Egyensúlyban
Állandóan a mérleg serpenyőjébe pakolunk. Egyikbe a rosszat, másikba a jót. Egyikbe a nyereséget, másikba a veszteséget, egyikbe az egészséges életmódot, másikba a káros szenvedélyeket…
Sorolhatnám még a végtelenségig. Közben árgus szemekkel figyeljük a mérleg nyelvét, kileng-e. És ha kibillen valamerre, akkor azt figyeljük, hogy a jó irányba, vagy a másikba. És örülünk, amikor pozitív irányba billen a mérleg. De a tökéletes az, amikor a mérleg serpenyői egyensúlyban vannak.
Egyensúlyt azonban úgy is teremthetünk, hogy mindkét oldalra csak jót teszünk.
Egyik serpenyőbe tesszük a jót, amit adunk, a másikba pedig azt, amit másoktól kapunk. És így is létrejön az egyensúly. Mert amennyi jót adunk, az előbb utóbb vissza is kerül hozzánk.
Tegyük az egyik serpenyőbe a reggeli napfényt, a forró kávé illatát, a madarak hajnali csicsergését. A másikba ugyanakkor tehetjük a gyermekünk mosolyát, a szellő lágy hangját a fák lombjai között, a lemenő nap elköszönő pillantását.
Tegyük az egyik oldalra a tavasz üde virágillatát, és a nyár perzselő melegét, míg a másikba az ősz tarka színpompáját, és a tél hófedte tisztaságát. Ebből észrevehetjük, hogy a természet is egyensúlyban van önmagával.
Egyik oldalra tegyük a nappali nyüzsgést, a másikra az éjszaka csillagos égboltját, a fénylő teliholddal.
Tehetjük egyik oldalra a víz csobogását, ahogy zuhatagként lezúdul egy sziklafalon, a másikra a tábortűz magasba szökő lángjait, a megolvadó szalonnazsírral keveredve.
Legyen az egyik oldalon a szorgalmas munkavégzés, vagy tanulás, míg a másikon a hétvégi megérdemelt pihenés.
Végül felezzük szét önmagunkat. Az egyik serpenyőbe tegyük a szívünk melegét, a másikba a lelkünk tisztaságát. És vegyük észre, hogy mi is tökéletes egyensúlyban vagyunk.
