Tüske

A világban sokfelé találkozunk tüskékkel. Ha kimegyünk a természetbe, még gyönyörködhetünk is egyes szúrós növényekben. A kórók tüskéi például csodálatosan tudnak csillogni a naplementében. A rózsa tüskéje sem vesz el semmit a rózsabokor szépségéből. A gesztenye, amint kikukucskál tüskés burkából, szintén vonzó látvány. Vannak olyan növények is, amelyek parányi tüskéket növesztenek, szinte észre sem vesszük őket, csak mikor bőrünk alá fúródnak. Ezekkel jobb óvatosan bánni.

Elsétálni a jövőért!

Sokáig érdeklődéssel és szakmai figyelemmel kísértem a választási kampányt. Aztán kezdett közröhejjé válni, vizesvödrökkel, melyekben talán jég is volt. Nem tudom, a világ mely részén és mikor adtak elő ilyen bohózatokat. Kevesebb, mint két héttel a választás előtt polgármester-jelöltet állítani?! Ugyan, ki gondolja komolyan a Guinness rekordok könyvén kívül?

Majd megjelent a „Bajusz”, háta mögött mérsékelt támogatással. Falus Ferenc meg vele együtt osztogatta az Örs vezér téren a szavazási ajánlásokat. Hát nem megalázó?

Igaz, talán még vannak, akiknek Bokros az üdvözítő – szegények, lehet, hogy az utolsó szalmaszál? Mellesleg a szalmacsomónak a rókák számára igen komoly funkciója van – szájukba véve egy jó úszás során ide menekülnek a bolhák -, azt a sodrásban kell bolhástul elbocsátani.

Miért éppen „Csak a Fidesz”?

Minden párt keresi azt a mondatot, amivel a plakátjain magára, illetve a jelöltjeire irányíthatja a figyelmet. A Fidesz a „Csak a Fidesz” egyszerű mondatával már fölényesen megnyert egy országgyűlési választást. Nem valami bő lére eresztett információ ez, mégis mindenki pontosan tudta áprilisban, és tudja most is, hogy mit is akar ezzel a párt üzenni.

Ellenfeleinek nem sikerült valami hasonlót kitalálni. Budapesten, Metróbeli plakátjain az MSZP például új metró-megállókat álmodott. Ilyesmiket: „L.Simon László Művelődési Ház”, „Lázár János tér” – és hasonlókat. A pestieknek ebből arra kellene asszociálni, hogy milyen gaz világ jön el akkor, amikor az Astoria helyett, „Áder János csomópont” vagy hasonló lesz a fővárosban. Vagyis: megint nem programmal, hanem pártellenfelük becsmérlésével kampányolnak.

Ez nem feng shui, hanem otthonpszichológia!

Bár egyetlen egyszer sem említettem írásaimban feng shui-jal kapcsolatos fogalmakat, annak elemeit, módszerét, elemzési módját, vagy használatát, mégis sokan „mossák össze”, vagy egyeztetik a feng shui-t az otthonpszichológiával. Mielőtt belekezdenék abba, hogy az alapvető különbségeket megfogalmazzam, rögtön az elején jelezném, hogy a kettőt nem szembeállítani, hanem elkülöníteni szeretném.

Azt hiszem, nagyon jó, ha valamelyik (esetleg mindkettő) tudomány érdekel, mert az azt jelenti, hogy fontos számodra a környezet, és hiszel abban, hogy a körülöttünk lévő tér nem egy passzív közeg, ami mindenféle hatás/befolyás nélkül van jelen. De azért ne keverjük őket…

Iga, de nem rabiga

Igazi, szépen csordogáló ősz van. Még a választási kampány sem zavar bele, nagyon csendes, vagy csak én nem hallom, mindenesetre a szavazz rám, majd én jól megképviselem az érdekeidet cédulák nemigen jönnek. Én kettőt láttam, persze lehet, elkeverednek a reklámújságokkal és ott végzik olvasatlanul, ahol azok. Mindegy is, unalmas ez a demokrácia, csak az nyerhet a választáson, aki indul, így nem sok izgalom marad. Szerintem jobb lenne, ha kisorsolnák.

Képzeljük el, Kisalföldi József ül a kocsmában, éppen azon gondolkodik, hogy honnan tudna még egy fröccsnyi pénzt összetarhálni, amikor egyszer csak megindul felé a kocsma népe s vele a fröccsözön, Józsikám gratulálunk, te lettél a polgármester. Tetszik az ötlet, de ebben a szép időben nem indulok el alkotmányt módosítani, inkább meditálok egy kicsit, vagy sokat, majd kisorsolja ezt is, akinek az a dolga.

Az emberi mivolt, mi csak volt?

