A kijevi stadiontól a szíriai légtérig

Fényes spanyol győzelemmel befejeződött a labdarúgó Európa-bajnokság. A nagy fogadkozások ellenére tele volt politikusokkal a kijevi stadion. Lech Walesától kezdve a spanyol kormányfőn át a magyarig, és természetesen az olasz miniszterelnökig, Montiig. A Timosenkó-ügy miatt a nyugati sajtó Ukrajnát egyértelműen diktatúrának, Janukovics elnököt pedig diktátornak kiáltotta ki.

Nem vagyok Ukrajna belső ügyeinek ismerője, a diktátorok barátja meg különösen nem, de mostanság kezdek óvatos lenni, amikor diktatúrákról, diktátorokról ír az amerikai és az európai sajtó. A különböző emberjogi szervezetek „elfogulatlan” állásfoglalásairól, nyilatkozatairól már ne is beszéljek.

Hogy Timosenko jogosan ül vagy sem, nem tudom. Azt ellenben igen, hogy a volt miniszterelnöknő és férje Ukrajna egyik olaj és gázügyekben érdekelt, újgazdag, dollár-milliárdos családja, remek orosz kapcsolatokkal. Politikusként állítólag itt követett el büntetendő hibát, amikor idegen érdekeknek kedvező gáz- és olajszerződéseket kötött. A bíróság szerint jogosan van börtönben. A világ politikusainak egy része szerint pedig a diktátor elnök szólt bele a döntésbe, Timosenko kárára.

Amióta Magyarországot diktatúrának kiáltotta ki a nyugati sajtó, vagy a magyar miniszterelnököt ohne weiteres a legsötétebb diktátorokhoz, köztük Hitlerhez hasonlította ugyanez a média, egyre inkább nem hiszek nekik.

Visitatio Beatae Mariae Virginis (Sarlós Boldogasszony)

Július 2-án kezdődött az aratás egészen a huszadik század közepéig, amikor a második vatikáni zsinat áthelyezte május 31-re. Hazánkban a mai napig július 2-a az aratás kezdetének ünnepe. A pap megáldotta a szerszámokat, de ténylegesen ezen a napon nem dolgoztak.

Az aratás az ünnep másnapján, július 3-án kezdődött. Sarlóval az asszonyok arattak, a férfiak kötözték a kévét. Nem vagyok néprajzos, ezért nem is szeretnék tudományos kiselőadásba kezdeni. De vannak emlékeim. Gyerekkoromban az aszfalton nőttem fel, de minden nyáron egy alföldi faluban töltöttem több hetet. Így vannak emlékeim az aratásról.

Gyerekfejjel még nem tudtam, hogy a paraszti munka egy iszonyatosan nehéz szakaszáról van szó. Én csak a sok embert láttam, akik jó kedvvel énekelve dolgoztak. A szekereket, a sok lovat, a masinát, a sok zsákot. A zsákok a szekérre kerültek, majd az emberek a létrán felvitték, és kiöntötték elterítve a padláson. Imádtunk a gabonába ugrálni és lapátolni egymásra. Majd jött a pihenőidő, amikor az üstökben elkészített birkapörkölt volt az ebéd. Majd kézről kézre járt a cserépkorsó, melyben víz vagy bor volt. De ez a világ is elmúlt.

Szalicil

Vannak teljesíthetetlen küldetések, a minap kaptam egy ilyet.  Szerezzek szalicilt, mert itt a befőzés ideje, és a szalicil eltűnt. Nekiláttam hát, ám azon túl, hogy kedves, fiatal és kevésbé fiatal eladó lányok, asszonyok felvilágosítottak róla, hogy a fent nevezett szert kivonták a forgalomból, sokra nem jutottam. Voltak, akik szerint egyenesen a nagy „unijó”, mások szerint csupán a magyar élelmiszer-biztonságért felelős szervek tiltották be. A lényeg összefoglalva: szalicil nincs, mert mérgező, van helyette nátrium-benzoát, ami egyes források szerint szintén káros, de korántsem annyira, mint a szalicil.

Most itt ülök, az asztalon egy csomag nátrium-benzoát és egy pohár villányi rozé. Ideális felállás egy kis világmegváltásra. Nos, én még emlékszem a HACCP rendszer bevezetésére, illetve nyugodtan mondhatom túlkapásaira. Gondolok itt például a rozsdamentes sarok burkolatokra, hiszen mi sem valószínűbb, mint hogy a teli kondért nekiütik a saroknak és onnan igen veszélyes vakolatdarabok hullnak a levesbe, hogy csak egyet említsek. Éttermek, közösségi konyhák kezdtek bele néha erőn felül, hogy megfeleljenek a nem mindig logikus és néha nem is létező elvárásoknak.

