Testvérháború a szomszédban
Minden háború a kitörése előtt elképzelhetetlen, ahogy az volt az orosz-ukrán is. Sokan, nagyon sokan elemeztük az ukrán keleti határ mentén felsorakozó orosz hadsereg szándékát. Sok okos következtetést is megfogalmaztunk, de mindenkinek az volt a végső konklúziója, hogy Oroszország nem fogja megtámadni testvéreit. Különösen, hogy nagyon sok orosz család is él e területen. Meg miért is tenné, hisz Ukrajna létezését nemzetközi szerződések rögzítik, és ezeket a jogelőd, Szovjetunió is aláírta. Oroszországnak semmi érdeke egy ilyen felesleges konfliktusba belemenni, veszélyeztetve ezzel az európai-orosz kiterjedt gazdasági kapcsolatokat – véltük.
Semmi sem így történt. Oroszország három oldalról, nagy erőkkel megtámadta Ukrajnát, annak a fővárosáig, Kijevig nyomulva. Pedig mennyi, de mennyi jel mutatott arra, hogy a békés megoldás szép lassan kilátástalanná vált. Amikor az USA ötmilliárd dollárjával, Kerry külügyminiszterrel, Joe Biden akkori alelnökkel, Westerwelle német külügyminiszterrel, és egy sor NGO-val, Európa parlamenti képviselővel kart-karba öltve vonultak a Majdanon, Kijev főterén, kirobbantva egy meggondolatlan lázadást az oroszbarát ukrán elnök ellen, már látható volt, hogy az USA Oroszország közvetlen közelébe szeretne kerülni. Felhasználva ehhez a totálisan tehetségtelen német és európai uniós külpolitikusokat, állami vezetőket. Akkor már Európa több olyan állama, amelyik közvetlenül szomszédos volt az oroszokkal, NATO tag lett. Putyint kizárták a világ gazdasági hatalmainak szokásos csúcstalálkozóiról, és folytathatnánk a sok oroszellenes lépést.
Mindez semmi egyéb nem volt, mint kifejezett amerikai érdek. Az ostoba Európa, élén az Európai Unióval pedig ebből semmit nem vett észre. Égett a jogállamiság, az LMBTQ-propaganda, a klímaváltozás lázálmában, puffogtatva a demokrácia jelszavát még saját tagjainak kioktatására, szabályos üldözésére is. Nem a közvetlen határainknál nyomakodó, viszályt szító ukrán változások, az ukrán tobzódó nacionalizmus volt a téma, hanem a lengyel és a magyar kormányok megbélyegzése. Ukrajnába pedig öntötték a pénzt, jól tudván, hogy a zsák feneketlen.
Amikor az oroszok rádöbbentek, hogy a "Nyugat" semmit nem tart be ígéreteiből, és Ukrajnába ömlenek a fegyverek, annak semlegességéről már szó sincs, Putyin az erőszakra erőszakkal válaszolt – elkövetve azt a hibát, hogy válasza ez a véres háború lett. Hogy ez hová vezet, arról sok elképzelésünk nincs. Ami látható, hogy nincs "normandiai tárgyalás", Putyin egyetlen nyugati állam vezetőit sem engedte a mostani tárgyalóasztalhoz ülni. Az USÁ-t sem. Mert – az orosz elnök szerint – csúnyán átverte a német Merkel is, a francia Hollande is a minszki megállapodások sorozatos felrúgásával. Most tisztán a két nemzet, az ukránok és oroszok azok, akik megpróbálnak ebből a helyzetből kiutat találni. Hogy lesz-e ennyi vérontás után testvéri megegyezés, az megjósolhatatlan. Nekünk, magyaroknak ez lenne a legfontosabb érdekünk.