2021 januárjától az Egyesült Államokat új elnök vezeti. Neve ismert, alelnökként már jó pár évet lehúzott a Fehér Házban. Joe Biden beiktatása rendhagyó lesz az USA történetében. Járvány van, nem lesz éljenző tömeg, és ellentüntetés sem, bízva az erős rendőri-katonai biztosításban.
Egy sikeres 2021 – amit minden kedves olvasónknak ezúttal is kívánunk – csak akkor lehetséges, ha olyan mértékű lesz az átoltottság az országban, hogy már nem kell félnünk egymástól. Hogy ez mikor jön el, ez sajnos kérdéses. A legfőbb akadály, hogy nincs elég oltóanyag. Hiába vagyunk felkészülve arra, hogy tömegével meginduljanak az oltások, ha kevés a vakcina. Hiába védik teljes energiával az ellenzéki EU-s képviselők – Ujhelyi, Cseh Katalin, Dobrev Klára és társaik – Brüsszelt, az Unió nagyon melléfogott.
Szerintem nincs jobb időpont ennek a furcsa évnek az értékelésére, mint egy év végi földrengés utáni pillanat. Először arra gondoltam, ellustálkodom ezt a hetet, de az utolsó blogom nyomán felém áradó szeretet és érdeklődés arra sarkall, hogy mégiscsak megtegyem ezt a gesztust, még valamelyik politikus előtt.
Gyermekként mindig tágra nyílt szemekkel néztem édesanyámat, miközben sürög-forog a konyhában, készülnek a finom ételek és sütemények, mindenből jókora adag. Szenteste előtt már ki volt takarítva a ház, mindig a konyha maradt utoljára. 23-án éjjel még gondosan becsomagolta az ajándékokat, megcímkézte őket és elrejtette. Még picik voltunk, aznap este a karácsonyfát is feldíszítettük, hogy másnap már csak a Jézuskát kelljen várni. Amikor nagyobbak lettünk, a fenyőfa díszítése is átcsúszott 24-e délelőttre, két főzés között a fát is feldíszítettük, együtt, hogy meglegyen a varázsa. Csodálva néztem, de amikor nagyobb lettem, megfogadtam: én nem fogok megőrülni majd a karácsonyi készülődésben. Hát, nem sikerült teljesíteni a fogadalmam.
Elmúlt a kritikus hét, és Magyarország szerencsére jól jött ki belőle. Nem kellett sem a magyar, sem a lengyel miniszterelnöknek vétózni. Békésen is sikerült az EU-ban a költségvetési megegyezés.
A kérdés költői, és abszolút érdektelen. Ám miután visszatértem az önkéntes száműzetésből, melynek lényege, hogy elzártam magam a közügyekről szóló hírek olvasásától, a híroldalakon pásztázva erre a döbbenetes problémára akadtam.
Csütörtök-pénteken ülésezik az Európai Tanács, a huszonhét tagállam vezetője. Itt fog eldőlni az a hetek óta a híradások élén álló kérdés, hogy lesz-e megegyezés az EU hétéves költségvetéséről és a felzárkóztatási hitelnek nevezett EU-kölcsön ügyében. Ismert, hogy az EU Parlament és az EU Bizottság ezeknek az összegeknek a felhasználását össze szeretné kötni bizonyos jogállamisági kérdésekkel. Ennek azonban Lengyelország és Magyarország ellenáll. Ugyancsak ezen a megbeszélésen fog kiderülni, hogy hogyan alakul az EU és Nagy-Britannia közötti szabadkereskedelmi egyezmény ügye. Várjuk ki a végeredményt, remélhetőleg jövő héten már okosabbak leszünk.
Az Európai Unió egyre nagyobb krízisbe kerül. Pár hét van még vissza a Merkel-i soros elnökségből, de gyakorlatilag még semmire sem került pont. Nincs megoldva a Brexit-EU vita, a déli országok tiltakoznak a tervezett migrációs program ellen, nincs EU-s hétéves költségvetés, és a hitelfelvétel ügye is áll. Ez utóbbiak a Nyugat szerint a lengyel és a magyar vétó miatt, de valójában azért, mert az EU Parlament és a német elnökség durván megváltoztatta a nyári megegyezést.
Meghalt a héten Ő, akit csak Isteninek hívtak. A teljes nevét azért nem írom le, mert amiről írni fogok, az nem csak hozzá, de hozzánk (hozzánk???) is méltatlan.
Az EU felcsapott panaszirodának. Legalábbis a magyar ellenzék számára. Leveleket írogatnak, panaszkodnak Brüsszelnek. A Gyurcsány-párt is az EU-hoz fordult, akadályozza meg, hogy a kormány az orosz vakcinát behozza. Felejtsük el a Gyurcsány exminiszterelnök lakásán tett Putyin-látogatást, és azt, hogy ezzel semmi egyéb, csak a kormány befeketítése a céljuk! Nézzük pusztán ennek a buta üzenetnek a lényegét!