Szicíliában kitört az Etna. A Föld mélyéből lávatömeg tör elő. Látványnak egyszerre csodálatos és félelmetes. A millió tonnányi izzó tömeg, és felette messze terjedő hamufelhő, mely lehullva sok kilométerrel odébb is mindent beborít. A légiközlekedés a környéken leállt. Vastag hamuréteg borítja a pályát, a hamufelhőben látni nem lehet. Ez a sebzett Földnek egy apró helye.
Kezd a világ észhez térni. Ausztria kerítést épít. Franciaországnak már van kerítése, kettő is. Spanyolországnak, Bulgáriának is. Svédország most zárja le az országot Dániával összekötő hidat. Törökország EU-s pénzből elkezdte építeni a maga drótkerítését a szír határon. Még példálóznak néha a magyar kerítéssel, mint a gonoszság példájával, de már egyre ritkábban.
A változtatás és változás mindig nehéz, mivel ki kell lépni a saját biztonságunkból! Le kell térni a jól ismert, biztos pontról, ami eddig a kényelmet és a kiszámíthatóságot adta.
De nem jobb kockáztatni, mint ott ragadni egy olyan úton, ami nem a Te utad?!
"A történelem, abban a formájában, melyben általában előadják, nem más, mint csimpánzhímek hencegéseinek sora, hogy mikor kié volt a nagyobb és mi mindent csinált vele" – írja a finn csillagász professzor, Esko Valtaoja Mindentudó kézikönyvében. Egy igen szórakoztató és elgondolkodtató könyvben, melynek a célja, hogy 300 oldalon összefoglaljon mindent, amit a világról és az emberről tudni érdemes. Azt, hogy sikerült-e neki átugrani a maga által magasra tett lécet, nem tisztem megítélni és ez csak kiindulópontja mai írásomnak.
Szóval... Itt volt, hozott, meglepett, aztán hazament. Tegnap reggelre elfáradt, sok helyen járt, sok emberpalánta hitét adta, de kevés felnőttnek.
Egy párkapcsolat sikere, vagy egyáltalán a fennmaradása mindig két emberen múlik. Azonban a másik ember akaratára nem lehetünk hatással. Hiszen az ő döntése csakis az övé. Neked igazából semmi közöd hozzá, mivel nem Rólad szól.
Az évnek abban az időszakában járunk, amikor legrövidebbek a nappalok, és leghosszabbak az éjszakák. Már a délután nagy részét is elfoglalja a sötét, és a napfelkeltében sem csak a korán kelők gyönyörködhetnek.
Nagyon nem szeretek politikusokról írni. Politikáról viszont igen! Most, ha aktuálisan akarok írni, kénytelen vagyok személyeket említeni. Orbán és Merkel ma már olyan mértékben jelentik az európai politika végpontjait, hogy nehéz kettejük nevét nem kimondani. És kettőjük erőterében forr Európa társadalma és az európai politika.
Sokszor halljuk, hogy a „nép” nem szereti a politikusokat, nem bízik bennük. Minél magasabb politikai poszton áll valaki, annál többen bírálják. Most éppen az EU vezető politikusaira jár rá a rúd. Az ultrabaloldali Schulz parlamenti elnök, az alig komolyan vehető Juncker főbiztos vagy az Európa Tanács színtelen elnöke, a lengyel Tusk, a kritikus média kedvenc témái. Leginkább joggal.
Amennyiben eltekintünk a napi híreket hosszútávon meghatározó migránskérdéstől, akkor mostanában a jövőt meghatározó egyik fontos téma a minimálbér mértéke.