Akit a mozdony füstje megcsapott…

A gének játéka kiismerhetetlen. Sosem lehet tudni, hogy gellert vagy impulzust kapnak.

Apukáját, Grisát ezer éve ismerem és velem együtt a város is, hiszen minden futóversenyen feltűnik, 45 éves és még a nálánál 30 évvel fiatalabbakat is lefutja. A hetvenes években még a Dózsa-pályán rótta a köröket, fáradhatatlanul és kimondhatatlan örömmel. Azt mondják, a futás boldogsághormonokat szabadít fel, amit én sosem fogok megtudni, mert képtelen vagyok futni. András pedig folyamatosan boldog.

40 éve ugyanilyen volt, csak közben a lányok felnőttek. Ágicánál ezek a gének úgy alakultak, hogy mindene a színpad és a szereplés. Persze elkíséri apát néha a család, de nem tudnak vele lépést tartani.

Nálunk ő a „bezzeg az Ági” volt, aki kiválóan tanul, művelt, szerepel és mindenre van ideje. Sokan mondják, hogy az IQ kiütközik a szemeken és hiába szép egy nő, ha belenézel a szemébe és látod a homályt, akkor a szépség is elhomályosul. Aki ránéz Ágicára, azzal ez nem fordulhat elő még akkor sem, ha barátnőjével (Ildivel), a szépségkirálynővel fényképezik, hiszen csak úgy süt az értelem, elhatározottság és magabiztosság a tekintetéből. Biztosan a Telekomnál is észrevették ezt és ilyen fiatalon azért nyerte el ezt a fontos állást.

Ági szerepléseit édesanyjával, Györgyivel többször izgultuk végig. Számomra ez mindig egy csoda marad, hogy beszélgetek egy farmeros hétköznapi lánnyal és néhány perc múlva egy dívát látok a színpadon, aki segít megélni a karaktert.

Ágica itt tart egyelőre, de érdemes lesz figyelni életútját, mert még csak a körmeit élezgeti 24 évesen, és remélem, hogy 10 év múlva már újabb sikerekről számolhatok be vele kapcsolatban. Édesapjával ellentétben nem rövidtávfutó, hanem hosszú távra készül, ami csak kellő alapozással valósítható meg.

Borult-e még az ég Magyarország felett?

Ezt a világot, mely a Föld nevű bolygón leledzik, - döntően kapzsian és tudatlanul, de leginkább nemtörődömséggel – olyan hatékonysággal rontják, hogy a jövőt még tervezni is alig lehet. Számos kétség merült fel, vajon túléli-e a bolygó a környezetszennyezést, a gazdasági válságot, s leginkább Fukusima utóhatását.

Kósza hírek sejtetik, már megfogalmazódott a Föld népességének titkos csökkentési programja! Nem tudom, akár lehet is! Engem leginkább az érdekel, hogy „az új özönvíz” Magyarország nevű hajója vajon túléli-e - s nem szeretném, ha mások rovásán tenné. Noé magyar bárkája?
Nemzeti pénzügyekben jártas ismerőseim, igazán jól informált, és belső szakértők a Gyurcsány- és Bajnai-időszakban néhány hónapot jósoltak nekünk. Akkor kevesebbet, mint a görögöknek!

Aztán gyökeres fordulat következett. Én nem szeretem „fülkeforradalom”-nak hívni. Inkább józan magyar paraszti észnek - és persze szaglásnak -, mely megérzi a veszély előjeleit. És kemény kiállás egy új irányvonal mellett! Több mint 2/3-dal. Az új kormánynak kétségtelenül sikerült visszafogni a pénztőke pénzkiszivattyúzását, részben pedig a deviza hitelválságot is.

