Tóparti lapszemle
Mindegy is, ez most nem az önkritika ideje, kattintok hát ide, oda, jobboldali napilapra, baloldali napilapra, hírportálra, erre, arra, igazából semmi érdekes. Mindenütt írnak valami dugódíjról, nem olvasom el, igazából mindegy, mitől lesz drágább a kedvenc borom.
Néhány helyen felbukkan az IMF saga 1148. epizódja, most éppen tárgyalunk vagy éppen nem. Erről a Pistike jut eszembe, aki legjobban legózni szeret, de miután divatba jön egy új videojáték, rádöbben, hogy addigi barátai, Sanyika, Józsika, Benőke és titkos szerelme, Panka is ferdén néznek rá.
Kér hát egyet a szüleitől, nem játszik ugyan vele, de elviszi a suliba megmutatni. Jobb, mint az övék, hiszen újabb, frissített szoftverrel rendelkezik. Pistike elmagyarázza nekik, hogy ezért vár ennyit, mert ez így már tényleg király. Otthon persze tovább legózik, építi képzeletvárost, ám a suliban immár új barátoknak is kölcsönadja kipróbálni.
Így vagyunk mi az IMF megállapodással. Tulajdonképpen nincs is rá szükségünk, nem is fogunk játszani vele, bocs, lehívni, de megmutatjuk Sanyinak, Benőnek stb., összefoglaló nevén a piacoknak, hogy nekünk is van, erre ők megnyugszanak, és mi játszhatunk tovább, építhetjük otthon saját lego városunkat.
Történt még más is, Szemlőhegyi Cseppetsemszent Ferenc megorrolt valamelyik, addig baráti lapra, mert az rossz színben tüntette fel őt, mintha lenne jó szín, olyan, melyben ő jól mutat.
Beindul a vízesés, hogy felfrissítse az apró tó vizét. Víz, böngészőmben ott van a Biblia, a Tao Te King, a Zen tanítások címe, kattintok hát párat és íme:
Nincs lágyabb, mint a víz,
mégis a köveket kivájja:
nincs különb nála.
(Lao-ce)
Becsukom a napi és hetilapokat, és elgondolkodom, jelenbeli politikusaink közül az utóbbi húsz évben mondott-e egy is olyat, amit valaki ezer év múltán ugyanolyan elégedetten olvas el egy tó partján, mint én ezt a rövid mondatot. Nem tudok róla, de attól még lehet, ám a valószínűbb az, hogy nem. Itt nálunk tényleg érvényes a mondás: vak vezet világtalant.
A vízcsobogás abba marad, a szigorú időkapcsoló nem engedi a kelleténél jobban kiüríteni a zsebemet, nézem a nedves köveket, a lassan erőre kapó Nap majd megszárítja őket, aztán újra jön a víz és kezdődik minden elölről. Egy apró saját körforgás, indulás és érkezés, miközben itt ülök.
Lapszemle? Egy darabig újra nem, csak napfény, vízcsobogás és lassan kopó kövek.