Szomorú múlt hete volt a magyar közéletnek. Lemondott Novák Katalin köztársasági elnök. Amennyi hír az okokról kiszivárgott, annak fényében értelmetlen volt ez a visszalépés. Jogilag teljesen alaptalan a lemondás, miután a mindenkori köztársasági elnöknek joga van egy bűnözőnek kegyelmet adni, sőt azt indokolnia sem kell. És itt a bűnöző szón a hangsúly, mert jogerősen elítéltről van szó, hisz kegyelemben csak bűnös részesülhet.
Január 12-én délután Detrich István és a Meteor Természetbarát Turista Egyesület meghívására a Takáts Gyula Könyvtárban megtartottam életem első vetítettképes előadását, „A hadak útján – Katonahőseink nyomában” címmel.
A lengyel-balti háborús hisztéria, a Putyintól való félelem lassan átterjed a NATO-ra is. Pistorius német védelmi miniszter szerint három-négy éve van Európának, hogy felkészüljön egy orosz támadásra. A NATO pedig az utóbbi évek legnagyobb hadgyakorlatára készül, kifejezetten az oroszokat elrettentő céllal.
A tükör egy olyan felület, amiben megláthatjuk magunkat. Leginkább olyannak mutat, amilyenek vagyunk. Vagyis megmutatja az igazi arcunkat.
Sok minden működhet tükörként. A fürdőszoba tükre, kirakatüveg, víztükör, vagy bármilyen fényes felület, amelyben megpillanthatjuk magunkat. Az emberek is lehetnek tükrök. Megláthatjuk magunkat a csillogó szemükben, vagy akár egyes cselekedeteikben is magunkra ismerhetünk.
A sokak által csak Adu bácsiként ismert Adorján József az élet számos területén maradandót alkotott. Az első világháború csatamezőin mutatott kivételes bátorságáért a Tiszti Arany Vitézségi Érmet adományozták részére, amely kitüntetést mindössze körülbelül 100 magyar származású katonatiszt érdemelte ki az Osztrák-Magyar Monarchia többmilliós hadseregében. A civil életben a sport határozta meg mindennapjait. Versenyzőként, edzőként, sportvezetőként és bíróként is mindig azon munkálkodott, hogy dicsőséget szerezzen Kaposvárnak és Somogy Vármegyének.
Megbocsátok magamnak. De miért is? Tulajdonképpen mondhatnám, hogy nem haragszom magamra, mert így is van. De ha mélyebben belenyúlok a lelki dolgaimba, akkor találok ott egy s mást…
Minden jobb akart lenni, és minden rosszabb lett - kommentálják az USA Oregon államában azt, hogy hová vezetett a kemény drogok liberalizálása. A valaha tömegturizmust vonzó Portland városából eltűntek a vendégek, miután – ahogy az egyik szállodatulajdonos mondta – „a város valójában egy nyilvános pszichiátria lett.”
Az Európai Parlamentben ismét Magyarország volt a téma. Az ottani, semmittevő képviselők szerint nincs más gond a világon, mint ez a már annyiszor megrágott és eredménytelen pellengérre állítás. Közben Lengyelországot felforgatja az új tuski „reformmozgalom”, a spanyolok fittyet hánynak az alkotmányukra, a német kormány mindent megmozgat, hogy az egyre népszerűbb, migráció-, és háború ellenes Alternatíva Németországért (AfD) nevű pártot betiltassa.
Sokszor hallhatjuk mostanában, hogy legyünk tudatosak. De mi is az a tudatosság? És hogy kell tudatosnak lenni?
Néha a mindennapinak tűnő fogalmak sem annyira egyértelműek, mint amennyire annak tűnnek. Ha azt mondom: tudatosság, mire is gondolok?
Nekem a tudatosság azt jelenti, hogy figyelek magamra. Odafigyelek arra, hogy miképpen reagálok valamire. Odafigyelek az érzéseimre, odafigyelek a cselekedeteimre. Észreveszem például, ha túl hevesen reagálok valamire, ha másképpen csinálok valamit, észreveszem, ha valami nem esik jól. És nem csak odafigyelek, hanem bele is gondolok abba, hogy miért cselekedtem így, miért érzek így. Amikor megtalálom az okát, akkor eldöntöm, hogy ezt legközelebb is így szeretném csinálni, vagy változtatok valamin. Nekem ezt jelenti a tudatosság.
Mostanában sorra kapom a kérdéseket, hogy mi történik Németországban, ahol vasúti sztrájkok, gazdatüntetések bénítják meg az országot. És mint tudjuk, ha Németország billegni kezd, akkor az egész Európára hatással van. A mi tájékunkra meg különösen. A lengyel, a cseh, a szlovák, a magyar gazdaság ezer szállal kötődik a némethez, és ha ott gond van, az nálunk is nagy problémákat okozhat. Érdemes megnézni, hogy mi is a helyzet a Rajna, az Elba és a Duna mentén.