Örökös tavaszvárók

tiszavirágzásPedig a tavaszt ma kell elkezdeni! Nemcsak azért, mert már tényleg, és visszafordíthatatlanul itt csicsereg, és az arcunkba tolja napos arcát. Hanem mert csak! Miért várjunk folytonosan valami dátumra, amit persze mindig tovább tologatunk? Vegyük le a már megunt, vastag kabátunkba burkolt fagyos nyomorunkat! Én is! Felszólítom magam!

Megfogadtam, hogy többé sosem halogatok dolgokat, felteszem a kérdéseimet, meglépem az ismeretlent, beengedem a lepkéket, kieresztem a hangom. Néhány évvel ezelőtt nem mertem megkérdezni az édesapám. És már sosem fogom. Mert már nem lehet. S nekem maradtak az olykor előbukkanó, villogó örök kérdőjelek. Most várhatok még egy életet.

Nem mondom, hogy olykor nem futamodok meg, de igyekszem. Megfogom a saját kezem és vezetem magam. Néha kell. Mert megrettenek az iránytól, amit a szívem mutat. De nincs újratervezés többé! Tudom, hogy jó helyen vagyok és az utamat járom. De csak azért, mert ezt teszem.

Szóval jöjjenek a vidám, kiskabátos, a nap által frissen megpörkölt bátor arcok, akik kicsi kérész módjára teszik, és merik, és intézik és többé nem csak „szakértik” a boldogságukat! Ne várjunk a május 1-jére, mikor már a március 1. is elmúlt!