Már unom a választási bolhacirkuszt
Ha ez futballmeccs lenne, a legizgalmasabbak egyike volna! Ráadásul saját bőrömre megy a kimenetele, s bizony tudatosan fogok dönteni április 6-án a szavazófülkében. És mintegy 8 millió nemzettársam választópolgárként el fogja dönteni, milyen országban élhetek. Nem lutri, de igazi „sorsjáték”. Mindannyiunk bőrére!
Csak egy apró példával hadd bizonyítsam! Mióta a fővárosból Nágocsra költöztem, különösen érdekel a vidék sorsa. Tudom, hogy az EU-val a kormány már letárgyalta a következő 7 év pénzeit, s a támogatások többsége a vidék fejlődése és a kis- és középvállalkozások fejlesztése területére van lekötve. Ezt a Fidesz építette fel, de az LMP is a vidék fejlesztését hirdeti. De ha jön Gyurcsány és Bajnai libatenyésztő, Bokros pénzügyminiszterrel, akkor aligha a vidék fejlesztése lesz a cél!
Hol van már az MSZP vezetéséből dr. Kovács Pál, kit mindkét oldal tisztelt, vagy Jánosi Gyuri MSZP-s választmányi elnök, kivel érdemes volt órákat vitatkozni kevés, de annál kiválóbb vörösbor mellett? Vagy Simon Jóska baloldali gondolkodó történész? Hol lehet a mai MSZP-ben hasonló felkészültségű és baloldali értékrenddel bíró embereket fellelni?
A baloldal eleve három részre szakadt. Az éveken át húzódó Mesterházy-Gyurcsány ellentét már a ciklus közepén létrejött. Gyurcsány aztán létrehozta a Demokratikus Koalíciót. A 2006-os őszi kardlapozás és szemkilövetés után. A DK egyik alelnöke Bauer Tamás, kinek apja ÁVH-s őrnagyként a legjobban tudta harapófogóval a körmöket letépni. A másik alelnök a galamblelkű Vadai Ágnes.
S vessük össze az elmúlt évek csapatépítését. Kezdjük jobbról. A Jobbik a 2006. őszi események kapcsán futott fel rendkívül radikális arculattal. Jól időzítve, meglovagolva a dühöt és a változtatási igényt. De vannak vélemények, mely szerint ők is súlyosan felelősek az eseményekért, sőt olyan is, aki szerint megrendelésre vettek részt az egészben. Én leginkább Pelle János igen bölcs elemzését tartom hihetőnek. Putyinnak és Gyurcsánynak és a mögöttük állóknak igen kellemetlen volt 1956 megünneplése. Az 50 éves évfordulót tehát el kellett rontani. Sikerült! Aztán jött a cigányozás és zsidózás, a gárdabalhék. Sikerült alapanyagot biztosítani ahhoz a negatív országképhez, melynek árát azóta is fizetjük, szerintem 4 év alatt több száz milliárd forinttal. Ennyit a Jobbik hazaszeretetéről.
S annak meg személyesen voltam tanúja számos alkalommal, hogyan rongicsálja a Jobbik a Fidesz rendezvényeit. Volt néhány vitám Vonával, s egy Toroczkaival. Az már számomra csak a vicclapba tartozik, ahogyan a nemrég kivált Magyar Hajnal fröcsögve szidja a Jobbikot – tessék belenézni a Hungária televízióba. Ez lenne a hatékony cselekvés a hazáért?
A Fidesz a korábbiakból tanulva láthatóan rákészült a kormányzásra, s sikeres csapatán azóta is alig változtatott. Az első másfél évben nem értettem, hogy a különböző területeken tett intézkedések hogyan függnek össze. De aztán jól összeállt alap és felépítmény. Mára látványosak az eredmények. Kimásztunk az adósságból. Csak a kormányzati munka összevetéseként: Gyurcsány és Bajnai 15 milliárd dollárt vett fel az IMF-től, az Orbán-kormány ugyanennyit határidő előtt visszafizetett. Csak ez 30 milliárd dollár különbség a két kormány között!
Külön kell szólni a polgári szövetség másik tényezőjéről, a KDNP-ről. Aki valamennyire belelát parlamenti munkájukba, az tudhatja: arra aligha lehet panasz. És sorolni lehet kiváló politikusaikat. De ki találkozott a terepen a KDNP-vel? Persze éppen a somogyi Szászfalvi Lászlóval lehet. De egyébként? A leggroteszkebb, hogy az a párt, melynek elődei az előző másfél évszázadban jelentős mértékben a vidéket képviselték, ma alig rendelkeznek vidéki alapszervezetekkel. Ez most még nem baj, de a harmadik ciklusban nem megengedhető. A KDNP-nek a választások után újra kell pozícionálni és újjá kell szerveznie önmagát.
