Viszlát, Yvette...
Senki nem kért rá, de TE kéretlenül lavíroztál be kis medencénkbe, jöttél, fújtál és vittél. Kéretlen vendégként ide tetted székhelyed, és lélegzeted nem visszafojtva elfújtad egyáltalán nem kedves dalod. Kackiás franciás nevedhez méltóan rántottad szélkardod elő, és napokig nem fáradva ki, suhogtattad fejünk felett. A negatív lájkok özönével egyenes arányban vízszintes esővel mostad arcunkat, és sok remek esernyő lett az enyészeté. Nem volt szép, mit tettél... Látod, mit csináltál?
Gyönyörű fák csavarodtak ki, tetőkön tátonganak lyukak, kémények lettek alacsonyabbak, a Balaton szép víztükréből pedig háborgó tengert varázsoltál. Nem kímélted Somogyországot, e dimbes-dombos szép vidék megsenyvedte ittléted, és lélegzet visszafojtva várta már távozásod. Én utáltam, hogy itt voltál, és nem vagyok egyedül, hogy elmentél minden tücsök boldogan hegedül.
Emberek csak kényszerből nézték kánkánod, gyümölcsfáink közt miért kellett Neked turkálnod? Sok sebből vérzik most a természet, takaríthat most utánad az emberi rendészet. Golyóként süvített hangod a házak közt, tomboltál te, orkán, s ha nem tetszett, mit tettél, akkor is lenyomtad
az emberek torkán.
Elszörnyülködve néztünk ki házaink ablakán, utcáinkat letépett, zöld levéltenger borította, mutatván erőd nagyságát.
Van, amit nem értél el, mert sűrűn akadtak emberek, kik más bajához sietve rohantak. Tűzoltók, Katasztrófavédők, Mentősök, Rendőrök, kik Veled bátran dacolva küzdöttek a károk enyhítésén, és segítő kezeiknek hála Te nem érted el igazi célod. Becsülendő számomra a kitartásuk, és elkötelezett munkájuk, sokan csak akkor értékelik, mit tesznek, ha bajba jutottak. Azt már sokkal kevesebb ember eszében fordul meg, hogy őértük is aggódnak otthon. Mikor Yvette tombolt, ők azt utcákat járták, míg sok ember félőn nézett csak ki ablakán.
Tanultunk ciklonkodásodból, ez az egy biztos, tudjuk, hogy erős voltál, és vannak még testvéreid. Azt is, hogy házainkba tudtok kényszeríteni minket, mert a természet erősebb nálunk. Van, amiben viszont nem győztök le minket, a kitartás és a küzdés minket jellemez inkább. Újraépítjük azt, mit leromboltál, ültetünk fákat, és a megtépázott veteményeket hozzuk helyre.
Az üzenetet vettük, és tudjuk, hogy egy nagyobb dolog részei vagyunk csupán, és elszörnyülködve néztünk ki házaink ablakán, utcáinkat letépett, zöld levéltenger borította, mutatván erőd nagyságát. Azért csak viszlát, mert pontosan tudjuk, hogy visszatérsz majd más néven és időpontban, mi itt leszünk, de ha szívvel várni nem is fogunk, de figyelünk Rád...
| A vihar szeme |
|
Vihar kél a messzi horizonton, Eső nyomán verődik fel út pora, Ember, Te az oly nagyon bátor, Hátadon most borsódzik az ideg, Fogadd el azt, ami eddig lehettél, |