És gyilkos viták IMF-fel, EU Bizottsággal, Orbán az agyament Robin Hood jelzővel. Osztán ma már mégis Európa jelentős része bankadót vezet be és tranzakciós adót. A magyar modell szerint! Utálnak is ezért minket eléggé Európában a bankok és a globalizáció jól felépített seregei.  S persze – a hazai posztbolsevik rendszer információi alapján - „simpfölik” Orbánt és csapatát eléggé. Izraelben sem szeretik a szókimondó kövéreket!

Egyébként köszönjük, jobban vagyunk! Bár a Monti-féle Itália és Spanyolország a fociban sikeresebb, de a gazdaságban mintha mi kerülnénk ki az árnyékzónából. Olaszország, Írország, Spanyolország, Ciprus, s persze az éllovas Görögország ma szerencsénkre többet szerepel a válságról beszélő címlapokon, mint nemzetünk.

A német futball és a görögök

Miközben a magyar kormány az ország stabilitásáért küzd, az Unió maga is fontos döntések előtt áll. A hétvégi csúcstalálkozón sok minden eldőlhet. Ha győz a németek által követett irányvonal, a takarékosság és a növekedés, akkor sok európai országnak kell meghúznia majd a nadrágszíjat.

Délről kezdve. Mert az Európai Unió déli országai sorra kerülnek a csőd szélére, és szorulnak rá az Unió pénzügyi segítségére. Kezdte Portugália, folytatta Görögország, majd Spanyolország, legutóbb pedig Ciprus jelentette be, hogy sürgősen európai pénzekre szorul. Olaszország, még ha nehezen is, de tartja magát. Hogy e déli országok hogyan jutottak ilyen súlyos helyzetbe, az egyáltalán nem talány. Mindegyik jóval a lehetőségei fölött élt. Magas fizetések, szociális juttatások, bőséges munkanélküli és egyéb segélyek – és ennek egy jelentős részét nem a megtermelt javaikból, hanem kölcsönből fedezték. Nem csoda, hogy ennek egyszer csak vége lesz.

Ahogy nálunk is csőd lett a szociálliberális koalíció idején elszórt, elherdált pénzekből, nyakló nélkül felvett kölcsönökből. Most az Orbán-kormány viszi el e kormányok sarát, igyekszik foltozni a legyengült, politikai-gazdasági hibák miatt szakadék szélére küldött országot. Azt, amit a Fidesz-KDNP felvállalt, nem vállalja fel minden kormány. Tudják, hogy egy ilyen rendcsinálással saját politikai népszerűségüket rontanák le. Inkább bukdácsolnak, új választásokat tartanak, de a népszerűtlen feladatokat nem vállalják.

Megmutatjuk a görögöknek, hogy a németek nemcsak takarékoskodni, nemcsak szorgalmasan dolgozni, hanem nagyszerűen futballozni is tudnak.

A legjobb példa erre Görögország. A mostani választások sem hoztak nyugalmat. Arról a pechről már nem is beszélve, hogy az új miniszterelnököt operálják, a pénzügyminiszter meg be sem tudott lépni a hivatalába, mert betegség miatt máris le kellett mondania. A görög nép meg nem a saját politikusaira dühös, hanem a németekre. Ahogy összes haragjukat a görögökkel véletlenül összekerült német fociválogatottra zúdították.

Imagine!

Elképzeltem egy olyan világot, ahol nincs háború, nincsenek lokális konfliktusok, nincs gazdasági válság. Eszembe jutott a hatvanas évek szlogenje, amit a hippik terjesztettek: ne háborúzz, szexelj! Van benne igazság és van benne utópia.

Sikerült nekik megakadályozni a háborút? Egyértelműen mondhatjuk, hogy nem! De mégis elértek valamit. Én szeretnék egy olyan világban élni, ahol a nép legalább kétharmada elégedett. Tudom, hogy bár törekszünk a tökéletességre, ilyen nincs.

