Utak
Minden nap járjuk az utunkat – mindenki a sajátját -, nap mint nap megyünk rajtuk, de elgondolkodtunk már rajta, hogy milyenek is lehetnek az útjaink?
Először is, vannak jó utak, és vannak tévutak. Vannak végeláthatatlan hosszú, egyenes utak, vannak kanyargósak, esetleg kerülőutak. Aszfaltosak, vagy göröngyösek, vannak jól járható utak, és vannak járhatatlanok... Járt utak, és járatlanok. Vannak széles utak, autópályák, melyeken millió autó száguld nagy sebességgel, vannak gyalogutak, és ösvények.
Vannak speciális utak, mint például az alagutak (ezek barlanghoz hasonlítanak). Az alagutak lehetnek hosszúak, sötétek, de lehetnek jól kivilágítottak is, viszont azokból sem jó a kilátás. És nem lehet letérni róluk! Az alagutakban többnyire csak egy irányban lehet haladni, és nem látjuk közben a világot: a nyári napsütést, a gomolygó felhőket, a csivitelő madarakat, a lombos fákat, a színes virágokat, a többi embert… De az már jó jel, ha látjuk a fényt a végén...
Vannak körforgalmak - ezek is utak - ahol körbe-körbe lehet járni, újra vissza- visszatérve a kiindulóponthoz, és a többi már egyszer kipróbált ponthoz, míg végre kiválasztunk egy számunkra jónak tűnő kijáratot.
Vannak felüljárók. Ezek jók, mert messze el lehet látni, és jobban lehet sejteni, hogy jó felé haladunk-e. Vannak útelágazások, ahol dönteni kell, merre tovább... Az út menti táblák többnyire jelzik az irányt, de vajon nekünk melyik a megfelelő? Eltaláljuk-e?
Mi döntjük el, hogy utunk közben mire figyelünk, mit veszünk észre, és hogy kivel utazunk...
Vannak elterelő utak. Ilyenkor saját akaratunktól függetlenül le kell térnünk a megkezdett utunkról, hogy egy másikon haladjunk tovább... Utána két lehetőség van: vagy megtetszik ez a másik, és ezen megyünk tovább, vagy az első adandó alkalommal visszatérünk arra, amiről eltereltek bennünket...
Vannak útkereszteződések. Itt több út egybefut. Esetleg találkozhatunk mások útjaival... Aztán eldönthetjük, kivel, és melyiket járjuk tovább...
Az utak hangulatuk szerint is lehetnek sokfélék. Lehetnek benzingőztől bűzlő, forgalmas nagyvárosi utak, vagy jó levegőjű, de kihalt erdei utak. Lehetnek napsütötte utak (előfordulhat, hogy néha szembesüt a nap - ilyenkor a nappal szemben kell haladnunk), vagy lehetnek szeles, viharos utak, amin csak lassan lehet haladni, és rosszul is érezzük magunkat rajta.
Az utak mellett lehetnek virágos rétek, patakok, tengerek, hegyek és völgyek, erdők, mezők, szántóföldek, emberek, falvak, városok. Lehetnek ujjongó tömegek, akikből alig akad egy-két őszinte ember... Vagy vadon élő állatok, pl. oroszlánok (tigrisek, medvék, farkasok).
Mi döntjük el, hogy utunk közben mire figyelünk, mit veszünk észre, és hogy kivel utazunk... Hogy jól döntöttünk-e, azt nem tudhatjuk, csak megyünk. Mindig megyünk, mert előttünk az út, és menni kell rajta...
Az úton sokféleképpen lehet menni. gyalog, lassan lépegetve, kellemesen sétálva, vagy sietve, hátha előbb elérjük a célt. Lehet végigtáncolni, vagy sebesen suhanni a széllel. Lehet biciklivel menni, autóval, lovas kocsin. Mehetsz egymagadban, társakkal, barátokkal, idegenekkel, tömegben egyedül, esetleg valakivel kézen fogva... de menni kell.