Visszafordulatok
Gondolom, a többségnek ismerős lehet az a helyzet, hogy elindul valahová, de vissza kell fordulnia megnézni, tényleg elzárta-e a gázt, becsukta-e az ablakot, bezárta-e az ajtót. Ezek szerintem gyakori esetek.
Persze az időutazás módszere még várat magára, de azt megtehetjük, hogy elővesszük a meg nem oldott helyzetet, és még egyszer nekivágunk. Mint egy pótvizsgának. Néha ez így megvalósítható. Visszatérünk a befejezetlen munkához és befejezzük. A félig elolvasott könyvet végig olvassuk, a félig megoldott feladatot megoldjuk. Kimondjuk a félig kimondott gondolatot.
De mi van a meg nem élt pillanattal? Azt már nem lehet „visszacsinálni”. De több mindennel is próbálkozhatunk. Teremthetünk egy újabb pillanatot, amiben már aktívan benne leszünk, vagy legalábbis igyekszünk benne lenni. Esetleg keresünk egy hasonló pillanatot, amivel pótolható az elmulasztott.
Ha semmi nem jön össze, akkor forduljunk meg, és nézzünk szembe a megoldatlan problémánkkal. A legjobb gondolatban végigjátszani azt, amit elmulasztottunk. Közben odafigyelünk, és észrevesszük hol és miben hibáztunk. Ezt a hibát megjegyezzük, hogy legközelebb ne kövessük el, majd megbocsátjuk magunknak, hogy hibáztunk. Ha más is szerepet játszott a helyzetben, akkor neki is megbocsátjuk, hogy akkor és ott úgy működött.
A megbocsátás nagyon fontos, mert ez hozza el az igazi szabadságot. Ez segít abban, hogy ne érezzük a rossz szájízt a történtek miatt. Ez olyan, mintha visszamentünk volna elzárni a gázt. Vissza kellett menni, de nem maradt utána rossz érzés.
Mindig törekedjünk arra, hogy ne maradjon bennünk rossz érzés. A negatív érzések rombolják a belsőnket, aláássák az egészségünket. Tehát ha úgy érezzük, hogy elintézetlen maradt valami, bátran forduljunk vissza, forduljunk vele szembe, és tegyük helyre önmagunkban.
Forduljunk vissza, ha kell. Megéri.