Változások és meggyőző tavasz

Bevallom, mostanában kissé unom a politikát. Egyszerűen sok volt, tömény volt, igaz, szerintem hatékony. S itt nem csak a szavazások eredményét, az egyre tudatosabb választói gondolkodást értem. Nemcsak azt, hogy Magyarországnak és nemzeti érdekeinknek meglehetősen markáns arculata látszik Európában. De zajlik egy erjedési folyamat, országosan és helyi szinteken is.

Gazdasági mutatóink terén átkerültünk Európa jobban fejlődő országainak sorába. Igaz, a bányászbéka ülepének alsóbb szintjéről startoltunk, de a mutatók és trendek egyértelműek.
És más a TV-ben hallani, hogy mennyi új munkahely létesült, és megint más, hogy Nágocs hirdetőtábláján két hete számos szakmára keresnek embereket, sőt betanított munkásokat is.

A szokásos vándorkereskedői kirakodáson is egyre többen nézelődnek és vásárolnak apróságokat, műszaki cikkeket, nyári öltözéket. A boltban több a hűtő és több az áru. Nem lenne, ha nem kelne el! Vagy két hónapja tűnt fel, hogy több az újabb és több a nagyobb kocsi. Jó néhány hétszemélyes is.

Elmentek a fiúk és a lányok

Mesterházy és köre megbukott. A nol.hu egyik írása okokat sorol, amit meg kellett volna tenniük, hogy elkerüljék a bukást. Pedig a lista nagyját pontosan elkövették.

„Az ősbűnt meggyőződésem szerint akkor követte el Mesterházy” – írja a szerző – „amikor a 2010-es választások idején ... hagyta elhitetni az emberekkel, hogy tönkretett és csődközeli országot hagyott hátra Gyurcsány és Bajnai. Adatok sora igazolja ezen állítások hamisságát ...  Az adatok elérhetők ma is.”

Hogy hol vannak olyan adatok, amelyek azt tudnák bizonyítani, hogy Gyurcsány és Bajnai nem egy csődközeli országot hagyott hátra, elképzelni sem tudom. Voltak osztogatások, épültek autópályák, de egy szót sem szól a szerző ezeknek az áráról: az ország totális eladósításáról. Mert szinte minden ami nőtt, hitelből lett. A hitelekből pedig jutott a szocialista-liberális holdudvar zsebébe is bőven. Elég csak a jogerősen elítéltekre gondolni. Semmi esélye sem volt akkoriban kiállni Mesterházynak, hogy polgártársak, Gyurcsányék jártak jó úton, nem a Fidesz. Mindenki tudta, hogy a szocialisták borzasztóan kormányoztak.

Nyár, nyár, nyár

Szellemesség, tisztelet, barátság, megbecsülés, alázat, kedvesség jellemezte Kosztolányi és Karinthy kapcsolatát. Örülhetünk, ha olyan emberekkel találkozhatunk életünk során, akik bennünket kiegészítenek, akiktől tanulhatunk, akik gazdagabbá teszik mindennapjainkat, vagy épp próbára tesznek, megtréfálnak bennünket.

Mivel már nyakunkon a nyár és a szünidő, jöhet egy „pikánsabb” mondanivalót is rejtő vers Kosztolányitól – Karinthynak.

Piros bicikli (motorbicikli)

Kezdjük vidáman, ráérünk keseregni a vége felé.

Szóval Kontárházi Attila azon a bizonyos piros motorbiciklin érkezett és azon is távozott az MSZP választmányának üléséről. Szép fekete motoros ruhában, és így utólag már érthető Három testőrösre vett fizimiskája, ő már tudta előre és érezte, jól áll a kecskeszakáll a motorosruhához.

A kecskéknek amúgy is nagy szakértője, és az ominózus megjegyzése, lehet magára utalt, mivel nem fejtette ki részletesen, nem tudhatjuk.

Oly sok itt a talán, hogy inkább ne találgassunk, a lényeg, pár álmatlan éjszaka után a kecskék nagy barátja rájött, hogy végleg lebőgött. Mondjuk ezzel nem tett túl nagy észről tanúbizonyságot, mert ezt már, ha előbb nem, április 6-a után észrevehette volna.

Robotkölykök

Tudom, hogy nem az enyém a felismerés annak terén, hogy a technika vívmányai hogyan szippantanak fel bennünket úgy, hogy észre sem vesszük. Az emberek nagy százaléka "okosodik" tévéktől, számítógépektől ,okoskodó telefonoktól, emberek élik életüket onlájn, lassan kizárva a külvilágot, mert ha nem vagy fent, már nem is létezel.

Az idősebb generáció viszont csak tanulta és használja és remélem kihasználja ezen eszközök tulajdonságait, mert voltak gyerekek, mikor se híre, se hamva nem volt a "pókhálónak" és jelenleg kedvelt eszközeinknek.

Láttad-e már?

Láttad-e már a nap első hajnali sugarát megcsillanni többezer harmatos fűszál hátán? És láttad-e már a világot egy harmatcseppen át? Érezted már a virágzó hársfa illatát? Láttad már a virág éppen kinyíló bimbóját? Láttad-e már zöld búzamezőben a pipacs pirosát? És selyem szirmai kecses mozdulatait, melyet a nyári szellő legkisebb fuvallata is előidéz?