A mai világunkat különböző latens és látható emberek befolyásolják, és mint marionett bábukat mozgatnak bennünket. Mindent akarnak, csak azt nem, hogy jó legyen. A saját jólétüket akarják, és hogy a lehetőségek szerint összeugrasszanak népeket. Csak hogy ne legyen rend. Mert nem érdekük. De ha egyszer elérjük közös összefogással, akkor megvalósulnak Lennon vágyai.

Mert képzeld el, az oroszlán szereti a bárányt, képzeld el, nincs rasszizmus, képzeld el, mindenki szeret mindenkit. Képzeld el! De ne csak elképzeld! Hidd el és tégy érte! De ha nem lesz is így, akkor is hallgasd meg az öreg hobó dalát. Talán tanulságos az is…

Olvasónapló

Nekem sokféle mániám van, ebből az egyik, hogy némely könyvet néha újraolvasok.

Nagy kedvencem, Hamvas Béla megpróbálta meghatározni azt a száz könyvet, amelyet egy világkatasztrófa idején mindenképpen meg kellene menteni valahogyan.

Listája egy szubjektív lista lett, részben tán vitatható, Hamvas halála óta bizonyosan keletkezett olyan, ami beférkőzik a száz közé, igazából nem is ez a lényeg. A lényeg az, hogy legyen száz vagy akár csak húsz könyvünk, amelytől nem válnánk meg önként semmilyen körülmények között.

Itt kapcsolódik fent említett mániám, miszerint azt a néhány könyvet nem csak fizikailag kell birtokolni, de szellemileg is, ez részemről azt jelenti, hogy időnként újra kell olvasni őket. Aki erre azt mondja, hogy így a könyv unalmas lesz, mit sem tud a könyvekről. Az újraolvasásra ítélt könyv nem lesz unalmas, éppenséggel néhány év után újból elolvasva még érdekesebb lesz, új rétegek tárulnak fel, új szépségek csillannak meg benne.

Most éppen újraolvasási ciklusban vagyok, s egyik kedvencemet, az itthon talán kevésbé ismert Pirsig művet, A zen meg a motorkerékpár- ápolás művészete című regényét, esszéregényét olvasom.

Már a cím is figyelemfelkeltő, a története csupán annyi, hogy a főszereplő a fiával motorozik Amerikában. Ám ez az út igazából egy belső utazás is, vagy inkább csak egy belső utazás. Engem - bármily meglepő - Lorand Gaspar Minden földek földjére emlékeztet, melyben a költő a sivatagon vág keresztül költeményeivel.

Nagy szerencsémre a könyv nem írható le még csak nagyvonalakban sem, a téma, amit körüljár, az érzés, amit kelt túlságosan szerteágazó, s az elágazások jelzőtábla nélkül visznek új utakra. Egy klasszikus kereszteződés három választást kínál, de térkép, és emlékezet nélkül az igazi irányt sosem tudjuk.

A zenben mindig létezik egy harmadik válasz, miként a természetben is, ahogyan azt Héjjas István Buddha és a nagy részecskegyorsítóban megírta. A zenben megjelenő mu, vagyis a lehetőségeken túli válasz nagyon is természetes válasz, s néha az egyetlen lehetséges válasz. Amikor a logika csődöt mond, akkor kezdődik a zen.

Labdarúgó EB

Most azonban történt valami… Tudom, hogy mindennek az EB az oka: az egyik focizni kezdett a fiúkkal az oviban. A másik írni kezdte a meccsek eredményeit. A harmadik meg elővette a labdát…

Van egy klassz focilabdánk – hála valamelyik benzinkút pontgyűjtő akciójának.  Néha jó szolgálatot tett, amikor fiúgyerekek érkeztek hozzánk látogatóba - amúgy nyugodt élete volt a három lány mellett.

