A vidéki lét elviselhetetlen könnyűsége
Lementem a pincébe, és mint oly gyakran, elment az áram. Álltam a sötétben, aztán tapogatózva kerestem egy kis trágyát. Mindig van valamennyi, az ilyen alkalmakra tartogatom. Elkezdtem majszolni, ez – már többször észrevettem – jó, mert ilyenkor az amúgy teljesen üres fejemben mintha gondolathoz hasonló dolgok jelennének meg.
Ezt is, mint oly sok mindent, Horn Gyulának köszönhetem, hiszen ő adta el az áramszolgáltatást, olyan feltételekkel az E.ON-nak, hogy ez a gyakran visszatérő sötétség örökre megmaradjon.
Szóval rágom a trágyát, és közben arra gondolok, ilyenkor sikerül, ha nem is tökéletesen, de kezdetlegesen gondolkodnom, hogy mennyivel jobb az ellenzékieknek, hiszen ők ugyanúgy igénybe vehetik az szja-visszatérítést, a családtámogatási lehetőségeket, a 13. havi nyugdíjat és még sok minden mást, mint én, viszont ők okosak is.
Én sajnos nem tudok keresztrejtvényt fejteni, vagy mert világos van, és akkor nem megy a gondolkodás, vagy mert sötét van, akkor meg nem látni a négyzetrácsot.
Ez az okosság engem gyakran sokkol, most, a választás után is. olvasom az ellenzéki kommenteket a neten, és azt látom, hogy olyan szintű intellektuális fölény mutatkozik meg, ami az én tyúkeszemmel felfoghatatlan. Szóval bárki, aki az ellenzékre szavazott, még azok is, akiknek 3 első és öt második osztályuk van, számíthatnak a tudományos akadémia, ha nem is rendes, de legalább tiszteletbeli tagságára.
Megértem őket, hogy a választási eredmény miatt el vannak keseredve, hiszen hiába az a sok ész, az ellenzék meging kikapott, nagyon kikapott, mert az ilyen bénák, mint én is, akinek még azt is meg kellett kérdeznie, hogy melyik karikába húzza az ikszet, többen voltunk. Mintha itt nálunk az IQ haranggörbe nem szimmetrikus lenne, mint más szerencsésebb országokban, hanem erősen torzulna bal felé, lehet, ez az a balsors, amiről időnként éneklünk.
Rágom tovább a trágyát, és az jut eszembe, hogy a hatpárti összefogásból – ha külön indulnak – lehet, csak kettő jutott volna be a Parlamentbe. Sőt három, a Momentum, a Párbeszéd és az LMP még az országos listához szükséges ajánlást sem tudta volna összeszedni. Ebben persze nem vagyok biztos, hiszen nagy a stressz, ha visszajön az áram, a fejembe visszatér a sötétség.
Rágcsálok még kicsit, de nem jövök rá, mitől szellemi csúcsteljesítmény mondjuk Varjú Lászlóra szavazni. Persze lehet, míg a tévészékházban a biztonsági őrökkel birkózott, közben fejben sudokuzott. Igen, ez valószínű.
Visszajött az áram. Fogalmam sincs, miért is jöttem le a pincébe, de mindegy is. Számban a trágya ismerős ízével, könnyű léptekkel indulok vissza egy szörnyű, de általam szépnek látott világba.