Legkedvesebb ünnepi filmem az „Élet csodaszép”, amit minden karácsonykor megnézek, egyszerűen nem tudom megunni. Talán pont azért, mert olyan tökéletesen mutatja be, hogy mik az igazi emberi értékek. Nagyon régi, az 1940-es évekből való, még fekete-fehér, de pont így tökéletes.
Ezt az életet nem azért kaptuk, hogy állandóan rinyáljunk, siránkozzunk és külső személyekben, történésekben keressük az okot arra, hogy miért olyan szar az életünk. Az élet csodálatos, szépséges, és fantasztikus.
Ha eddig nem éreztük volna, most már tudhatjuk nagy a baj. Létrejött egy Facebook csoport, mely azt vette a fejébe, hogy negatív terhességi teszteket küld Kövér Lászlónak.
Attól kezdve, hogy álmodból felébredve kinyitod a szemed, milyennek látod a világot, mit látsz? Amit látni akarsz, amit mások akarnak veled láttatni, vagy a puszta tényeket?
Mostanában sok okom van visszaemlékezni a múltra. Kérnek itt is, ott is egy tanulmányt. Visszaemlékezni pedig csak hitelesen szabad. Az utóbbi év során tanultam meg, hogy a kisgyermeknek a megélt történelem nem folyamatos.
A Financial Times Angela Merkelt választotta az év emberének. A lap szerint a kancellár asszony nemcsak befogadta a menekülteket, hanem gesztusával egy csapásra megváltoztatta a fasizmus óta Németországról csak igen lassan olvadó negatív megítélést. A menekültek jó fogadása, nagyot emelt az ország imázsán. Ha bejön Merkel számítása, akkor Kohlhoz mérhető kancellár lehet.
Ha életünk párja igazi lélektársunk, akkor az iránta érzett szeretetünk nem lehet végleges és időleges sem. Ezt csak akkor tudod átérezni, ha egy olyan férfi vagy nő mellé sodor az élet, akit egészben, minden jó és rossz tulajdonságával együtt tudsz szeretni!
Amennyiben megnézzük a politikai elitünket, azt látjuk, hogy minden pártban, bizony még e szűrt, szűkített mezőnyben is vannak bőven olyanok, akiknél, ha a kompetenciákat nézzük, tömegesen vannak jobbak, hogy így mondjam, különbek, akiknek esélyük sincs odakerülni, és talán nem is akarnak.
Hogy mi és mekkora, csak azon múlik, hogy mi mekkorának látjuk. Azon, hogy honnan nézzük, hogyan gondolunk rá, és miként éljük meg. Lehet a siker kudarc is, de a kudarc is lehetne akár egyfajta siker.
A Teréz anyai „mindenkit szeretek, és csöppet se érdekel, hogy milyen ember” gondolat szerintem álszentség. Nem lehet feltétel nélkül minden embert szeretni és nem is kell. Viszont el kell tudni fogadni. Pontosabban hagyni kell, hogy mindenki a saját útját járja.