Tavaszi politikai viharok
Az idei télutó és a tavasz elég különös politikai eseményeket hozott. Jót, örömtelit is, de borzalmaktól sem menteset is. Ez utóbbi az orosz-ukrán háború. Pontosabban – legalábbis szakértők szerint – az USA-orosz háború, ukrán földön, az ukrán nép kárára.
Politikailag tudtuk a Majdan-téri tüntetések óta, hogy Ukrajna vezetését gyakorlatilag az amerikaiak kreálták. Kezdettől fogva a markukban volt (és van) minden fontosabb ukrán politikus, oligarcha. Nem egy közülük amerikai-ukrán kettős állampolgár, akik mindent megtettek azért, hogy Ukrajna leszakadjon testvérnépéről, és az orosz államról. Ez vezetett oda, hogy az orosz medve nekiugorjon Ukrajnának azért, hogy megakadályozza, hogy a közvetlen szomszédságában kiépüljön egy oroszellenes, amerikai bábállam. A háború tart, Ukrajna keleti-déli részéről egyre nagyobb kiflit hasítanak le az orosz seregek. Hogy hol állnak meg, az kiszámíthatatlan.
Mi – kikiáltva bennünket Ukrajna cserbenhagyójának – nem kívánunk részt venni ebben a gyűlöletes összecsapásban. Nem szállítunk fegyvereket, nem álltunk bele az európai acsarkodásba. De mindent megteszünk azért, hogy az ukrán menekültek mielőbb emberséges körülmények közé kerülhessenek. Ezt elismeri az unió is, de a pápa is köszönetet mondott érte. Ennyit tehetünk, és várjuk, hogy elhallgassanak a halált osztó fegyverek.
Európa legtöbb országa és az USA egyre több pénzzel, egyre gyilkosabb fegyverekkel támogatja Ukrajna harcát. Még a német CDU, a Keresztény Demokrata Unió, Kohl és Merkel pártja is keményen ostorozza a balliberális német kormányt, hogy kezdje meg a támadó nehézfegyverek szállítását a harctérre. Hogy mi lesz ennek az európai és amerikai fegyverszállításnak a kimenetele, az kétséges. Lehet miatta harmadik világháború, vagy évekig tartó rombolás, gyilkolás. Csak egy nem fog bekövetkezni. Az, hogy Ukrajna lesz a győztes.
Közben azért zajlik az élet, választások sora van Európában. Magyarországon fölényesen győzött a polgári konzervatív kormány, Szlovéniában ugyanez az irány megbukott, Franciaországban pedig Macron elnököt nem tudta legyőzni sem a baloldal, sem a konzervatív szárny. Baj, hogy Babiš cseh elnök után Jansa szlovén elnök helyett két közeli országban is balliberális-zöld győzelem született, és elvesztettünk uniós barátokat. Macron győzelme várható volt, ez sokat nem változtat a magyar-francia viszonyon. Vannak nagy különbségek is, de sok ügy – így az atomenergia támogatása, a mezőgazdasági érdekszövetség – összeköt bennünket. És az, hogy Macron is, Orbán is keményen küzd az Európai Unió megreformálásáért. Ezt eddig Németország Merkel vezetésével elszabotálta. Kérdés, hogy a látszólag színtelen-szagtalan Olaf Scholz kancellár mit szeretne. Programjában a föderációs Európa szerepel, de ezzel nagy sikert Macronnál sem fog aratni.
Nálunk pedig izgalmas lesz az új kormány szerkezete, megalakítása, és az, hogy kik lesznek az ötödik Orbán-kormány miniszterei. A tavasz végén, még a nyár előtt ezt is megtudjuk.