Klasszikus példám még, amikor egy kis falu országos hírű főzős rendezvényén, egy azóta általam igen megkedvelt villányi pincészet sátrában fehér műanyag pohárból gondolták megkóstoltatni velem kiváló barrikolt cuvée-jüket. Amikor tiltakoztam, a fenti rendeletre hivatkoztak, mondván, a sátorban nem tudják biztosítani az isten tudja hány fázisú mosogatást. Végül is kidumáltam belőlük egy rejtett talpas poharat, és míg a remek nedűt kortyolgattam, azon gondolkodtam, hány és hány pusztító országos járvány indult a HACCP előtt a borozókból, csoda, hogy megúsztuk élve.

A szalicilon túl csak reménykedhetünk, hogy még a mi életünkben kiürül ez az alattomos szer a magyar biomasszából és immár megtisztulva, felépíthetünk egy olyan hazát, amelyre rég várunk, s amelyet már sokszor kiérdemeltünk, de a bennünk lappangó mérgek miatt ez idáig nem volt erőnk megvalósítani.

Adatfrissítés

Az egyik közösségi portálra mostanában csak akkor látogatok, amikor az adatlapomat frissítem. Az elmúlt évben ez leginkább a háziállatok számának javítgatására korlátozódott. Legutóbb május elején Kacor cicánknak születtek kölykei, így macskáink száma hétre emelkedett. A gyerekek boldogan vették gondozásba a két kicsit, Kacor aggódva figyelte, de tűrte. Én átjavítottam a profilomon a háziállatok számát.

Pár héttel később egy vendégségbe érkező vizsla az örök vadászmezőkre kergette a két kiscicát. Volt ijedség, sírás és temetés - és én ismét frissítettem az adatlapomat.

Következő hétvégén kivittem Lucsánót – a kanárit – a kertbe, noha óva intett a család...

Akit a mozdony füstje megcsapott…

A gének játéka kiismerhetetlen. Sosem lehet tudni, hogy gellert vagy impulzust kapnak.

Apukáját, Grisát ezer éve ismerem és velem együtt a város is, hiszen minden futóversenyen feltűnik, 45 éves és még a nálánál 30 évvel fiatalabbakat is lefutja. A hetvenes években még a Dózsa-pályán rótta a köröket, fáradhatatlanul és kimondhatatlan örömmel. Azt mondják, a futás boldogsághormonokat szabadít fel, amit én sosem fogok megtudni, mert képtelen vagyok futni. András pedig folyamatosan boldog.

40 éve ugyanilyen volt, csak közben a lányok felnőttek. Ágicánál ezek a gének úgy alakultak, hogy mindene a színpad és a szereplés. Persze elkíséri apát néha a család, de nem tudnak vele lépést tartani.

Nálunk ő a „bezzeg az Ági” volt, aki kiválóan tanul, művelt, szerepel és mindenre van ideje. Sokan mondják, hogy az IQ kiütközik a szemeken és hiába szép egy nő, ha belenézel a szemébe és látod a homályt, akkor a szépség is elhomályosul. Aki ránéz Ágicára, azzal ez nem fordulhat elő még akkor sem, ha barátnőjével (Ildivel), a szépségkirálynővel fényképezik, hiszen csak úgy süt az értelem, elhatározottság és magabiztosság a tekintetéből. Biztosan a Telekomnál is észrevették ezt és ilyen fiatalon azért nyerte el ezt a fontos állást.

Ági szerepléseit édesanyjával, Györgyivel többször izgultuk végig. Számomra ez mindig egy csoda marad, hogy beszélgetek egy farmeros hétköznapi lánnyal és néhány perc múlva egy dívát látok a színpadon, aki segít megélni a karaktert.

Ágica itt tart egyelőre, de érdemes lesz figyelni életútját, mert még csak a körmeit élezgeti 24 évesen, és remélem, hogy 10 év múlva már újabb sikerekről számolhatok be vele kapcsolatban. Édesapjával ellentétben nem rövidtávfutó, hanem hosszú távra készül, ami csak kellő alapozással valósítható meg.

Borult-e még az ég Magyarország felett?

Ezt a világot, mely a Föld nevű bolygón leledzik, - döntően kapzsian és tudatlanul, de leginkább nemtörődömséggel – olyan hatékonysággal rontják, hogy a jövőt még tervezni is alig lehet. Számos kétség merült fel, vajon túléli-e a bolygó a környezetszennyezést, a gazdasági válságot, s leginkább Fukusima utóhatását.

