A kultura
ugy hull le rólam, mint ruha másról
a boldog szerelemben-
J. A.
A mottónak használt mondat igazából csak egy kiragadott mondandómhoz illő részlet, ám meglehetősen közismert, ezért merészeltem ebben az összefüggésben ide idézni.
Mert a kultúrát levetkőzni csak az tudja, aki előtte hosszú évek során darabról, darabra magára öltötte. Ebből a szempontból megtévesztőek lehetnek a köznapi mozzanatok, ahol bármilyen program kulturális lehet.
Mióta feleségem a Cselekvő Közösségek EU-támogatott program Somogy megyei mentora lett, időnként követem intézménylátogatásra vagy rendezvényekre. Érdekel a munkája, magam is sokat dolgoztam társadalomfejlesztés területén, de érdekel a kultúra is, melyet követvén őt, most szaporábban bejárhatok Somogyországban is.
Végre valami érdekes is történt kis hazánkban. Abban még nem lenne semmi különös, hogy sikerült közpénzen összedobatni egy nagy marhaságot. A dolog pikantériáját az adja, hogy az Országos Bírósági Hivatal által megrendelt kézikönyv részletes leírást ad a kívánatos öltözködési módról és ezen belül a női dolgozók alsóneműjére, konkrétan a bugyijának mennyiségére és milyenségére is kitér.
Páros ZONA edzéssel indítottuk a hetet, szerdán Budapesten jártunk a Gateway to Space és Láthatatlan kiállításokon, este pedig Robbie Williams koncerten. És persze edzések, balcsi, családi születésnapok sütés-főzés is színesítette a hetet.
A vezetés bizonyos körülmények között élvezetes szórakozás lehet, akár közúton is. Úgy általában azonban az autóval való közlekedés egy fokozottan veszélyes üzem. Az autós iskolákban a világon mindenütt arra tanítanak, hogy ne veszélyeztessünk másokat, a jobb helyeken gyakorlati útmutatókat is adnak az ütközések elkerüléséhez, a kritikus helyzetek kivédéséhez.
Elmaradtam a múlt heti blogommal. Hétfőn délelőtt érkeztünk vissza Somogyba rövid erdélyi kirándulásunkról. Nem céltalanul mentünk. Sokat és jókat hallottam már a Castellum Alapítványról, az erdélyi nemesek egyesületéről. Elhatároztam tehát, hogy részt veszek egy rendezvényükön. Bizony, nem csalódtam, nemzetet építő kis közösséget találtam.
Augusztus 20-a , nemzeti ünnepünk, államalapítás, Szent István királyunk emlékének napja. És persze a tűzijátéké, a foszforeszkálós karperecé, a nyár búcsúztatásáé és nekünk az illatos házi kenyéré. Biztosan észrevettétek már, hogy ünnepeink központi szereplői a kelt finomságok, legyen az húsvét, karácsony vagy augusztus 20-a.
Három, számunkra is kiemelten érdekes választás lesz az ősszel Európában. A német, az osztrák és a cseh. A németek az EU vezetői, az osztrákok kiemelt szomszédaink, a cseh tét a Visegrádi 4-ek jövője.
Fültanúja voltam egy apa-anya-gyerek kommunikációnak, illetve annak két végletére lettem figyelmes, mert nagyon tanulságos volt. Először egy hangos (a szavakat inkább nem írom le) leszúrásra lettem figyelmes, apuka igen nagy vérmérséklettel szidta le a kisfiút, hogy miért nem figyel, már megint lecsúszott a lába a bicikliről, miközben jött az autó, stb…
Nyugodtan kijelenthetjük, vége a nyárnak. Lehet, hogy lesz még néhány nap, amikor 30 foknál is több lesz, de a nyár, az igazi, már búcsút intett. A nap már érzékelhetően később kel és előbb nyugszik, szóval vége.
Én nagyon sajnálom, de ez van, ha az ember egy ilyen ferde tengelyű, ovális pályán keringő bolygóval utazik a halhatatlanságba, ami ugyan nincs, de ettől a bizonytalan imbolygástól lenni látszik. A hosszú esték mintha többen lennének, mint a hosszú nappalok, fogyóban a természetes fény.