Érdekes, hogy a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége igen aktív és szerintem sokkal több szervezete van, mint a KDNP-nek. Elgondolkodtató! (S megígérem, tisztesen piszkálni fogom őket, mert ha van pártpreferenciám, az a KDNP felé hajlik kicsit.)
No, és lépjünk át a baloldalinak csúfolt fél vagy negyed sem pályájára. Mert szerintem baloldal azóta nincs, mióta Sztálin elkötelezett és beépített küldöttei, vagy inkább pribékjei még a magyar kommunistákat is börtönbe vetették, a szociáldemokratákat, köztük például a nagy krónikást, Faludy Györgyöt Recsk megsemmisítő táborába vitték. A sztálini, s nálunk Rákosi/Péter Gábor /Gerő és tettestársaik által meghatározott kegyetlen rendszerbe. Aztán 1956-ban a nép és különösen a pesti srácok csattanós választ adtak a szovjet típusú diktatúrára. Majdnem megismétlődött Dávid és Góliát csatája. S ha a külföld és az ENSZ tényleg változást akart volna, lett volna esély a szovjet hatalom kivonulására.
A baloldalt szétverő sztálini gyakorlat vérvonala szakértő szemek előtt jól láthatóan még máig is elhúzódik és leképeződik a még mindig kiterjedt, de atomizált álbaloldalban.
De aztán jött a véres megtorlás, erről fog mesélni a Biszku-per. Egykor évtizedig Salgótarjánban dolgozván lassan megtudhattam, milyen kegyetlenséggel zárták el a menekülés útjait a mészárlás előtt. A magyar kommunisták börtönbe vetése, a szociáldemokraták Recskre hurcolása, Nagy Imre és kormányának számos tagja, békésen tüntető munkások lemészárlása után Kádár megkínált minket a „gulyáskommunizmussal”.
A napi gulyás persze jól esett, de hát ez csak a rendszer kötelessége, s vajon mi voltunk a megalkuvók, vagy a nép kényszerítette a kommunista rendszert alkura?
Bármilyen meglepő, de a baloldalt szétverő sztálini gyakorlat vérvonala szakértő szemek előtt jól láthatóan még máig is elhúzódik és leképeződik a még mindig kiterjedt, de atomizált álbaloldalban. Csak két apró hivatkozás: a „Körmös Bauer” fia mint DK-alelnök, Fletó az Apró-villában, melyet a kommunizmus idején egy holokauszt-túlélőtől zabráltak el. A zabrálás mechanizmusát egyébként Farkas Vladimir, az ÁVH technikai igazgatója leírta a Nincs mentség című könyvében.
S hadd ne folytassam: A magyar kommunisták börtönbe vetői, a szociáldemokraták üldözői, megsemmisítő táborba küldői, a vészkorszakot túlélt polgári zsidók kitelepítői kifosztóinak rendszere amőbaként, de mindig átalakult.
Az MSZP, a DK és az Együtt-PM látszat összefogása, látható széthúzása az orrunk előtt zajlik. Ürük, vezérürük és vezérürübbek. Botrányok és botrányabbak. Miről írnék! Már a falusi boltban is reggeli téma! Még nem lehet tudni, hogy valódi vagy technikai K.O. vár a nagy összefogókra!
Sokkal érdekesebb, hogy a baloldalon – besorolás kérdése – 6-8 párt áll a szavazók rendelkezésére. Szili halványnak tűnik, a simulékony Schmuck ügyes húzással a választási kampány pénzét központi közlekedési helyeken sátorban szocdem embléma alatt cukor zsír és rizs formában osztja ki. 5 %-ot persze nem érnek el, de talán 1% felett későbbi pártfinanszírozást igen. Schmuck korábbi zöldségkereskedő - úgy tűnik - remek befektető.
Schiffernek már több az esélye. 4% felett mozog és néhány neves szakember is mellettük nyilatkozott. A botrányoktól sűrű hányingert kapott tömegek betérhetnek némi megtisztulásra a szavazófülkébe, rájuk szavazva.
Ma nem az a kérdés, megnyeri-e a Fidesz-KDNP a választást! Megnyeri! A majdnem nagyobb kérdés az, hogy a baloldali érzelmű választók tisztánlátása kitermeli-e egy jövőbeni megtisztult baloldal megalapozó pártját!