Kósza hírek sejtetik, már megfogalmazódott a Föld népességének titkos csökkentési programja! Nem tudom, akár lehet is! Engem leginkább az érdekel, hogy „az új özönvíz” Magyarország nevű hajója vajon túléli-e - s nem szeretném, ha mások rovásán tenné. Noé magyar bárkája?
Nemzeti pénzügyekben jártas ismerőseim, igazán jól informált, és belső szakértők a Gyurcsány- és Bajnai-időszakban néhány hónapot jósoltak nekünk. Akkor kevesebbet, mint a görögöknek!

Aztán gyökeres fordulat következett. Én nem szeretem „fülkeforradalom”-nak hívni. Inkább józan magyar paraszti észnek - és persze szaglásnak -, mely megérzi a veszély előjeleit. És kemény kiállás egy új irányvonal mellett! Több mint 2/3-dal. Az új kormánynak kétségtelenül sikerült visszafogni a pénztőke pénzkiszivattyúzását, részben pedig a deviza hitelválságot is.

És gyilkos viták IMF-fel, EU Bizottsággal, Orbán az agyament Robin Hood jelzővel. Osztán ma már mégis Európa jelentős része bankadót vezet be és tranzakciós adót. A magyar modell szerint! Utálnak is ezért minket eléggé Európában a bankok és a globalizáció jól felépített seregei.  S persze – a hazai posztbolsevik rendszer információi alapján - „simpfölik” Orbánt és csapatát eléggé. Izraelben sem szeretik a szókimondó kövéreket!

Egyébként köszönjük, jobban vagyunk! Bár a Monti-féle Itália és Spanyolország a fociban sikeresebb, de a gazdaságban mintha mi kerülnénk ki az árnyékzónából. Olaszország, Írország, Spanyolország, Ciprus, s persze az éllovas Görögország ma szerencsénkre többet szerepel a válságról beszélő címlapokon, mint nemzetünk.

A német futball és a görögök

Miközben a magyar kormány az ország stabilitásáért küzd, az Unió maga is fontos döntések előtt áll. A hétvégi csúcstalálkozón sok minden eldőlhet. Ha győz a németek által követett irányvonal, a takarékosság és a növekedés, akkor sok európai országnak kell meghúznia majd a nadrágszíjat.

Délről kezdve. Mert az Európai Unió déli országai sorra kerülnek a csőd szélére, és szorulnak rá az Unió pénzügyi segítségére. Kezdte Portugália, folytatta Görögország, majd Spanyolország, legutóbb pedig Ciprus jelentette be, hogy sürgősen európai pénzekre szorul. Olaszország, még ha nehezen is, de tartja magát. Hogy e déli országok hogyan jutottak ilyen súlyos helyzetbe, az egyáltalán nem talány. Mindegyik jóval a lehetőségei fölött élt. Magas fizetések, szociális juttatások, bőséges munkanélküli és egyéb segélyek – és ennek egy jelentős részét nem a megtermelt javaikból, hanem kölcsönből fedezték. Nem csoda, hogy ennek egyszer csak vége lesz.

Ahogy nálunk is csőd lett a szociálliberális koalíció idején elszórt, elherdált pénzekből, nyakló nélkül felvett kölcsönökből. Most az Orbán-kormány viszi el e kormányok sarát, igyekszik foltozni a legyengült, politikai-gazdasági hibák miatt szakadék szélére küldött országot. Azt, amit a Fidesz-KDNP felvállalt, nem vállalja fel minden kormány. Tudják, hogy egy ilyen rendcsinálással saját politikai népszerűségüket rontanák le. Inkább bukdácsolnak, új választásokat tartanak, de a népszerűtlen feladatokat nem vállalják.

Megmutatjuk a görögöknek, hogy a németek nemcsak takarékoskodni, nemcsak szorgalmasan dolgozni, hanem nagyszerűen futballozni is tudnak.

A legjobb példa erre Görögország. A mostani választások sem hoztak nyugalmat. Arról a pechről már nem is beszélve, hogy az új miniszterelnököt operálják, a pénzügyminiszter meg be sem tudott lépni a hivatalába, mert betegség miatt máris le kellett mondania. A görög nép meg nem a saját politikusaira dühös, hanem a németekre. Ahogy összes haragjukat a görögökkel véletlenül összekerült német fociválogatottra zúdították.

Imagine!

Elképzeltem egy olyan világot, ahol nincs háború, nincsenek lokális konfliktusok, nincs gazdasági válság. Eszembe jutott a hatvanas évek szlogenje, amit a hippik terjesztettek: ne háborúzz, szexelj! Van benne igazság és van benne utópia.

Sikerült nekik megakadályozni a háborút? Egyértelműen mondhatjuk, hogy nem! De mégis elértek valamit. Én szeretnék egy olyan világban élni, ahol a nép legalább kétharmada elégedett. Tudom, hogy bár törekszünk a tökéletességre, ilyen nincs.

