Még a püspök is büszke elsőszülöttjére...

Hogyan is tanulhat meg egy magyar fiú egy ilyen komoly orgonán játszani? Nagyon egyszerű. Kell hozzá egy népes összetartó evangélikus család és persze egy templom, ahol az elsőszülöttnek nincs más játéka, amíg kisebb testvéreivel (Eszter és Gergő) foglalkoznak a szülők. Minden karrier így indul. Nincsenek méregdrága játékok, de van szeretet, összetartás és engedékeny, fejlesztő a légkör. Persze nagyon könnyű egy ilyen gyereknek, akit a képen is látható szellemi és fizikai bástya ölel körül.

No, azért ne tulajdonítsunk minden érdemet a családnak. Marci is már szinte mindent tud, ami az élethez kell. Ennek kissé én is részese lehettem, mert elhívtam a balatoni nagy dzsungelirtásra, amikor 10 fát termeltünk ki egyetlen napon és a bútorok egymásra voltak halmozva, miközben este ott akartunk aludni. Marci volt a koordinátor, még múlt héten is emlegette lángosevés közben.

Amikor az udvart rendeztük és Marci kb. 17-18 éves volt, akkor azt mondta, hogy most már tudja, hogy miért kell minél többet tanulni: mert ha nem tanul, akkor egész életében ilyen kemény fizikai munkát kell végezni némi meleg levesért, ami hosszú távon erősen amortizál testet és lelket. Persze akkor egyszer ez nagyon jól esett és mindenki részese lehetett a közösen megvalósított átalakításnak, a teremtésnek.

Marcival aztán matekozgattunk és cserében ő a számítógépet vírustalanította. Nagyon fogékony és okos tanuló lehetett volna, ha érdekli a matematika, de nem érdekelte, csak a használati szint.

Szerettem a kérdéseit. Pl: miért kell a 21. században a logaritmus táblázat használatát megtanulni, meg mantissza, meg karakterisztika, amikor a leggagyibb kezünk ügyében lévő szerkezet ezt tudja.

Hasonló kérdéseket minden mai gyerek feltesz és erre én csak azt tudom válaszolni, ami nemrég velem történt, hogy egy zselici erdei úton nagy hóban, térerő és GPS nélkül is fel kell találnia magát az embernek, mert ha eltéved, vagy becsúszik az árokba még segítséget sem tud hívni. Az agy csiszolása és a találékonyság kialakítása a cél. Nekünk öregeknek a CD-ROM még a hajunk alatt volt és tudtuk, hogy amit memorizálunk, azt sosem veheti el senki.

Egy kicsit gondoljon bele mindenki abba, hogy hány ember számát tudná fejből, ha nem lenne meg a telefonja. És akkor? Na? Ugye? Sokan még a sajátjukat sem tudják.

Térjünk vissza Marcihoz, aki az új generáció igazi profi felhasználója, a technika ördöge és a zene megszállottja. Mindenféle műfajban otthon van és kotta nélkül bármit játszik, kottával pedig mindent bármin, mint látjuk, egy török orgonán is. (Keressék a billentyűst!)

Itt jön a cím magyarázata is, mert Marci a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke, Szemerei János elsőszülött fia, akire az egész család büszke.

Persze, édesanyja, Enikő a legbüszkébb, és mivel most róla írok, én is nagyon büszke vagyok Marcira.

Édesapjával, püspök úrral az első élményem az, hogy sétálgattam Kaposváron a Kossuth Lajos utcában és egyszer csak láttam egy rövid nadrágos fiatalembert, aki mesésen zöld füvet nyírt egy udvarban. Annyira zöld és olyan tökéletes fű volt, hogy meg kellett kérdeznem, hogyan érte ezt el, tehát leszólítottam. Nagyon készségesen elmondta, hogy talált egy gyomokat irtó trágyát és itt próbálja ki. Azt is megtudtam egyébként, hogy ő az új evangélikus lelkész (én katolikus vagyok). Marci édesapjától eltanulta ezt a közvetlenséget és kedvességet, ami többet ér, mint bármilyen vagyoni örökség. Tíztől nyolcvanig jól kommunikál mindenkivel és minden társaságban feltalálja magát.

Én azt szeretném, ha ő is lelkész lenne, de bármi válik belőle, figyelemmel kísérem és büszkén vállalom ezt az ismeretséget. Hogy mi a hibája? Egyszer a Himnuszt elrontotta, de ezt szerencsére senki nem vette észre. Egy biztos, soha többé nem rontja el és talán a török orgonán is a Himnusszal kezdte a gyakorlást.

Marci kedvenc étele a rakott krumpli.

• család
• lelkész
• együttes
• zene
• zongora
• orgona
• Szemerei Márton