Győzött a józan ész
Elmúlt a kritikus hét, és Magyarország szerencsére jól jött ki belőle. Nem kellett sem a magyar, sem a lengyel miniszterelnöknek vétózni. Békésen is sikerült az EU-ban a költségvetési megegyezés.
Míg itthon a politikusok között megy a harc, hogy ki győzött, ki vesztett, addig ez már a nyugati médiában alig-alig téma. Megérteném az ellenzék csalódását, ha nem látnám, hogy az ország rovására szerették volna elérni, hogy más – büntető – megállapodás szülessen Brüsszelben. Komolyan gondolták, hogy a 27 állam- és kormányfő majd azzal lesz elfoglalva, hogy ki mászik az ereszcsatornán, vagy mit írt ki a Facebookra feleségestől Gyurcsány Ferenc? Arrafelé senkit nem érdekelt a magyar ellenzék, ott ennél sokkal, de sokkal nagyobb tétről volt szó, minthogy Donáth Anna, vagy Szabó Tímea hogyan viszonyul a Fidesz-kormányhoz.
Hallgatom Dobrev Klárát és Cseh Katalint, amint egyenesen beszélnek egy tévékamerába, és elképesztő tévedésekkel traktálják a hallgatóikat. Pedig még kerestem is eddig a politikai képességeket Dobrev Klárában, de most végképp feladtam. Semmivel sem jobb, mint a kormányzásra alkalmatlan férjura. Ha komolyan hiszi, amit mond, akkor az a baj, ha csak félrevezetni akarja az embereket, akkor meg az. Egy biztos: egy miniszterelnöknek százszor több kell, mint ami neki van. Cseh Katalin meg lelkesen érvel a semmiről, és ugyanoda jut, ahová Dobrev Klára: győztünk! Egy frászt győztek.
Orbán Viktor és Mateusz Morawiecki mindent elért, amit szeretett volna. A kulcskérdésben, hogy csak költségvetési problémák – magyarán: ha valaki elcsalja az EU-s pénzeket – esetén lehessen elindítani egy eljárást, tökéletes sikert értek el. Csalás, trükközés esetén jöjjön is a vizsgálat, nincs ember, aki ezzel ne értene egyet.
És itt nem csak rólunk van szó. Egyetlen ország ellen sem fordulhatnak ezután csak úgy kényük-kedvükre a Timmermanns-, vagy Jourova-félék. Orbánék pénzügyi kérdésekben is sikeresen megvédték országaik érdekeit. Ez a jövőnk szempontjából is fontos. Nyitva maradt harc még, hogy felülírhatja-e valamelyik EU-szerv – például a Parlament – a lisszaboni szerződésben foglaltakat.
Amint az EU-parlament megszavazza a közeli napokban a hétéves költségvetést, a felzárkóztatási hitelfelvételt, és vele a maga kreálta jogállamisági törvényt, akkor lépünk újra. A jogállami kiegészítést fogja megtámadni minimum ez a két ország az EU bíróságán. Mert ez a jogállami katyvasz ellentétes az alapszerződéssel. Várjuk ki a végét, de addig sem lehet egy országba sem belekötni, csak akkor, ha a pénzügyeik nincsenek rendben. És ahogy írtuk, ez helyes is.
A lengyel és magyar győzelem arra a kérdésre is válaszolt, hogy az unió kitalált, nem egyszer felfújt, „érték“-orientációs politikája-e a helyes, vagy az unió csak „érdek“-szövetség marad-e, ahogy azt az alapítók lefektették. Mert az érdekeink azonosak az EU országaival, de az értékeink sokban különböznek más államok felfogásától.
A héten a közös érdekek képviselői győztek. És velük a józan ész.