Láttad-e már virágos mező felett a pillangók táncát? És megnézted már közelebbről egy pillangó szárnyát? Láttál már csillogó páncélba öltözött bogarat? Ugye milyen csodálatos volt?

Hallottad már napfelkelte előtt a madarak énekét? És megnéztél már egy madártollat, hogy az milyen szép? Láttál már hím madarat nász idején?

Sorsfordító idők – tájkép csata után

 Másodszor bukott óriásit az MSZP. Az országgyűlési választáson még a második legnagyobb ellenzéki párt, de súlya jelentősen csökkent, és konkurense, a Jobbik jelentősen megerősödött. Most viszont, ami korábban elképzelhetetlen lett volna, Budapesten is csak a 4. helyre került! Érdemes beleolvasni, belenézni a baloldali médiába, átnézni MSZP körüli szerzők műveit.

Valóságos gyászhangulat uralkodik: mindenki megrendítő vereségről, sőt összeomlásról beszél. A legmeglepőbb Lendvai Ildikó korábbi MSZP pártelnök asszony véleménye: "le kellene tesztelni, hogy az MSZP már meghalt-e vagy csak mélyen alszik!"

Európa langyosan, de szavazott

Az európai választások eredményeit a német ZDF csatornán követtem. Ez a televízió az, amelyik a legellenségesebb Magyarországgal. Kíváncsi voltam, hogy most, hogy a Fidesz-KDNP egymást követő három választáson is döntő többséget szerzett, mit tudnak még ellenünk felhozni.

Ahogy egyértelművé vált, hogy az EU 28 tagországából induló összes párt közül egyedül a Fidesz-KDNP az, amelyik 50% feletti eredményt tudott elérni, kezdett nagyon savanyú lenni a német riportereknek a szőlő. Ráadásul a Jobbik is megelőzte a szocialistákat. Be is indult a szokásos gépezet. Szóba került minden: médiatörvény, alkotmány, populizmus, meg az Orbán-kormány szerintük Európa-ellenes politikája. A magyar választókat éppen, hogy tökfejnek nem nevezték. Az egyik újságírónak az ellenzéki sajtó munkatársai elpanaszolták, hogy milyen sanyarú a helyzetük Magyarországon, ahol két lábbal tiporja a kormány a sajtószabadságot.

Nincs értelme ezzel már vitába sem szállni. Csak annyit jegyeznék meg, hogy ha Németországban egyetlen ismert sajtóorgánum is lenne, ahol olyan durva stílusban támadják, támadhatják a regnáló kormányt, mint az a magyar balliberális sajtóban napi gyakorlat, nagyon meglepődnék.

Nyári nyitás

Nem, nem üzletről, vagy efféléről van szó, valami egészen egyszerű, de mindenkit érintő szezonális dologról. Csak ilyenkor tapasztalhatjuk meg, mikor beköszönt a nyár, sem előtte, sem utána. Ritmusa van, mint mindennek bennünk és körülöttünk. Mi magunk nyitunk, mikor közeleg ez az évszak, mintha a szabadságok időszaka a mi szabadságunkat is jelentené.

Nekivetkőzünk, és a meleg ruhadarabokkal együtt énünk védőruháitól is megszabadulunk. Megállunk csacsogni azokkal is, akikkel egyébként nem szoktunk, és elmondjuk azt is, amit máskor nem szoktunk. A nyitott ablakon keresztül azt is halljuk, amit nem szeretnénk, szinte nyüzsög minden. Itt egy mikrohullámú sütő csenget, ott a tévé bőg, amott a távolban egy kisgyermek sír valamiért, anyukája nyugtatja. Felerősödnek környezetünk hangjai, olyan érzés, mintha egyszerre szeretne mindenki szóhoz jutni.

A festők gyárosa

Éppen most zajlik városunkban a Rippl-Rónai fesztivál, alias Festők városa. Remek kezdeményezésnek tartom, bár magam még soha nem vettem részt egyetlen rendezvényén sem, nem akaratlagosan, csupán azért, mert így alakult.

Nem vagyok egy nagy rendezvényre járó, időnként persze elmegyek kiállítás-megnyitókra, vagy éppen koncertre, esetleg színházba is. Ám úgy gondolom, a mai modern technika éppen elegendő lehetőséget nyújt, hogy az ember tájékozódjon és művet élvezzen, ez lehet sajátos megközelítés a részemről, nem is magyarázom tovább.

Folytatom inkább ott, hogy a Festőknek immár nincs városa, de legalább van fesztiválja, ám gyárosa az nincsen. Vagyis a mai magyar művészeti élet szinte kizárólag állami, illetve önkormányzati csecsen lóg, a modern mecenatúra szinte nem, vagy alig létezik. Pedig milyen jó lenne egy művészeti TAO. Már a neve is vicces, illetve inkább szimbolikus a sportfinanszírozás eme módjának, amikor a vállalkozások nyereségadója csökkenthető a csapatsportoknak adott támogatással. Lehet ez a királyi út a Tao Te King magyar megfejtése.