Fények a sötétben
Az évnek abban az időszakában járunk, amikor legrövidebbek a nappalok, és leghosszabbak az éjszakák. Már a délután nagy részét is elfoglalja a sötét, és a napfelkeltében sem csak a korán kelők gyönyörködhetnek.
Észrevetted már, hogy a sötétben milyen varázsuk van az apró fényeknek? Teljesen más jellegűek, mint szikrázó napsütésben. Világosban talán észre sem vesszük őket, sötétben pedig életre kelnek…
Ha jól figyelsz, és résen vagy, megláthatod az apró fények csodáját. A picinyke fények is magukban hordozzák a fény minden tulajdonságát. A színét, a melegét, a mélységét, a világosságát. A fényben ott izzik a szeretet, lehet az parányi, vagy óriási, de ott van benne. Látod?
Milyen csodálatosan tudnak ragyogni az apró fények az égen. És megfigyelted már egy gyertya lángját sötétben? Amikor a lángja igéző táncát járja, és nem tudod levenni róla a szemed? Mennyivel más, mint amikor nappal gyújtjuk meg. Akkor szinte észre sem vesszük. És mennyi varázslat van az erdő sötét lombjai között belopódzó fénysugárban, a távoli város fényeiben, az alagút végéről szűrődő világosságban. Látod már?
A legsötétebb sötét helyzetekben is vannak parányi fények. Észrevetted már, hogy a sötétben sokkal könnyebb észlelni őket? Csak alaposan szét kell nézni, és látod őket. Mindenkinek saját magának kell megtalálni, megtapasztalni, megcsodálni, közelebb menni, és örülni neki. Mert ha megtalálod, örömet okoz. Közelről nézve a kis fény is nagyobb lesz majd, és bizonyítja, hogy igenis létezik, és világít (és növekszik). Mert a fény mindenhol ott van. A sötétben is.
Látod? Én látom.