Elegem van a hülyítésből!
Kölnben és Hamburgban, és mint kiderült, más német városokban is rendkívül durva szexuális zaklatás ért ma már hivatalos feljelentések szerint is több mint száz nőt. Az egyébként oly gyorsan reagáló sajtó és rendőrség mindezt napokig elhallgatta, majd különböző ürügyekre hivatkozva magyarázkodott.
A német lakosság előtt innen már aligha lehet kétséges, hogy bizony a sajtó – sőt a sajtó szinte egésze politikai nyomás alatt áll. És még a magyar sajtóról állapítják meg különböző külföldi „független közegek”, hogy nem szabad.
Nemrég Bécsben előadásom után egy hölgy csendben annyit mondott:
de jó, hogy nálatok lehet beszélni!
Aztán mások csendben elmondták, mire számíthat Bécsben az, aki a „mainstream” azaz a liberális főirány ellen mozdul: megkapja saját elítélő címkéit, de ha állami alkalmazásban van, nem biztos, hogy ott is marad.
Szóval már nem kétséges, nyugaton hatalmas nyomás alatt van a szabad véleményalkotás.
De hogyan is állunk itthon?
Médiafogyasztó vagyok, főleg írott sajtó meg TV-hírek és viták, és persze internet.
Korlátozottan kezelem, de mégis gyakran hányingerem van tőle.
Bontsuk két részre a dolgot: egyrészt sajtószabadságra, másrészt médiatartalomra.
Ami a sajtószabadságot illeti: országunkban szinte minden marhaságot bárki leírhat. Ha az igazságot írja, néha korlátokba ütközik, főleg, ha a múlt történelméről ír. A régi bolsevik csapat még kórusban kiált, ha az általuk évtizedeken át diktált történelemszemlélet valahol sérülni látszik. Lásd a Károlyi, Horthy, Hóman és Horn témákat, s persze a Biszku-pert. De azért többé-kevésbé mindent meg lehet valahol jelentetni.
Több mint negyed százada feszegetem a korlátokat. 1989-ben jelent meg első cikkem. A Népszabadságban megjelent egy cikk, tele blődlivel a magyar főnemességről. Bedühödtem és írtam egy választ. Döbbenetemre egy szó (jogos) törlésével megjelentették. Aztán a Magyar Nemzetben majd 20 cikk (az akkori sajtókorlátok közt igen tisztességes hely) és TV, néha rádió.
Rutinom alakult ki, felismerni a tisztességes és a nézőt/olvasót szolgáló újságírást, műsorkészítést és a manipulációk jól elrejtett, de sajnos hosszú sorát. Többször láttam olyat, hogy egy TV-híradó szinte minden hírében csúsztatás volt, újságcikkek tömege ide sorolható.
Lássunk egy példát!
Tényleg állami Matolcsy-hitelt kapott Matolcsy fia
- írják egy bútorgyártó cég felvásárlása kapcsán. No és mi ebben az érdekes? Sokan kaptak eddig a Nemzeti Hitel Programból hitelt. Jó projekt kell és a megtérülés bizonyítása és kellő fedezet. Bárki kaphat! Vagy Matolcsy fia ki lenne ebből tiltva? A HNP-hez nem kell semmi protekció, s tudomásom szerint a hitelbírálat adott formula szerint számítógépen történik. Nem kell hozzá az apuka protekciója!
De a cím Önöknek azt sugallja: Itt valami óriási susmus, korrupció történt. Az olvasót egy „ügyesen” megfogalmazott, gyanút sejtető cikkel árnyaltan meg lehet vezetni.
Most az állami földek árveréséről ömlik ez a médiából, állandóan azt sugallva, hogy itt valami Fidesz-ármányról van szó, ahol a haveroknak osztják a földet. Miközben a földlicitek nyilvánosak, szigorú feltételekhez kötöttek. De újságírók hada sejteti, mert „sejtetni lehet”, hogy itt sumákságról, korrupcióról van szó.
Vajon ezelőtt tíz évvel, amikor később bíróságra került valóban sötét ügyek zajlottak például a honvédségnél, fővárosi kerületekben, ezek az újságírók hol voltak?
Mellesleg miért is változott meg hirtelen egyes TV-k hangvétele? Csak nem az a baj, hogy korábbi oligarchák keze nem ér el a régi mézesbödönig?