Két fontos vasárnap – amiből a mostani lesz a fontosabb
Volt alkalmunk összevetni a múlt hétvégén a két tábort, amelyik közül választanunk kell vasárnap. Soha ilyen jó lehetőségünk nem volt arra, hogy fizikailag-szellemileg is lássuk a különbségeket.
Kezdjük a létszámnál. A Fidesz nagygyűlésén mintegy ötszázezer polgártársunk vett részt. Az Operánál: talán ötvenezer. Egy tizede annak, mint akik a Hősök terén hallgatták Orbán Viktort.
Természetesen ez nem egy reprezentatív felmérés, de a különbség megdöbbentő a Fidesz javára. És ez mindent elárult a választópolgárok véleményéről. Ahogy a két gyűlés hangulata is. A Fidesz hívei békésen, énekelve, tapsolva vonultak és hallgatták a szónokokat. Tábláikon falujuk, városuk neve, és csak pozitív üzenetek álltak. Az ellenzék közönsége a Fideszt és Orbán Viktort ócsároló bekiabálásokkal, skandálásokkal és csupa negatív transzparenssel vonult fel.
Mindennél többet mondott el azonban a színvonalról Orbán Viktor és kihívóinak beszéde. Orbán nyugodt, biztató, nemzeti és pozitív beszédet mondott. Kiemelve azt, amit eddig elvégeztek, megjelölve azt is, amelyeket még el szeretnének végezni. Ehhez kért még négy újabb esztendőt. Az operaháziak vezetői egyrészt elfelejtették kicserélni a március 15-i beszédeiket, másrészt semmi más mondanivalójuk nem volt, mint Orbán Viktor és a Fidesz pocskondiázása.
A legalja Mesterházy stílusa volt. Hozzá azzal a hazug retorikával, hogy Orbán Viktor kelet felé igyekszik, míg ők a nyugatiak. Ha valaki végighallgatta Orbán beszédét, az pontosan tudja, hogy ez hazugság. A Fidesz–KDNP egyértelműen Európa mellett áll. Amit Orbán Viktor bírál az Európai Unióból, azt bírálja minden uniós tag: az európai bürokráciát.
Ha egy politikusnak nincs más mondanivalója, mint ellenfelének ócsárlása, az ne számoljon azzal, hogy bárkit is meg tudna nyerni a bizonytalanok, netán a Fidesz–KDNP táborából. Ők – ahogy szellemi holdudvaruk is – senki máshoz nem tudnak szólni, csak a saját híveikhez a kultúrban.
Beszédes volt, hogy az Operaháznál egyetlen külföldi politikus sem lépett fel. Sem keletről, sem nyugatról. Még egy román Pontára sem futotta. Az állítólag EU-ellenes Fidesz rendezvényén viszont felszólalt az EU-Parlament néppárti frakciójának elnöke, a francia Joseph Daul. Olyan beszéddel, amelyikből egyértelműen kiderült, hogy a Fidesz igen fontos szereplője az Európai Uniónak.
Az operaházi öt szónok szomorú bizonyítványt állított ki magáról, és pártjaikról. Ha egy politikusnak nincs más mondanivalója, mint ellenfelének ócsárlása, az ne számoljon azzal, hogy bárkit is meg tudna nyerni a bizonytalanok, netán a Fidesz–KDNP táborából. Ők – ahogy szellemi holdudvaruk is – senki máshoz nem tudnak szólni, csak a saját híveikhez a kultúrban. Ellentétben Orbán Viktorral, aki minden magyarhoz beszélt. Egy boldogabb, még jobb Magyarországról.
Vasárnap ez utóbbiról szavazunk. Mindenkinek két szavazata van. Egy a választott pártra, egy a helyi képviselőjelöltre. A jegyzetíró talán megengedheti magának, hogy nyíltan leírja: mindkét szavazatukkal támogassák kedves olvasóim a Fidesz–KDNP-t és a Fidesz jelöltjét. Hogy ne kezdődjön újból a rombolás, az eddigi eredmények szétverése, a hazugsághalmaz, mint annyiszor már egy-egy magyar választás után.