Ha Washingtonban új lesz a seriff

Brüsszel és Berlin tombol: J.D. Vance, az USA alelnöke a müncheni biztonsági konferencián az ott ülő politikai előkelőségek szemébe mondta: „Ha önök a saját választóiktól félnek, akkor Amerika semmit nem tud önökért tenni.” Mert felháborította, hogy a konferenciára meg sem hívták azokat a pártokat, vezetőket, országokat, amelyeknek más a véleményük a világ dolgairól, mint az európai liberális elitnek. Ha mást gondolnak az orosz-ukrán háborúról vagy a migrációról. 

J.D. Vance – hivatkozva a megelőző napi müncheni merényletre – feltette a kérdést: „Hányszor kell még az ilyen borzalmas merényletet elszenvednünk, mielőtt irányt változtatnánk, és a saját civilizációnkat egy más, egy új irányba vezetnénk? Egyetlen választópolgár sem azért járult az urnákhoz, hogy arra szavazzon, hogy bevándorlók millióinak kaput nyissunk.”

Félbemaradt dolgaink

Amikor elkezdjük kitakarítani a szőnyeg alatt felgyülemlett kupacot, akár érdekes dolgokra is bukkanhatunk. Találhatunk ott félbemaradt dolgokat. Hogy mire is gondolok?

Például félbemaradt gyerekkori álmok, félbemaradt és nem megélt vágyak, félbemaradt játékok vagy játszmák, félbemaradt mondatok, és kimondatlan szavak tömkelege.

Ezek hosszú ideig csak gyűlnek és láthatatlanul is nyomják a lelkünket, tapinthatatlanul (vagy tapintatlanul?) is ott vannak bennünk, és ha észrevétlenül is, de nehezítik a mindennapjainkat.

Huzat a szőnyeg alatt

Mindenkinek van egy olyan láthatatlan szőnyege, ami alá besöpri az elintézetlen dolgait. Sok minden bekerülhet egy ilyen szőnyeg alá. Például amikor valamit nincs kedvünk megoldani, vagy nem jutunk el a befejezésig, vagy csak időnk nem volt a megoldásra, akkor egy laza mozdulattal – vagy mozdulatlansággal – csak belökjük a szőnyegünk alá. Ettől még persze nem oldódik meg a dolog, csak egy időre eltűnik a szemünk elől.

Énidő

Mindenkinek szüksége van néha egy olyan helyre, ahol egyedül lehet, ahol nyugalomban és biztonságban érezheti magát. Ez lehet egy kedvenc fotel, egy kanapé, egy saját szoba, egy bármilyen kuckó, ahová vissza lehet vonulni. De lehet a természetben is, egy árnyas fa alatt, vagy egy napsütötte padon. Lényeg az a fajta egyedüllét, amit nem magányként élünk meg.

A két csizma csapdájáról

Orbán Viktor interjút adott a svájci Neue Zürcher Zeitungnak. Ez az újság – NZZ-nek nevezik – egyike Európa legtekintélyesebb politikai fórumának. A szokatlanul nagy terjedelmű interjú már önmagában bizonyítja, hogy a magyar kormányfő, aki a leghosszabb ideje vezető az Európai Unióban, megkerülhetetlen véleményformáló politikus. 

Határzár és bombariadók

Még nem hisszük el, hogy ez valódi változást hozhat, de annyi biztos, hogy már érezhetően új migránspolitikai széljárás kezdődött nyugati szomszédainknál. Ehhez persze újabb merényletek kellettek Németországban, hogy rádöbbenjenek, Európa népeinek felhígítása egy tökéletesen idegen, agresszív vallásban felnövő arab-afrikai népességgel hatalmas tévedés. Angela Merkel 2015-ös döntése ma a németek egy jelentős része számára elvesztette eredeti vonzalmát. Minden új katasztrófa – mint a legutóbbi magdeburgi és aschaffenburgi – a normális embereket idegengyűlölettel tölti el, és egyre inkább érezhető a közhangulatban a radikalizálódás. A CDU/CSU  mai vezetői valamire rádöbbenhettek, mert keményen megtagadták a Willkommenskultur örökségét, és elhatározták, hogyha a februári választásokon hatalomra kerülnek, teljesen lezárják az ország határait. Egyetlen illegális migránst sem fogadnak be, még azokat sem, akik menekültkérelmet (asyl) szeretnének beadni.

Játékos gondolatok

A játék önmagában sokféle lehet. De igazából önmagunkért játszunk. Vagy azért, hogy győztesekké váljunk, vagy azért, hogy igazi önmagunkká váljunk.

Én nem azonosítanám a versengéssel. A szenvedéllyel sem.

A játék valami olyan, ami belőlünk indul ki, amit ki szeretnénk próbálni, amibe szívesen beleállnánk, de nem merünk. A játék egyfajta szerepvállalás. Kevesebb kockázattal jár, mintha élesben tennénk meg.

Kihívásaink

Mélységes tisztelettel figyelem az óceánon átevező úriembert, és közben gondolkodom azon, hogy vajon hol a határ, a kihívás teljesítése és a felesleges erőlködés között.

Az ember célokat tűz ki maga elé, amelyeket sokszor csak küzdelem árán lehet teljesíteni. De a célok különbözőek. Néha a megélhetésünk múlik rajta, néha csak bizonyítani szeretnénk, és előfordulhat az is, hogy önmagunkat szeretnénk legyőzni. De léteznek értelmetlen célok is. 

A pillanat most van

Pillanatokban zajlik az élet. Minden pillanat egy érzés, valaminek a megélése. Vannak hosszabbnak tűnő pillanatok, és talán léteznek soha el nem múló pillanatok is.

Egyes régi pillanatok bevésődtek emlékezetünkbe. Ezek lehetnek pozitívak, de sokszor a negatívakat dédelgetjük. A pozitívakat jó néha felidézni, mert erőt adhatnak, de a rosszakkal nem érdemes foglalkozni, csak magunknak ártunk vele.

Mozgalmas politikai év vár ránk

Pár nap, és az USA új elnöke hivatalba lép. Donald Trump korábban már bemutatta, hogy a folyton megalkuvó politikai világ helyett van más is. Most például azzal borzolta a kedélyeket, hogy megvenné Grönland szigetét, elfoglalja Panamát, ha nem csökkentik az átkelés költségeit. Kanadát is szívesen látná az USA új tagállamaként.