Megindult a kampány

A brüsszeli betiltott, majd mégiscsak megrendezett konzervatív konferencia kapcsán Orbán Viktor kampánynyitó beszédében felidézte, hogy mi volt az oka, hogy ezt a szakmai összejövetelt egy brüsszeli polgármester, majd két belga bíró is betiltotta, s csak egy harmadik bíró engedélyezte. A betiltás indoklásában a nemzeti konzervativizmus, a kereszténység, a nemzeti eszme hirdetése állt. Azaz ma a belga hatóságok, a brüsszeli bírók szemében a nemzeti függetlenségről, a konzervativizmusról konferenciázni bűnös dolog. Ez a liberális elvakultság magyar szemmel egyszerűen érthetetlen. Nálunk soha senkinek nem jutott még eszébe egy zöld, vagy egy szocialista, netán egy liberális tudományos programot betiltani. 

Nyugaton ma más a helyzet. És a hangsúly a mán van. Pár évtizeddel ezelőtt a nyugati politika középpontjában a nemzeti konzervativizmus állt – nem betiltva persze más nézeteket sem. Az a valamikori Nyugat, amire annyian vágytunk az 1970-es, 80-as években, az a demokrácia, az a jólét, az az optimizmus ma már alig létezik. A konzervatív nézeteket valló pártok, azok vezetői, manapság a maradiság követőinek vannak beállítva. Pedig maga Franz Josef Strauß, a Bajorországot az elmaradottságból kiemelő miniszterelnök fogalmazott úgy, hogy „konzervatívnak lenni nem azt jelenti, hogy csak hátra kell pillantani, hanem a konzervatív az, aki a fejlődés élén menetel.” A múltból örököltet, a keresztény kultúrát, elődeink eredményeit meg kell becsülni, de azt folyamatosan meg kell újítani, modernizálni kell, de meg is kell védeni és őrizni. Egyben ott kell állni a modern fejlődési trendek élén. Ez a ma konzervativizmusa. 

Pontosan ezt az utat követi a Fidesz és a KDNP Magyarországon. Értelmes ember ennek a létjogosultságát nem kérdőjelezheti meg. Mégis, éppen ennek a gondolkodásnak a mintaállamában, Németországban, Adenauer-Strauß-Kohl országában és pártjaiban, a Keresztény Demokrata Unió (CDU) és a Kereszténydemokrata Szociális Unió (CSU) mai vezetői tesznek úgy, mintha meg kellene tagadni a konzervativizmust. Magukat, a pártjukat "liberális demokrataként" fogalmazzák meg. Ez a átliberalizált, átzöldült társaság az, amelyik a Fideszt addig molesztálta a konzervatív nézeteiért, amíg az ki nem lépett a CDU-CSU által dominált Európai Néppártból. Abból a pártközösségből, amelyiket valamikor Helmut Kohl neve, és a keresztény-konzervatív irány jellemzett. Nem a Fidesz tagadta meg ezeket az elveket, hanem nyugati társai.

Elméleti kérdéseknek tűnnek ezek, pedig nagyon is gyakorlatiak, éppen most, az európai parlamenti választások előtt. Egyre több ország vezetője - látva Európa liberális-zöld vezetésének egyre rosszabb teljesítményét - keresi az utat vissza a keresztény-konzervatív értékek felé. 

Amikor valaki behúzná majd júniusban az x-et a kormánybuktatást hirdető magyar liberális-szociáldemokrata-zöld pártok neve mellé, gondoljon azért egy pillanatra arra, hogy az e pártok által preferált liberális Nyugat ma már nem az, amire valaha is vágytunk.