Minél inkább, annál sőt... 2016
Megint egy év telt el, no jó, majdnem, ami meg vissza van, azt egy lábon sem lehet kibírni. Szóval veszi kis kofferját az esztendő, aztán útra kel. Hozott is, no meg vitt is rendesen. Persze, hogy persze ilyenkor mindenki subába summázza, mit és hogyan hozott, no meg főleg azt, hogy mit vitt. No, de fene ette meg a subát, a gubát meg a summát, ha azt nem nézzük meg, mi az, mit mi hoztunk létre.
Az emberek előszeretettel szokták summázni a világot, az országot és mindenki "mást", oly kevésbé önmaguk.
"Eltelt a Karácsony?" Egy ünnep letudva, pár nap és új év, de a "fíling" ugyanaz.
Ezek a napok telnek csupán el, és nem az ünnepek. Summázni lehetne azt is, hogy épp karácsonykor mennyi jót tettünk, ami ott bent esett valakinek jól, s emiatt nekünk is melegünk lett odabent. Igazából mindenkinek megadatik, hogy angyalkodjon egy kicsit.
Csak látni kell és nem nézni, így volt velem is szenteste napján. Épp bolti visszafogott körútra léptem ki az utcára, és az indulásommal ellentétes oldalra vetettem pillantásom, mert egy autó befordult a közeli hídra. Az okát meglátva azonnal futni kezdtem, mert egy ember feküdt a járdán, egy 70 feletti idős néni. Segítettünk, fel és haza, a közeli házába, telefon az unokájának, én pedig a boltba bevásárolni neki, ahová épp indult.
Visszaérve az unokáival együtt fogadott, és egy orrtöréssel "gazdagabban".
Én is gazdagabb lettem, mert megkaptam az első ajándékom sok-sok hálával telt könnycsepp formájában. El is tettem, ott bent magamban egy becses polcra, a jótettek polcára. Mosolyogtam magamban, hogy szépen gyarapodik, mert ez nekem volt jó. Summázni, hogy lehet jót tenni, lehet pénz nélkül is megbecsülést és mosolyt kapni, csak nem elfordulni és menni a "dolgunkra". Persze megcsúsztam a nappal és a teendőkkel... No és?
Az a két puszi, és a mosoly... megérte.
Nem zárójelben dicsérem meg az autóst, ki útja során észrevette és nem restellt megállni segíteni...
Jónak lenni egy fajta hivatás.
Szóval, minél inkább azon morfondírozik az ember, hogy mi az, mit neki hozott, vagy vitt egy esztendő, annál inkább felejti el, hogy ő mit adott és vitt bele az eltelő évébe... Sőt! Pedig jónak lenni nem nehéz, csak épp egyszerűbb a közömbösségre fogva semmi másra nem figyelni, csak magunkra.
Jónak lenni az egy fajta hivatás, szerintem a bloggerkedés is az. Heteken és hónapokon keresztül gondolatokat ébreszteni, láttatni és átgondoltatni minden olyan olvasót, ki idejéből arra áldozott, hogy pont a mi írásunkat olvassa. Lehet, egyetért, lehet, vitatja, de figyeli és olvassa.
Érkezik, a kertek alatt jár az újév, hoz új sikereket, és új kudarcokat is, de rengeteg lehetőséget is arra, hogy jobbá tegyünk magunk körül dolgokat. Csak észre kell venni, és nem tétován továbbmenni, mert sokszor igazán az lép előre, ki megáll és felsegíti azt, ki elesett.
Ezúton köszönöm meg az olvasóknak itt, és Facebook-oldalamon a nem lankadó figyelmet, a hozzá és mellészólásokat, a csendes értékelést.
Kívánom mindenkinek, hogy záruljon éve az ő kedve szerint, és teljen a következő éve reményei szerint.
Boldog új évet... Nekünk.