Kis magyar gyűlölködő
Szomorú vagyok, amikor látom, hogy az emberek egy része – szerencsére csak egy kis része –, képtelen elismerni egy olyan választási eredményt, amelyik nem az ő kedvére született. Nézem a Pesten vonuló tömeget, és ami zavar, az nem a tüntetés maga vagy a létszám, hanem a látvány. A táblák, a zászlók, a skandált szövegek. Az index.hu például a következőt írja (a kipontozás tőlem):
„A vonuló tömeg … elképesztően színes volt: nagyjából az egészet tökéletesen adja át az a zászlórúd, amin egymás alatt voltak a magyar, uniós, szivárvány, Árpád-sávos, roma zászlók. A táblák, molinók felirataiból pedig egy válogatás: Csalással 2/3-ad rablásra, … Orbán a birkák pásztora, mi pedig az éhes farkasok, európai ügyészséget!, Magyarország alaptörvénye érvénytelen, FidASS, miért csináltok s...t a szátokból? Adj cigit! Repjegyre kell.”
Ez a felvonulás nem „elképesztően színes volt”, hanem elképesztően elvtelen. A balliberális embereknek az Árpád-sávos zászló eddig maga volt a fertő. Ahogy a szélső jobbikosoknak is az uniós, a szivárványosról már ne is beszéljünk. Hogy a Fidesz-KDNP-re szavazó óriási többséget lebirkázzák, az a „demokrata” fővárosiaktól már egészen megszokott. Birka, bunkó, tanulatlan, tapló vidékiek – ezek azok a jelzők, amelyek a kormánypárti szavazóknak kijárnak. Furcsa, hogy ennek ellenére vidéki emberek is ott csápolnak Gyurcsánnyal, Vonával, Kunhalmival, Hadházyval vagy a füttyös, lejmoló Juhász Péterrel együtt. Szép kis politikusi névsor, semmi csodálkozni való nincs abban, hogy a választók többsége nagyon nem akarta rájuk bízni az ország kormányzását.
Vessék egy pillanatra ezeket a tüntetéseket össze a Békemenettel! Ahol háromszor ennyien voltak, de egyetlen trágár tábla, rigmus vagy elvtelen zászlókavalkád sem volt. Vagy az Orbán Viktor-i klasszikus mondattal, hogy „Egy a tábor, egy a zászló!”. Miért csodálkozik a másik oldal, ha a sokféle tábort jelképező zászlólobogtatás, és otromba jelszavak után pont olyan az ellenzékük, amilyennek mutatja magát ez a tüntetés. Követeléseik („új választásokat”, új Alaptörvényt”, „köztelevíziós képviseletet”) teljesen értelmetlenek. Tényleg ezt a stílust kívánnák bevinni a köztelevízióba? A kétfarkú kotkodácsolást, a tábláik szövegeit vagy a privátmédia néhány műsorának gyűlölködő, a másik felet leköztörvényező, letolvajozó, lerablóbandázó stílusát? (Tudom – nem is tetszik –, a polgári oldalon is van olyan televízió, ahol a műsorvezető sértő jelzői egyáltalán nincsenek a helyükön.)
A választási kampányban az ellenzéki politikusok fellépései, Orbán és Fidesz gyűlölködései minden mértéket elvesztettek. Nincs mit csodálkozni azon, hogy a velük egyetértők – különösen tömegben –, ugyanezeket, és ugyanilyen stílusban visszhangozzák. Hallottak ilyesféle mondatokat a köztévében? Ezek hiányoznának a magyar embereknek? Kétlem.
Csak abban bízhatunk, hogy az új parlament és a kormány megalakulása után visszaáll a rend és a nyugalom. Mert egy ország számára ennél nincs fontosabb.