Márciusi izgalmak
Érdekes módon leegyszerűsödött az idei március 15-i pesti ünnepség visszhangja.
Gyakorlatilag csak Orbán Viktor beszéde, fellépése volt a politikai elemzők témája, mellette pedig Magyar Péter megjelenése. Nincsenek persze egy súlycsoportban, de ennek ellenére egy népes hallgatóságot megmozgatni tudó újonc megjelenése mindenképpen új jelenség a magyar politikai életben.
Természetesen Orbán Viktor az, akinek a beszéde az ország jelene és jövője szempontjából fontos volt. Választásra készülünk, így nem véletlen, hogy a miniszterelnök az Európai Parlament leendő összetételének jelentőségére hívta fel a választók figyelmét. Sorsfordulónak nevezte a júniusi választás eredményét, pontosan látva, hogy az unió további iránya lesz a tét.
Nem kell ahhoz a konzervatív pártok abszolút többsége ¬– ez várhatóan nem is lesz meg Brüsszelben –, elég, ha ezek csak jelentősen megerősödnek a zöld, szocialista és a liberális frakciók rovására. Ugyanis ez a három frakció az az EU-parlamentben, amelyik elfogadhatatlan ideológiától vezérelt, amelyik tévútra vitte az unió működését. Így – ha a néppárti frakció észre tér – kialakulhat a legtöbb fontos kérdésben egy polgári-konzervatív többség. Ezért kellene „elfoglalni Brüsszelt”, ahogyan Orbán Viktor fogalmazott. Ehhez nagyon fontos, hogy a Fidesz-KDNP-nek minél több képviselője legyen az EU-parlamentben.
Magyar Péter beszédének sok köze nem volt a márciusi ünnephez, vagy az ország jövőjéhez. Pártalapító taggyűlést rendezett, párt és párttagok nélkül. Mégis érdemes a jelenségre odafigyelni. Magyar Péter – akit a német köztévé exfideszesnek mutatott be – egy középpártot vizionált. Közben a megjelentek, például az ultrabalos színész, vagy a kormányellenes táblákkal, transzparensekkel felvonuló közönség mindennek, csak középutasnak nem nevezhető.
Ebből a tüntető csapatból soha nem lesz középpárt.
Ők – ha csatlakoznak is Magyarhoz – megmaradnak virtigli balosoknak, örök elégedetlenkedőknek. Velük sem Magyar Péter, sem egy nálánál képzettebb politikus sem fog kormányt váltani. De az EP-választáson ez az utcai lendület még esélyt adhat neki arra – ha tud valami párttal indulni –, hogy a mostani ellenzéki pártok rovására képviselőket küldhessen Brüsszelbe.
Ugyanezen a napon a német Scholz, a francia Macron és a lengyel Donald Tusk – kihagyva a NATO és az unió többi tagállamát – Oroszország megtámadásának lehetőségéről, csapatok Ukrajnába küldéséről tárgyalt. Scholz – legalábbis a német nép felé – még óvatos, de Macron és Tusk könnyelmű hozzáállása a háborúhoz életveszélyes.
Erre válaszolt a Nemzeti Múzeum lépcsőjén Orbán Viktor, hogy mi nem küldjük a gyerekeinket a háborúba. Addig örüljünk, amíg a magyar miniszterelnök így gondolkodik. Ukrajnáért menjenek csatába – ha ilyen vérgőzös vezetőket választottak – a franciák, a baltiak vagy a lengyelek. Hogy kinek az érdekében tennék ezt, az titok. De a világháborúk mindig az ilyen felelőtlen, a halálról kedélyesen csevegő urak miatt kezdődtek.