Német-magyar: mélyponton
A Nézőpont Intézet a napokban közzétett egy közvélemény-kutatást, amelyben megállapította, hogy a német-magyar kapcsolatok az utóbbi évtizedekben még sohasem voltak ilyen mélyponton. Értsük ezalatt az ország és a magyar politika német megítélését. Mert a gazdasági kapcsolataink semmit nem gyengültek. Az itt működő német cégek több mint 80%-a jól érzi magát, elégedett a magyar viszonyokkal, a magyar munkaerővel, annak felkészültségével. Úgy tűnik, a vállalatokat, cégeket nem nagyon érdekli a német közvélemény, és különösen nem a német politikai és médiaelit országunkról alkotott sötét képe. Nem foglalkoznak azzal, hogy van-e a magyar bíróknak elég szobája, vagy demokráciadeficit van, avagy sem. A cégekre – legyen az magyar vagy német – amúgy sem a nagy belső demokrácia a jellemző, ott a fegyelem és a letett munka számít, és nem az, hogy mekkora a vállalat falain belül a demokráciahányados.
Más a helyzet a politikában és a médiában, és az általuk keményen befolyásolt európai és német intézményekben, vagy a közvéleményben. Igaz, nem lehet tudni, hogy a média volt-e hatással a politikára, vagy fordítva. Talán a politikusi körökből indult meg egy magyar- és Fidesz-ellenesség, már akkor, amikor a kormányon lévő Fidesz 2000-ben Kohl kancellár javaslatára kilépett a Liberális Internacionáléból. A liberális párt, a Német Szabaddemokrata Párt (FDP) vezetése, élén Otto Graf Lambsdorffal, vérig sértve érezte magát, hogy az addig nagy kedvenc Orbán Viktor a Fidesszel átlépett a Kereszténydemokrata Néppártba, és az FDP helyett a Kohl vezette Kereszténydemokrata Unió (CDU/CSU) szövetségese lett. A liberálisok uralta német média akkor kezdett el Fidesz- és Orbán Viktor-ellenes hangokat megütni. Fontos az előbbi név. Ugyanis Otto Graf Lambsdorff unokaöccse, Alexander Graf Lambsdorff ugyancsak az FDP vezetéséhez tartozott, sőt 2004-től 2017-ig, azaz tizenhárom évig az Európai Parlament képviselője, alelnöke volt. Egyike azoknak, akik az Európai Unióban a magyarellenes vonalat hirdették. Különösen 2010-től, amikor a Fidesz kétharmaddal visszaszerezte az MSZP-SZDSZ-től a kormányzást.
Ugyanebben az időben állt az Európai Parlament élén a német szociáldemokrata Martin Schulz, aki ugyanígy támadta a kereszténydemokrata pártcsaládhoz átlépett Fideszt. A németeknek és az Uniónak ettől kezdve semmi sem volt jó, ami magyar. A médiánk, az alaptörvényünk, a gazdálkodásunk – semmi. Majd 2015 után – a migránsválság tetőpontján – Schulz is a Willkommenskultur híve volt, mint akkoriban minden német. Orbán Viktor neki mondta azt az elhíresült mondatot, hogy a „migránskérdés nem magyar, hanem német kérdés”. Amiben – azóta már minden német tudja – tökéletesen igaza is volt. Ettől kezdve a magyar miniszterelnököt és a Fideszt kinevezték Európa ellenségévé.
Vagyis: a magyarellenességet a németek kezdték. Potentát német politikusok – liberális, szociáldemokrata és zöldek (ne felejtsük ki Daniel Cohn-Bendit zöld vezért sem) –, akik minden nyilatkozatukkal, kirohanásukkal befolyásolták a német és az európai médiát. Ez olyan jól sikerült nekik, hogy végül a Fidesz kilépett a lengyel Tusk és a német Manfred Weber vezette Néppártból is. Miután a politikát emberek csinálják, és az imént felsorolt pár német politikushoz egy sor kisebb beosztású német, holland, francia, svéd képviselő is csatlakozott. A magyar ellenzék csak a kontrás szerepét játszotta, igaz, azt egészen jól. Ma pedig pontosan azok a globalisták vezetik Németországot – szociáldemokraták, liberálisok és zöldek koalícióban –, akik a nemzeti értékeket hirdető Orbán-kormány legnagyobb ellenségei.
Itt tartunk a magyar-német kapcsolatokban, azaz a kapcsolatok leépülésében. Sokat ma sem változott a német sajtó, rádió, televízió megítélése, jóllehet egyre inkább kiderül, hogy a kulcskérdésekben a magyar álláspont volt a helyes. Ami ellenben változott, az az, hogy egy-egy megjelent magyarellenes cikk után a német hozzászólók, kommentárok – azaz a nép hangja – szinte kivétel nélkül a bírált magyar állásponttal ért egyet. Érezhető, látható, hogy egyre több németnek van elege a politikusaik és médiájuk hazugságaival. És ez bizakodásra ad okot. Elvagyunk persze így is, de mégiscsak jobb volt Helmut Kohl kancellár idején a két ország normális kapcsolata.
A nyitókép forrása: https://www.deutschlandfunk.de/