Ne piszkáld a köreimet!

Ugyanazokat a köröket futjuk le újra és újra. Ezek a körök tele vannak lehetőségekkel. Rajtunk múlik, hogy mit kezdünk velük. A lehetőségeket észrevehetjük és kihasználhatjuk, vagy lehet elszaladni mellettük, és ha úgy tetszik, tönkre is tehetjük. Minden rajtunk múlik.

A körök ugyanazok. Néha ugyan változik a közönség a lelátón, vagy máshol vannak az akadályok, lehet másik futócipő a lábunkon, és más emberek is futhatnak mellettünk, mint az előző körökben. Lehet, változik az időjárás, néha más szelek fújnak, máskor meg csapadékosabb, hűvösebb, melegebb, de a kör ugyanaz marad. Mindenkinek más, egyedi körei vannak. Kicsit olyan ez, mint az ujjlenyomat. Lehet hasonló, de ugyanaz nem.

Ha észreveszem, hogy ilyen helyzetben már voltam, ilyent már éreztem, ezt már végigcsináltam, akkor az már fél siker. 

És mit kezdhetek a köreimmel? Ha észreveszem a folytonosságot, akkor akár dühönghetnék is miatta, de minek? 

Inkább felidézem, hogy mi volt az előző körben egy történés kimenetele, ha megoldottam, akkor csak elő kell vennem az akkori megoldást, ha nem sikerült, akkor meg most máshogy csinálom.

A régi körök tapasztalatait felhasználva sokkal könnyebb lehet az életünk. Könnyebben ki tudunk mászni a gödörből, könnyebben át tudjuk lépni az akadályokat, megoldani a feladatokat, és nem utolsó sorban jobban meg tudjuk élni azt is, ami élvezetet nyújt számunkra. 

Éljük meg a köreinket.

Mindenki a sajátját.

Én igyekszem meglátni az azonosságokat és felhasználni az ott megszerzett tapasztalataimat. Törekszem arra, hogy én uraljam az életet, ne az élet uraljon engem. Látom az előző köreimet, és igyekszem levonni a következtetéseket.

Te hogy állsz a saját köreiddel?