Gondolom, a többségnek ismerős lehet az a helyzet, hogy elindul valahová, de vissza kell fordulnia megnézni, tényleg elzárta-e a gázt, becsukta-e az ablakot, bezárta-e az ajtót. Ezek szerintem gyakori esetek.
Az életet sokféleképpen élheted.
Lehet úgy élni, hogy aggódsz mindenen.
Lehet úgy élni, hogy harcolsz érte, magadért, másokért, mindenért.
Lehet úgy élni, hogy nem törődsz semmivel.
Lehet úgy élni, hogy csak hibákat keresel.
Lehet úgy is élni, hogy a jót is észreveszed.
Lehet úgy élni, hogy komolyan veszed,
és lehet úgy is élni, hogy simán csak élvezed.
Lehet félelemben élni, lehet vakmerőn, szertelen.
Lehet mindent tervezni, de lehet lazán is, és lesz, ami lesz.
A brüsszeli betiltott, majd mégiscsak megrendezett konzervatív konferencia kapcsán Orbán Viktor kampánynyitó beszédében felidézte, hogy mi volt az oka, hogy ezt a szakmai összejövetelt egy brüsszeli polgármester, majd két belga bíró is betiltotta, s csak egy harmadik bíró engedélyezte. A betiltás indoklásában a nemzeti konzervativizmus, a kereszténység, a nemzeti eszme hirdetése állt. Azaz ma a belga hatóságok, a brüsszeli bírók szemében a nemzeti függetlenségről, a konzervativizmusról konferenciázni bűnös dolog. Ez a liberális elvakultság magyar szemmel egyszerűen érthetetlen. Nálunk soha senkinek nem jutott még eszébe egy zöld, vagy egy szocialista, netán egy liberális tudományos programot betiltani.
Ha jobbá szeretnéd tenni a világot, akkor előbb meg kell ismerned.
Ha meg akarod ismerni a világot, akkor előbb ismerd meg önmagad.
Ha meg akarod ismerni önmagad, akkor először vesd le az álarcaidat.
Ha jól kezdődik a napunk, akkor a folytatás is jól alakul. Ilyenkor minden összejön. Zöldre vált előttünk a lámpa, ránk mosolyog a mindig morcos pénztáros néni a sarki kisboltban, és talán még az ég is kékebb, mint máskor. Ha jól kezdődik a napunk, akkor minden könnyebben és gördülékenyebben alakul. Könnyebben vesszük az akadályokat, és mintha minden sikerülne, amit eltervezünk.
Ahogy éljük a mindennapjainkat ebben a mai világban – amitől volt már jobb és rosszabb is néha –, felmerülhet bennünk egy olyan gondolat, hogy lehetne ezt másképpen is élni, lehetne ez egy másmilyen, jobb világ is.
Érdekes módon leegyszerűsödött az idei március 15-i pesti ünnepség visszhangja.
Gyakorlatilag csak Orbán Viktor beszéde, fellépése volt a politikai elemzők témája, mellette pedig Magyar Péter megjelenése. Nincsenek persze egy súlycsoportban, de ennek ellenére egy népes hallgatóságot megmozgatni tudó újonc megjelenése mindenképpen új jelenség a magyar politikai életben.
Régi dolgokra visszanézve látjuk, hogy mik voltak a hozadékok, mit tettünk, és mit nem tettünk, annak érdekében, hogy boldogok legyünk. Sokszor úgy gondoljuk, hogy jó lenne visszamenni és figyelmeztetni magunkat egy két dologra, ami akkor, és ott, elkerülte a figyelmünket. Ez a visszamenetel persze nem egyszerű dolog, és így utólag már nem is biztos, hogy lenne értelme.
Tombol a nyugati sajtó Ferenc pápa kijelentése miatt.
Cikkek, kommentárok jelennek meg, cáfolva, nem egyszer érzéketlennek nevezve a pápát. Pedig nem mondott mást, csak az igazat: az, akit legyőztek, az, aki felismeri ezt a helyzetet, aki a népére gondol, akinek van bátorsága ahhoz, hogy a fehér zászlót felvonja és tárgyalni kezd, annak nem kell szégyellnie ezt. Magyarul: az ukrán vezetésnek fel kellene végre ismernie, hogy vesztett, és a saját népének a vágóhídra küldése helyett tárgyalásokat kellene kezdeményeznie. Csakhogy aki Európában ilyet mond, azt az ukrán nép elárulójának tartják, és olyan politikusnak, aki nem veszi észre, hogy Putyin Ukrajnánál nem áll meg.
Van egy ősi zen mondás, amely így szól: örülj, ha esik az eső, mert ha nem örülsz, akkor is esik.
Nézetem szerint, ez nem kizárólagosan az időjárásra vonatkozik. Sokkal inkább az egész életről szól. És ha tudunk eszerint élni, az nagyban megkönnyíti a mindennapjainkat.
Hogy ténylegesen miről is van szó? Hát az elfogadásról!