Álmodik a bársonyszékre vágyakozók nyomora
Elkezdődött a balos pozíció-osztogatás. Nem bírták ki, kikotyogták, hogy kiből mi lenne, ha ők győznének. Fantasztikus kilátásaink lennének, kedves olvasóink. Mesterházy vezetése mellett Bajnai lenne a gazdasági miniszter. Az a Bajnai, aki a Gyurcsány-kormány katasztrofális működésénél már betöltötte ugyanezt a posztot, és az ország rohant is a csőd felé. Már halljuk az érveit, hogy miért kell eladósítani az IMF-nek újra Magyarországot.
Pénzügyminiszternek - gondolom - Bokros Lajost szeretnék, aki már kötözi is a csomagokat. Visszacsinálnák a rezsicsökkentést - bár ezt átalakításnak álcáznák. Hiller István kapná a művelődési tárcát, aki sejthetően mindent összezúzna az oktatásban, amit a Fidesz–KDNP négy keserves év alatt megvalósított és elkezdett. Tele lesznek majd az egyetemek oda nem valókkal, újra sorra jönnek majd ki az eladósodott egyetemekről a „diplomások”. Diplomákkal, amelyek semmire sem alkalmasak.
A honvédelmi miniszter nyilván Vadai Ágnes lenne, aki már volt államtitkár. Fodor Gábor újra beülne a környezetvédelmi minisztériumba, ahonnan alig akart távozni, amikor az SZDSZ bedobta Gyurcsánynak a törülközőt.
Nincs is értelme folytatni, annyira lehangoló ez a bársonyszék utáni ácsingózás. Hogy lehet az, hogy szinte ugyanazok az emberek, akik ott ültek Őszödön, merik újra azt ígérni a választóknak, hogy ők képesek az ország jobb vezetésére? Emlékeznek még ugye, mit is mondott itt Gyurcsány a szocialista kormányzásról? Idézem, hogy soha el ne felejtsük:
Nincsen sok választás. Azért nincsen, mert elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, amit mi csináltunk. Meg lehet magyarázni. Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz. (…) Nem csináltunk semmit négy évig. (…) Nem tudtok mondani olyan jelentős kormányzati intézkedést, amire büszkék lehetünk, azon túl, hogy a szarból visszahoztuk a kormányzást a végére. Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mintha kormányoztunk volna, ehelyett hazudtunk reggel, éjjel meg este.
Az, hogy ocsmány ez a beszéd, sajnos a kisebbik baj. A nagyobb az, hogy igaz volt. Ne felejtsék, hogy azok, akik 2006-ban maguk vallották be, hogy semmit sem csináltak a kormányon négy évig, azok most újra vissza akarnak térni a hatalomba. 2010-ig még kihúzták, ész nélkül vették fel a hiteleket, és folyt el a kezük közül a pénz. Most újra felrakták egymást egy választási listára.
Akármi is történik, ők ott lesznek a következő négy évben is a parlamentben. Ha Simon Gáborról, Mesterházy helyetteséről nem derül ki, hogy százmilliókat hallgatott el, ő is megkapta volna a maga bársonyszékét.
Ezeket a böszmeségeket egy pillanatig se felejtsék el, kedves olvasóim, amikor majd szavazni indulnak hatodikán.
