Ki provokál kit?
Éppen húsz éve írom a Kapos Extrába a jegyzeteimet, de nem gondoltam soha, hogy egyszer egy új európai háborúról kell írnom. Most itt tartunk. Nemrégiben az egyik podcastunkban talán megemlítettem, hogy létezik magyar fordításban is egy nagyszerű könyv, a címe 1913. A szerző azzal foglalkozik, hogy Európa népei, benne elsősorban a Németországban élő, soknációs művészkolóniák hogyan, milyen gyanútlanul élték meg az utolsó békeévet az 1. világháború kitörése előtt. Mostanában sokat gondolok erre a regényre. Mintha mi is ilyen kékszeműen élnénk, csak a békét élvezve, miközben az egyik szomszédos országban a legkeményebb háború vette kezdetét. Amelyik bármelyik pillanatban – elég hozzá egy tehetségtelen politikus –, átváltozhat egy harmadik világégéssé.
Ne gondolják, hogy ez holmi pánikkeltés! Látták, ahogy a NATO főtitkára szélsebesen megjelent Lengyelországban, amikor valakinek az jutott ott az eszébe, hogy Ukrajnát repülőgépekkel segítik. Mert minden lengyel repülő egyben NATO légifegyver is. A német kereszténydemokrata unió ifjúsági vezére, Tilman Kuban kijelentette, hogy abban az esetben, ha Oroszország civil lakosságot is tűz alá von, be kell avatkoznia a NATO-nak. Ne vegyük Kubant azonos szintre a hasonlókat összehordó Fekete-Győr Andrással. Kuban befolyása a német és az európai nagypolitikára összehasonlíthatatlan a bukott momentumos figurával.
De a Springer Média vezére is NATO beavatkozásra buzdít. Vagy a bukott német honvédelmi miniszter, a mostani európai bizottsági elnökasszony, Ursula von der Leyen ígéri, hogy az unió euró milliárdokért fegyvert szállít Ukrajnába. Hogy szállít-e, az korántsem biztos, de hogy az uniónak tagjai vagyunk mi is, az annál egyértelműbb. Vagyis, ha az unió tényleg fegyvereket vásárol az ukrán hadsereg számára, mi is nyakig benne leszünk Putyin közvetlen ellenségei között.
Életveszélyesek ezek a provokációk. Ahogy a magyargyűlölő luxemburgi külügyminiszter, Jean Asselborn felelőtlen mondata is, hogy úgy lehetne az ukrán-orosz háborúnak véget vetni, ha Putyint kiiktatnák. Magyarul: megölnék. Arról persze egy szót sem ejt, hogy hogyan, hogyan sem, a Gazprom Luxembourg Bank Group kikerült azok közül az orosz bankok közül, amelyeket kizártak a SWIFT-rendszerből. Az orosz gázóriásnak, a Gazpromnak a luxemburgi bankjairól van szó. Luxemburg pedig az EU tagja. Cseh Katalin ezt a bankot érdekes módon nem javasolta kémbankként bezáratni, ahogy a budapesti Nemzetközi Beruházási Bankot igen. És még nem is beszéltünk Márki-Zay Péter sorozatosan provokatív, nem egyszer a kárpátaljai nemzettársaink életét veszélybe sodró munkálkodásáról.
Minden együttérzésünk a 2. világháborúban is legtöbbet szenvedő ukrán népé. De vezetőik korábbi és jelenlegi megnyilvánulásait, tetteit már korántsem lehet ilyen szimpátiával kísérni. Nagy szerepük van a mostani háború kirobbanásában. Ami az orosz agressziót persze nem menti.
Jó lenne, ha Európa eszesebben odafigyelne, hogy 2022 nehogy 1914, vagy 1939 legyen.