A mai világunkat különböző latens és látható emberek befolyásolják, és mint marionett bábukat mozgatnak bennünket. Mindent akarnak, csak azt nem, hogy jó legyen. A saját jólétüket akarják, és hogy a lehetőségek szerint összeugrasszanak népeket. Csak hogy ne legyen rend. Mert nem érdekük. De ha egyszer elérjük közös összefogással, akkor megvalósulnak Lennon vágyai.

Mert képzeld el, az oroszlán szereti a bárányt, képzeld el, nincs rasszizmus, képzeld el, mindenki szeret mindenkit. Képzeld el! De ne csak elképzeld! Hidd el és tégy érte! De ha nem lesz is így, akkor is hallgasd meg az öreg hobó dalát. Talán tanulságos az is…

Olvasónapló

Nekem sokféle mániám van, ebből az egyik, hogy némely könyvet néha újraolvasok.

Nagy kedvencem, Hamvas Béla megpróbálta meghatározni azt a száz könyvet, amelyet egy világkatasztrófa idején mindenképpen meg kellene menteni valahogyan.

Listája egy szubjektív lista lett, részben tán vitatható, Hamvas halála óta bizonyosan keletkezett olyan, ami beférkőzik a száz közé, igazából nem is ez a lényeg. A lényeg az, hogy legyen száz vagy akár csak húsz könyvünk, amelytől nem válnánk meg önként semmilyen körülmények között.

Itt kapcsolódik fent említett mániám, miszerint azt a néhány könyvet nem csak fizikailag kell birtokolni, de szellemileg is, ez részemről azt jelenti, hogy időnként újra kell olvasni őket. Aki erre azt mondja, hogy így a könyv unalmas lesz, mit sem tud a könyvekről. Az újraolvasásra ítélt könyv nem lesz unalmas, éppenséggel néhány év után újból elolvasva még érdekesebb lesz, új rétegek tárulnak fel, új szépségek csillannak meg benne.

Most éppen újraolvasási ciklusban vagyok, s egyik kedvencemet, az itthon talán kevésbé ismert Pirsig művet, A zen meg a motorkerékpár- ápolás művészete című regényét, esszéregényét olvasom.

Már a cím is figyelemfelkeltő, a története csupán annyi, hogy a főszereplő a fiával motorozik Amerikában. Ám ez az út igazából egy belső utazás is, vagy inkább csak egy belső utazás. Engem - bármily meglepő - Lorand Gaspar Minden földek földjére emlékeztet, melyben a költő a sivatagon vág keresztül költeményeivel.

Nagy szerencsémre a könyv nem írható le még csak nagyvonalakban sem, a téma, amit körüljár, az érzés, amit kelt túlságosan szerteágazó, s az elágazások jelzőtábla nélkül visznek új utakra. Egy klasszikus kereszteződés három választást kínál, de térkép, és emlékezet nélkül az igazi irányt sosem tudjuk.

A zenben mindig létezik egy harmadik válasz, miként a természetben is, ahogyan azt Héjjas István Buddha és a nagy részecskegyorsítóban megírta. A zenben megjelenő mu, vagyis a lehetőségeken túli válasz nagyon is természetes válasz, s néha az egyetlen lehetséges válasz. Amikor a logika csődöt mond, akkor kezdődik a zen.

Labdarúgó EB

Most azonban történt valami… Tudom, hogy mindennek az EB az oka: az egyik focizni kezdett a fiúkkal az oviban. A másik írni kezdte a meccsek eredményeit. A harmadik meg elővette a labdát…

Van egy klassz focilabdánk – hála valamelyik benzinkút pontgyűjtő akciójának.  Néha jó szolgálatot tett, amikor fiúgyerekek érkeztek hozzánk látogatóba - amúgy nyugodt élete volt a három lány mellett.

Most azonban történt valami… Tudom, hogy mindennek az EB az oka: az egyik focizni kezdett a fiúkkal az oviban. A másik írni kezdte a meccsek eredményeit. A harmadik meg elővette a labdát…

Na, lett is csodálkozás! Mert amikor amolyan óvatosan, nőiesen passzolgatni kezdtek, akkor egyszer csak közéjük vágódott az EB! Cselei leszerelhetetlenek: visszahúz, átlép, trükköz; a magas labdákat mellel szedi le. Fáradhatatlanul rohangál a lábak között, és az sem zavarja, hogy nem tudja, melyik csapatban játszik. Foggal-körömmel ragaszkodik a labdához, legszívesebben azzal is aludna.

Lám-lám, egy labdarúgó eb ilyen szórakoztató! Öröm nézni! Szotyit ugyan nem köpködök közben, drapit sem feszítek ki a diófák közé, és a rend őreivel sem kerültem összetűzésbe – mégis lelkes foci EB rajongó lettem!