Most azonban történt valami… Tudom, hogy mindennek az EB az oka: az egyik focizni kezdett a fiúkkal az oviban. A másik írni kezdte a meccsek eredményeit. A harmadik meg elővette a labdát…

Na, lett is csodálkozás! Mert amikor amolyan óvatosan, nőiesen passzolgatni kezdtek, akkor egyszer csak közéjük vágódott az EB! Cselei leszerelhetetlenek: visszahúz, átlép, trükköz; a magas labdákat mellel szedi le. Fáradhatatlanul rohangál a lábak között, és az sem zavarja, hogy nem tudja, melyik csapatban játszik. Foggal-körömmel ragaszkodik a labdához, legszívesebben azzal is aludna.

Lám-lám, egy labdarúgó eb ilyen szórakoztató! Öröm nézni! Szotyit ugyan nem köpködök közben, drapit sem feszítek ki a diófák közé, és a rend őreivel sem kerültem összetűzésbe – mégis lelkes foci EB rajongó lettem!

Még a püspök is büszke elsőszülöttjére...

Még a püspök is büszke elsőszülöttjére, mert a nevét réztáblába vésték Törökországban, annak emlékezetére, hogy megszólaltatta II. Erzsébet királynő tiszteletére a régi orgonát.

Hogyan is tanulhat meg egy magyar fiú egy ilyen komoly orgonán játszani? Nagyon egyszerű. Kell hozzá egy népes összetartó evangélikus család és persze egy templom, ahol az elsőszülöttnek nincs más játéka, amíg kisebb testvéreivel (Eszter és Gergő) foglalkoznak a szülők. Minden karrier így indul. Nincsenek méregdrága játékok, de van szeretet, összetartás és engedékeny, fejlesztő a légkör. Persze nagyon könnyű egy ilyen gyereknek, akit a képen is látható szellemi és fizikai bástya ölel körül.

No, azért ne tulajdonítsunk minden érdemet a családnak. Marci is már szinte mindent tud, ami az élethez kell. Ennek kissé én is részese lehettem, mert elhívtam a balatoni nagy dzsungelirtásra, amikor 10 fát termeltünk ki egyetlen napon és a bútorok egymásra voltak halmozva, miközben este ott akartunk aludni. Marci volt a koordinátor, még múlt héten is emlegette lángosevés közben.

Bedőlt rendőrök

Az elmúlt időszakban sorra tartóztattak le magasrangú rendőröket. És két vállalkozót, köztük az éjszakai élet befolyásával joggal kérkedő, de koronázatlan királyát. Az egyik főrendőr lakásán 420 millió forint készpénzt találtak, a vállalkozó pedig 40 éjszakai mulatót működtetett. A gyanú az, hogy a rendőröket megvesztegették, hogy e mulatókban ne tartsanak váratlan ellenőrzéseket, viszont annál inkább razziázzanak a konkurenseknél. Állítólag 100 közrendőr őrizte az érintett vendéglátóipari egységeket, néha munkaidőben.

Egyes hírek szerint a mulatók bevallott évi nyeresége el sem éri a megtalált pénzt, ami arra utal, hogy itt bizony hatalmas mértékű jövedelem eltitkolás valószínűsíthető, ami ugye adócsalás bűntettét is jelentheti.

Természetesen a forgalomnak is sokkal nagyobbnak kellett lenni bevallottnál, csak az a kérdés, az miből adódott. Aztán kiderült, hogy akadt e mulatók környékén néhány haláleset, eltűnés, Dunába fulladás. Számos cikk utal arra, hogy bizony kábítószer kereskedés is állhatott a háttérben. Itt ne menjünk tovább, mert az csupán találgatás lenne! A nyomozás megkívánja a titoktartást, részleteket valószínűleg hónapok alatt tudhatunk majd meg, nagy vonalakban.

Ami azonban lényeges, az maga a jelenség! Néhány évvel ezelőtt már volt jónéhány rendőrségi botrány: kisstílű vesztegetések és nemi erőszak gyanúja. Az utóbbit most fogják újratárgyalni. De hát a hal a fejtől bűzlik és rohad! Mondjuk volt a 2006-os TV-ostrom, s nem a tömeg csinálta….
Mellesleg a kormányváltás után derült fény arra is, hogy a közszolgáltatás számos, sőt legtöbb intézményében nokiás vagy whiskys dobozokban szállították a pénzeket, no persze nem a könyvelés szerint.

