Egyszer egy meg kétszer kettő, az öt?
Matekozzunk? Matekozzunk... Sokak által nemszeretem tantárgy volt, van és lesz. Pedig "izgi" is tud lenni. Sok matektanár elaszalja az izgalmas számok halmazát, pedig lehetne érdekessé tenni is. Vannak tények, elméletek és definicíók, akárcsak az életben...
Szorzunk és osztunk, elvonva kivonunk és öszegezve adunk össze. A matek mindenhol bennünk van, gondolataink statisztikát készítenek, tapasztalatainkból képletek készülnek. Állításokat készítünk, megoldásokat keresünk gyakorlatilag mindenre.
Elménk definíciókat és elméleteket készít, és szinte azonnal cáfolatokat is, számolunk tényekkel, és eseményekkel, kalkulálunk, hogy épp mi éri meg, és mit hagyunk veszni. Kergetjük az akciókat, kételkedve, valótlan számolást látunk legtöbbet mögötte.
Kisiskolásként azt gondoltuk, hogy lesz az életben majd sok olyan egyszerű, mint az egyszeregy. Aztán napról napra, évről évre jövünk rá, hogy nincs egyszeregy, csak megoldóképletek. Nem is akármilyen különlegesek. Egyediek, ahány ember él e földön, annyi megoldókulcs kell, annyi ismeretlen tényező kerül az egyenletbe. Kevés az ikszegykettő indítás, mert nem két ismeretlen van egy ember egyenletében. A bonyolító tényező a folyamatos változó, az ember változása. Nincs origója, nincs görbéje, csak érzéshalmaza.
Aztán néha arra is rá kell jönni, hogy van, amikor a számok birodalma nem fog segíteni. Van, amikor a kétszer kettő tényleg öt. Tényleg öt!
Az ember mindig bonyolult megoldásokat keres olyanra is, amit egyszerűen csak a szívével kéne látnia...
Van olyan, és volt és lesz is, amit nem lehet számokkal és statisztikákkal megmagyarázni. Nincs rá képlet, csak egy egyszeregyféle tény, hogy érzel. Sosem találsz rá bizonyítékot, sosem találsz rá magyarázatot, mert nem a számok rejtik, hanem az ember szíve.
Lehet méricskélni, lehet tudni. Mert van, amit az ember kimondatlanul is tud, de van olyan, amikor azt is hallani és érezni szeretné, amit pontosan tud.
Nem a tézisek érdeklik ekkor az embert, a definíciók rég a sutba repültek, képletek már nem is íródnak. Semmi más nem marad, csak mi és az érzéseink. Érzéseink pedig okai és indokai tetteinknek, én inkább választom a megmagyarázhatatlan szépségét a szívnek, mint a fájóan száraz egyenleteket. Minden ember maga dönti el, mit és kit helyez a saját életének képletébe.
Az ember mindig bonyolult megoldásokat keres olyanra is, amit egyszerűen csak a szívével kéne látnia...
