Végre már nem csak a ruhákon, de az időjáráson is látszik, hogy végre beköszöntött a tavasz, sőt egyből nyári meleg lett, aminek szerintem mindenki örül. Szóval ideje elővenni az élénk, fodros és virágmintás ruhákat, a színes nadrágokat és a szandálokat.
Orgonaillat, vízcsobogás, halak, madarak. A kezemben könyv, leteszem, és felveszem a laptopot.
A tökéletesség azonnal fakulni kezd. Innentől újra kezdődhetnek tévedéseim, féligazságaim, a tökéletes világ megadja magát korántsem tökéletes látásomnak, érzéseimnek, hiányos szókincsemnek, a módnak, ahogyan kifejezem magam.
Nem tudom, mert nem lehet közvetíteni, ahogyan időnként megszólal egy madár, ahogy a még hűvös reggeli szél végig simít a tavon apró hullámokat keltve, a lábszáramon, némi libabőrt képezve.
A héten mutatták be a nagyközönség számára a Marvel-es filmsorozat, a Bosszúállok legújabb részét, ami a Végtelen háború címet kapta. A világpremierre április 23-án, hétfő este került sor a Los Angelesben található Dolby Színházban, ahol a sztárvilág apraja-nagyja megjelent.
Szomorú vagyok, amikor látom, hogy az emberek egy része – szerencsére csak egy kis része –, képtelen elismerni egy olyan választási eredményt, amelyik nem az ő kedvére született. Nézem a Pesten vonuló tömeget, és ami zavar, az nem a tüntetés maga vagy a létszám, hanem a látvány. A táblák, a zászlók, a skandált szövegek. Az index.hu például a következőt írja (a kipontozás tőlem):
„A vonuló tömeg … elképesztően színes volt: nagyjából az egészet tökéletesen adja át az a zászlórúd, amin egymás alatt voltak a magyar, uniós, szivárvány, Árpád-sávos, roma zászlók. A táblák, molinók felirataiból pedig egy válogatás: Csalással 2/3-ad rablásra, … Orbán a birkák pásztora, mi pedig az éhes farkasok, európai ügyészséget!, Magyarország alaptörvénye érvénytelen, FidASS, miért csináltok s...t a szátokból? Adj cigit! Repjegyre kell.”
Tavaszi blogbejegyzéssel készültem nektek, de ülve a teraszon reggeli kávémat szürcsölgetve, azon tűnődöm, hogy szinte már a nyári hangulat szelét érzem a levegőben.
A cím láttán joggal kérdezheti a kedves olvasó, hogyan kerültem oda. A választások után írtam arról, hogy az én elgondolásom szerint mi és hogyan történhetett. Ám a meglehetősen intenzív reakciók a magukat vesztesnek gondolók részéről arra késztettek, hogy további kutatásokat – nevezzük így, nagyképűen – végezzek a témában.
Ezen a héten egy kicsit visszafogtam magamat és csak egy Top 4-es listát állítottam össze a legjobb megjelenésekről, mivel tényleg megpróbáltam csak a legjobbakat kiválasztani, persze ez nem jelenti azt, hogy nem lett volna ennél több remek szett.
Létezik egy olyan – elsősorban – budapesti újságíró kórus, amelyik meg van arról győződve, hogy csak az az igazság, amit ők annak tartanak. A kórusban több szólam és szólista is van, és karnagy nélkül is működik. Az ellenzéki politikusok szolgai módon igyekeznek megfelelni ennek a különös médiacsapatnak. Akik kiegészülnek politológusokkal, kegyvesztett miniszterekkel vagy olyan elemzőkkel, akik képtelenek arra, hogy szembenézzenek a valósággal. Ők azok, akik arra trenírozták, cukkolták az ellenzéki pártokat, hogy az élet csak akkor igazi, vezetőik csak akkor jó fejek, ha azt követik, amit ők jónak és kívánatosnak tartanak. Ezekről a pesti hangadókról mondta annak idején nem kis éllel Horn Gyula, hogy „nálunk túl sok a filozófus”.
Egy örökkévalóság telt el azóta, hogy itt, kint a kertben írhattam. Egy örökkévalóság, mely egyben csupán egy pillanat.
Az idő folyamatosan játszik velünk. Néha mintha állna, máskor meg száguld.
A tó, körben a növények, csendesek, könnyedek, de mégis fegyelmezetten rendezettek. A csend barátai ők, s nyugalmunk őrei. Megismerni a szellem drámai csendjét, a növények között a legkönnyebb. Némán beszélni hozzájuk és tudni a válaszuk, nem a fülünkbe érkezik meg, ha megérkezik, hanem a szívünkbe.
Nem csak az időjáráson, de a hírességek (és az utca emberei) megjelenésein, ruházatán is látszik, hogy a hosszú és hideg tél után végre beköszöntött a tavasz, aminek szerintem mindenki nagyon tud örülni.