Kisnagy dolgok
Hogy mi és mekkora, csak azon múlik, hogy mi mekkorának látjuk. Azon, hogy honnan nézzük, hogyan gondolunk rá, és miként éljük meg. Lehet a siker kudarc is, de a kudarc is lehetne akár egyfajta siker.
A kis dolgok felett, azt hisszük, jó átsiklani, és csak a nagy dolgokra kell koncentrálni. Abban bízunk, hogyha a nagy dolgok mennek, akkor a kicsik meg jönnek. Tévedés. Mint ahogy az ördög hona a részlet, a teljességhez kellenek azok a fránya kis dolgok, ettől lesz valami teljes. No persze van még egy furcsaság, miszerint ha a kis dolgok jól mennek, a nagyok lesznek kevésbé nagyok. Akkor hogy is van ez?
Sohasem a nagy dolgok azok, amik igazán fontosak, hanem azok a kicsik, mik nélkül semmit sem érnek a "nagyok". Most lesz, aki azt mondja magában:
Én nem értem, mit hablatyol ez az ember itt össze...
Ha valóban elolvassuk azt, mit egy másik ír, és valóban végig is gondoljuk, akkor pont egy kis dolgot tettünk meg, de lehet, hogy ez a kis dolog kell ahhoz, hogy megértsünk valami nagyobbat.
A világ ezerszer bizonyította be már, hogy nagy dolgok mindig az egyszerű, apró dolgokból és felismerésükből születtek. Bárhogy is állítják azt, hogy nagyban kell gondolkozni, legyen grandiózus, legyen hatalmas.
Nos, ami nem működik kicsiben, működhet-e nagyban? Aligha...
Két hét és karácsony, ki-ki lehetőségei szerint próbál valami ajándék után járni, valami szépet és jót tenni, venni és adni. A nagy dolgok pont a kicsik, mik valóban naggyá tehetnek minket. Az értékük? Felbecsülhetetlen, mert nem lehet őket kifejezni pénzben, holott mindennek ott látjuk már az árcéduláját valahol.
Lehet jót tenni, lehet szeretet adni kicsiben is, egy gondolat, egy apróság, egy hónapokkal elejtett vágyra való emlékezésből adott meglepetés. Aztán megtörténik egy mindennapi csoda, a kis dolgok nagy dolgokká válnak azoknak a szemében, kiknek a kis dolgok jelentik a nagy dolgokat.
Csak a lázas ünnepi készülődésben ne felejtsük el, hogy milyen ünnep is van a küszöb előtt.
Kiskarácsony, nagykarácsony... Karácsony...