Egy óriási búgócsiga szélén üldögélünk, amit egy óriási kéz pörget eszeveszett tempóban. Két marokkal kapunk bele dolgokba, és mégis üres kézzel távozunk, és napról napra fáradtabbak és fásultabbak vagyunk. Mindennel bombáznak minket, milliónyi új információ ér el minket, amik felett átsiklani is kihívás. Befolyásol minket szinte minden, és változunk általuk. Folyamatosan változik bennünk a világkép, változik a gondolkodás módja, az élethez való viszonyulásunk.

Ami pár évvel ezelőtt sértő és elképzelhetetlen volt, most megszokott és elfogadott lett, de minden részünk nem tud megváltozni, ilyen gyorsan nem tudjuk követni saját magunk, kullogunk saját gondolataink után. Eközben keressük a régi érzéseket, nosztalgiázunk.

A képviselő képvisel

Ahogy egyre jobban közeledünk az önkormányzati választásokhoz, lassan már a csapból is politika folyik. Mostanában sajnos mindenhová belopódzik, még olyan helyekre is, ahol semmi keresnivalója. Én most megpróbálom a fordítottját: kivonni a politikából a politikát…

A helyi választások abban különböznek a parlamenti választásoktól, hogy most magunk közül delegáljuk a képviselőket, akik majd képviselnek bennünket a legszűkebb környezetünkkel - a lakóhelyünkkel - kapcsolatos döntések meghozatalában. Ezek az emberek itt élnek közöttünk, nap mint nap találkozhatunk velük a boltban, az utcán, a postán, átugorhatunk hozzájuk, ha elfogyott a liszt, vagy rájuk bízhatjuk a kutyaetetést, amikor nyaralni indulunk. Egy önkormányzati képviselő fellépése faluhelyen nem is annyira a politikai nézetektől függ, inkább attól, hogy a megválasztott egyén milyen viszonyban van az emberekkel.

Bokros és a zavarodottság

Budapesten teljes a zavarodottság a baloldali kispártok között. Már Falus Ferenc szokatlanul késői jelölése is meglepetés volt, akárcsak az, hogy nem az MSZP jelöltje indult. Horváth Csabát, aki valóban rendelkezik városvezetési tapasztalattal, egyszerűen kiszorították. Bizony, a három magát baloldaliként címkéző kispárt meg a Liberálisok, s mint kiderül, a Mozgalom Magyarországért kőkemény, kegyetlen pozícióharcot folytatnak.

Falus Ferenc a maradék esélyt is szinte lenullázta bohózatkampányával. Gondolják csak végig: Horváth Csabát megtorpedózták, Falus Ferenc belefulladt a vödör vízbe és „bökvers”-ébe, melynek minősége a középiskolai bukott diák szintje volt.

Vállalkozó fiatalok nagy lehetősége

Az önkormányzati választásoknak most különösen nagy a tétje. Helyben is folytatni kell azt a munkát, amelyet 2010-ben a döntő többségében Fidesz-KDNP és, vagy az általuk támogatott polgármesterek és önkormányzati képviselők végeztek. Ehhez jön az a lehetőség, hogy az elkövetkező években újra euró milliárdok érkeznek az országba, a 2014-2020-as uniós program részeként. Ennek a programnak az első kiírásait hamarosan közzé is teszi a kormány.

A Fidesz-KDNP-nek hasznos és ügyes kampánytéma is ez persze – de soha rosszabbat. A frissen megválasztott önkormányzati vezetők ezzel azonnali feladatot is kapnak. Velük a helyi vállalkozások vezetői is. A mostani programból ugyanis a beérkező pénzek mintegy 60%-a vállalkozások elindítását, és a már működő vállalkozások megerősítését fogja szolgálni. Azok a települések, ahol a vezetők nem figyelnek oda arra, hogy a helyben működő vállalkozások pályázzanak, új vállalkozások induljanak be, nagyon le fognak maradni.

A „mindenes” szoba

Még a gimnáziumi évek alatt voltam csereprogram keretében egy nagyon kedves német családnál, náluk találkoztam először „mindenes” szobával. A „mindenes” szobát a család mind a négy tagja használta, és mindig éppen arra, amire éppen nem volt lehetőség a lakáson belül máshol. Néha klubszoba volt, néha játszószoba, társalgó, vendégszoba, olvasószoba, tanulószoba vagy éppen sportszoba. A legszuperebb helyiség volt a házban.

Baráti összejövetelt terveztek vendégváróim, akkor jártam először a „mindenes” szobában. A bejárat melletti lépcsőn megindultak lefelé, ők elöl italokkal, poharakkal, én kicsit meglepetten egy karton nasival lépkedtem mögöttük. Már az alagsori folyosó is kellemesen hatott rám: vidám, színes és világos volt, egyáltalán nem olyan, mint addigi pince-tapasztalataim. Amikor pedig kinyitották a „titkos” szoba ajtaját, rögtön tudtam, hogy egyszer nekem is lesz egy ilyen.