Bejegyzések

Kereszttűzben

Kereszttűzben

Az új bajor miniszterelnök elrendelte, hogy minden állami intézmény előterében ki kell függeszteni a keresztet, hogy ez a bajor állam kulturális identitását, hagyományait és erkölcsiségét szimbolizálja. A keresztény – döntően katolikus és evangélikus – Németország hangadói azonnal nekiestek Söder miniszterelnöknek. Nemcsak a balliberális megmondók, az újságírók, tv-szerkesztők és baloldali pártok támadták meg Södert a kereszt miatt, hanem maga a müncheni kardinális – a neve Reinhard Marx, nomen est omen –, és vele az evangélikusok főpüspöke is.

A vadon szava

A vadon szava

Gyermekkorom egyik meghatározó élménye volt az indiánkönyvek olvasása. Legnagyobb kedvencem, A Sós sziklák völgye volt, és annak hőse, az indián fiú, Hosszútoll. Gyerekként más léptékekben gondolkodik az ember. Nekem a régi temető körüli bozótos maga volt az őserdő. Ott játszottam újra az olvasottakat és a magam által kitalált történeteket. Saját készítésű fegyverekkel, íjjal, szekercével jártam ezt a számomra óriási vadont.

Alakulóban

Alakulóban

A választási harc lezajlott, a csörtének vége. Gusztustalan kampány előzte meg. Megsemmisítő vereség az ellenzék oldalán, nem halálos, de feltámadással sem kecsegtető. Miért is? 

Nem hiszem, hogy a magyarázatot csak a jelenben kellene keresni. A nemzeti baloldal szerintem 1945-50 táján semmisült meg, Rákosi, Princz és Péter Gábor utasítása alapján Recskre telepítve a szociáldemokráciát. A kommunista párt internacionalista elveket, és nem hazai érdekeket követett.

Egy tökéletes reggel

Egy tökéletes reggel

Orgonaillat, vízcsobogás, halak, madarak. A kezemben könyv, leteszem, és felveszem a laptopot.

A tökéletesség azonnal fakulni kezd. Innentől újra kezdődhetnek tévedéseim, féligazságaim, a tökéletes világ megadja magát korántsem tökéletes látásomnak, érzéseimnek, hiányos szókincsemnek, a módnak, ahogyan kifejezem magam.

Nem tudom, mert nem lehet közvetíteni, ahogyan időnként megszólal egy madár, ahogy a még hűvös reggeli szél végig simít a tavon apró hullámokat keltve, a lábszáramon, némi libabőrt képezve.

Kis magyar gyűlölködő

Kis magyar gyűlölködő

Szomorú vagyok, amikor látom, hogy az emberek egy része – szerencsére csak egy kis része –, képtelen elismerni egy olyan választási eredményt, amelyik nem az ő kedvére született. Nézem a Pesten vonuló tömeget, és ami zavar, az nem a tüntetés maga vagy a létszám, hanem a látvány. A táblák, a zászlók, a skandált szövegek. Az index.hu például a következőt írja (a kipontozás tőlem): 

„A vonuló tömeg … elképesztően színes volt: nagyjából az egészet tökéletesen adja át az a zászlórúd, amin egymás alatt voltak a magyar, uniós, szivárvány, Árpád-sávos, roma zászlók. A táblák, molinók felirataiból pedig egy válogatás: Csalással 2/3-ad rablásra, … Orbán a birkák pásztora, mi pedig az éhes farkasok, európai ügyészséget!, Magyarország alaptörvénye érvénytelen, FidASS, miért csináltok s...t a szátokból? Adj cigit! Repjegyre kell.” 

A Hernád partján ültem és nevettem

A Hernád partján ültem és nevettem

A cím láttán joggal kérdezheti a kedves olvasó, hogyan kerültem oda. A választások után írtam arról, hogy az én elgondolásom szerint mi és hogyan történhetett. Ám a meglehetősen intenzív reakciók a magukat vesztesnek gondolók részéről arra késztettek, hogy további kutatásokat – nevezzük így, nagyképűen – végezzek a témában.

Korábbi bejegyzések