadik világégéssé.

Testvérháború a szomszédban

Minden háború a kitörése előtt elképzelhetetlen, ahogy az volt az orosz-ukrán is. Sokan, nagyon sokan elemeztük az ukrán keleti határ mentén felsorakozó orosz hadsereg szándékát. Sok okos következtetést is megfogalmaztunk, de mindenkinek az volt a végső konklúziója, hogy Oroszország nem fogja megtámadni testvéreit. Különösen, hogy nagyon sok orosz család is él e területen. Meg miért is tenné, hisz Ukrajna létezését nemzetközi szerződések rögzítik, és ezeket a jogelőd, Szovjetunió is aláírta. Oroszországnak semmi érdeke egy ilyen felesleges konfliktusba belemenni, veszélyeztetve ezzel az európai-orosz kiterjedt gazdasági kapcsolatokat – véltük.