A Szózattól Varsóig

Ahogy élesedik nálunk is a politikai harc, úgy figyel az ember minden – amúgy normális időkben jelentéktelen – apróságra. Nézem a nagyváradi nagy menetelés befejező aktusát, ahogy Magyar Péter kéri, hogy énekeljék el még a Szózatot is (ha már rajta van a kötelezőn), és felszólítja Rost Andreát, hogy segítsen. Kezdje el, elvégre mégiscsak ő az operaénekes. De a művésznő visszakérdez: „Segítsek? Hogyan is van az első sor?” Magyar Péter sem vágta rá kapásból, így aztán kínos éneklés lett a vége.

Elgondolkodik az ember, hogy az a hölgy, aki a minap még a Magyar Állami Operaház főigazgatói székére pályázott, nem tudja a második legfontosabb nemzeti énekünket. Rost Andrea nem kapta meg az Operaház vezetését, meg is sértődött, és a Tisza Párt mellett tűnt fel. Mindenki ott politizál persze, ahol kedve tartja, de érdekes, hogy a másik fontos „tiszás” szereplő, a volt vezérkari főnök is mintha szintén sértődöttségből állt az ugyancsak a Fideszre megorrolt főnök, Magyar Péter mellé. Vannak véletlenek. Annyi azért bizonyos, hogy a sértődöttség nem elég sem a miniszterelnökség, sem felelős miniszteri posztok betöltéséhez.

Az az érzésem, hogy minden felmérés ellenére kopik a Tisza Párt. Az ellenzéki média persze ezerrel nyomja, hogy nem, a Fidesz gyengül. A választásokig még nagyon sok idő van vissza, én az ellenzék helyében nem innék előre a medve bőrére. Sokszor megtették, egyszer sem jött be. Karácsony már a választás napján ott állt a Sándor-palota előtt, és felszólította Áder köztársasági elnököt, hogy semmi trükk, csak őt, Karácsony Gergelyt bízhatja meg kormányalakítással.

Aztán estére kiderült, hogy a Fidesz–KDNP kétharmaddal győzött.

Egy választáson természetesen győzhet bármelyik párt – ezért hívják választásnak. Hogy kinek lesz meg a többsége a 2026-os választáson, az nem nagyhangú bemondásokkal, hanem szavazattöbbséggel fog kialakulni.

Lásd a lengyel példát. A Tisza Párt a lengyel Donald Tusk útját szeretné járni, de látható, hogy Tuskék élete sem felhőtlen. Megbukott – immár másodszor – a párt jelöltje az elnökválasztáson. Tusk pedig beígérte a lengyel híveinek és az EU vezetőinek a Kaczyński-féle berendezkedés lebontását. Ezzel Duda elnöksége alatt sem ment sokra, Nawrocki alatt pedig végképp nem fog.

Magyar Péter is a most fennálló rend lebontását hirdeti. Ahogy Tusknak, úgy neki is nehéz dolga lenne, ha netán megválasztanák kormányfővé. Nem megy olyan könnyen a „jogtalanság”, ahogy azt néhány pesti jogász elképzeli. Nálunk is van egy köztársasági elnök egészen 2029-ig, aki ráadásul kiemelt képzettségű jogász. Nehéz dió lenne megküzdeni vele.

Nem politikai csatározásokra, hanem békére lenne szükség – sokan gondoljuk így ezt Európában. A harctéren, a parlamentekben is. Sok remény nincs erre. Karol Nawrockit már kikiáltotta Európa szélsőjobboldali nacionalistának, aki szembe megy az Unióval. Pedig csak az Unió mostani berendezkedését és lépéseit kritizálja – nem annak megszűntét követeli. Ahogy Orbán Viktor is.

Schenk János