Vajon igaz e, hogy ebben az országban mindeni korrupt?

Emlékszel? Én emlékszem!

Hallgatom a híreket, egyre több fiatal szeretne külföldön élni, ott boldogulni. És ifjú barátaim, hol szeretnétek dolgozni? Remélem, Kanadában jogi diplomával gipszkartont szerelni. Tanári diplomával au pair lenni? Vagy netalán Dubai-ban?

Ez igen, ez életcél.

Nézem Jókai örökbecsűjét. Mit mond a grófnak az asztalos a postakocsi állomáson? Külhonban tanultam és most hazamegyek, és a megszerzett tudásom otthon kamatoztatom. Ez igen, ez így rendben van. Menjetek, a tudásotokat a szakmában szélesítsétek. De utána gyerünk haza.

Egy kis élettapasztalat van mögöttem, ezt most szeretném megosztani veletek. Anno - ez a hatvanas évek -, ha valaki, elhelyezkedett egy munkahelyen, lényegesen kevesebb bért kapott, mint a régi, több évtizede dolgozó. Ha valakinek több bért szerettek volna fizetni, akkor vattaembereket kellett felvenni. Örült mindenki, ha ez az ember nem járt be dolgozni, hanem táppénzre ment. Mert a munkájában semmi köszönet nem volt. Ezt hívták kerítésen belüli munkanélküliségnek.

Ha jött a betakarítás ideje, a disznóvágás, a szüret, a jóságos doktor bácsinak ment a hízott kacsa, a kóstoló és máris táppénz volt a jutalma. Mindenki fusizott, ment a közösből haza a csavar, az alkatrészek és a végtermék. Ha egy magtárosnak nem volt legalább négy hízó bikája vagy tíz sertése, ingyen takarmánya otthon, az becsületes bolond volt.

Tóparti lapszemle

Hétvége, hajnal. Ülök a tóparton és próbálok felzárkózni, mert a munka és az Eb kicsit megtépázta közéleti tájékozottságomat. Furcsa emberi tulajdonság, hogy olyasmiben is megpróbálunk jó passzban lenni, amire igazából nincs is szükségünk.

Mindegy is, ez most nem az önkritika ideje, kattintok hát ide, oda, jobboldali napilapra, baloldali napilapra, hírportálra, erre, arra, igazából semmi érdekes. Mindenütt írnak valami dugódíjról, nem olvasom el, igazából mindegy, mitől lesz drágább a kedvenc borom.

Néhány helyen felbukkan az IMF saga 1148. epizódja, most éppen tárgyalunk vagy éppen nem. Erről a Pistike jut eszembe, aki legjobban legózni szeret, de miután divatba jön egy új videojáték, rádöbben, hogy addigi barátai, Sanyika, Józsika, Benőke és titkos szerelme, Panka is ferdén néznek rá.

Kér hát egyet a szüleitől, nem játszik ugyan vele, de elviszi a suliba megmutatni. Jobb, mint az övék, hiszen újabb, frissített szoftverrel rendelkezik. Pistike elmagyarázza nekik, hogy ezért vár ennyit, mert ez így már tényleg király. Otthon persze tovább legózik, építi képzeletvárost, ám a suliban immár új barátoknak is kölcsönadja kipróbálni.

Így vagyunk mi az IMF megállapodással. Tulajdonképpen nincs is rá szükségünk, nem is fogunk játszani vele, bocs, lehívni, de megmutatjuk Sanyinak, Benőnek stb., összefoglaló nevén a piacoknak, hogy nekünk is van, erre ők megnyugszanak, és mi játszhatunk tovább, építhetjük otthon saját lego városunkat.