Lábnyomok
Valahonnan jövünk, és valahová tartunk. Ami közben van, az maga az életünk. Utunkat járva éljük a napjainkat. Lépegetünk, és lábnyomaink ott maradnak, mutatják honnan jöttünk, mutatják lépteink könnyedségét, ritmusát. Lábnyomainkban ott marad mindaz, mit alkottunk, minden tettünk, cselekedeteink, lábnyomainkban kicsit mi is ottmaradunk.
Előfordul, hogy mire célba érünk, akkor jövünk rá, hogy nem is a kitűzött cél volt a fontos, hanem maga az út.
Nyomaink lehetnek határozottak, szabályosak, vagy szétszórtak, játékosak. Hagyhatunk magunk mögött értékeket, emlékeket, képeket, szavakat, tetteket, hangokat. Rajtunk múlik, mi marad utánunk.
Lépegetünk folyamatosan, néha egyenes úton haladva, vagy kanyarogva, de akkor is céljaink felé haladva. A cél lehet előre eltervezett, de sokszor csak megyünk, és útközben alakul ki, hogy miért is ebbe az irányba tartunk.
Előfordul, hogy mire célba érünk, akkor jövünk rá, hogy nem is a kitűzött cél volt a fontos, hanem maga az út. Mert a cél az lehet csak pillanatnyi öröm, de az út az élet, amit élünk, a mindennapjaink, az örömeink, bánataink. Az út mindaz, amit megteszünk, amit nem teszünk meg, amit érzünk, mindaz, ami számít.
Az úton ottmaradnak a lábnyomaink, mutatva azt, hogy kik voltunk, és honnan jöttünk.